Mit él át egy nő, aki örökbeadja a gyermekét?

Csak a papírok sercegését lehet hallani a szobában. A szőke, fiatal lány tolla egy pillanatra megáll a levegőben, majd összeszorított ajkakkal az utolsó oldalát is aláírja a vaskos, jogi nyelven megfogalmazott paksamétának. A mellette ülő, kései harmincas, korai negyvenes éveiben járó pár tagjai, Gábor és Emma, egy emberként könnyebbülnek meg, amikor az utolsó szignó is rákerül a nyilatkozatra. Ezzel ugyanis a középiskola utolsó évében járó Zsófi lemondott a gyermekéről, az ő javukra.

A jelenet Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté filmjéből, a Hat hétből való, amely egy fiatal örökbeadó történetét dolgozza fel. Zsófi egy évvel az érettségi és pár hónappal élete nagy sportlehetősége, a pingpong Európa Kupa előtt már a harmadik trimeszterben jár, ezért kénytelen felfüggeszteni a sportot. Csak az édesanyja, egy barátnője és az edzője tud a terhességéről, a többieknek egy sérvműtét meséjét adta be. 

Nem is anya az ilyen!

A fiatal lány esete nem egyedi, mindig voltak, vannak és lesznek olyan kiskorú lányok és felnőtt nők, akiket a nem várt terhességük hatalmas dilemma elé állít. Mielőtt azonban megítélnénk őket, fontos megérteni, hogy többségük nem szeretne lemondani a gyermekéről, ám amikor szembesülnek a nehézségekkel, a jövőtlenséggel, olykor mégis úgy döntenek, hogy a gyermek számára ez a legjobb megoldás. 

Székely Zsuzsanna pszichológus, gyermekvédelmi szakember azt mondta az nlc-nek, hogy az örökbeadók többsége egyébként nem a tinik, hanem a 18-25 közötti, egyedülálló nőkből kerül ki. A szomorú az, hogy ezek a nők rendszerint a második gyermeküket szeretnék örökbefogadó szülőkhöz közvetíteni, mert úgy érzik, hogy az egzisztenciális biztonságot hosszú távon nem tudják két gyereknek megteremteni. Zsuzsanna  szavaira rímelnek a KSH adatai, amelyek szerint a kiskorúak 30 százaléka egyszülős családban él, és a gyermekszegénység – ami a gyermekek 25 százalékát érinti – egyik jelentős forrása is ez.

Zsuzsanna szerint a számok egyértelműen azt mutatják, hogy az egyedülálló szülők, és úgy egyáltalán a krízisben lévő családok számára nincs hatékony szociális háló. „Ha egy nő már nevel egy gyermeket, az azt jelenti, hogy képes a gondoskodásra, működőképes szülő, csak valamilyen egzisztenciális krízisben van. Mert például elhagyta a férje, a barátja, beteg a gyermeke, megszűnt a munkája, nincs családja, és még sorolhatnánk. Ezekben az esetekben érdemes lenne nagyobb támogatást adni számukra, mert azt gondolom, hogy hatékony segítségnyújtással meg lehetne menteni a második gyereket az örökbeadástól. Ezek a nők sokszor azt mondják, »Ezzel az eggyel is alig bírom fizetni az albérletet, a számlákat és az egyéb költségeket«.

– idézi fel a szakember egy örökbeadó nő szavait, akinek félelme nem alaptalan: a gyermekvédelmi ellátásba kerülő gyerekek közül minden harmadikat anyagi helyzete miatt emelnek ki a családjából, annak ellenére, hogy ez a Gyermekjogi Egyezmény a magyar jogban is elismert szabályai szerint törvénytelen. A szakember szerint sokkal eredményesebb megoldáshoz vezetne, ha megvizsgálnák, hogy mi a családok vagy a teherbe esett nő problémája, miért van gond a lakhatással, a megélhetéssel, a szülői feladatok elvégzésével. 

Jelenet a Hat hét című filmből (Fotó: Cinefest)

A nélkülözésnek, deprivációnak ugyanis sokféle oka és sokféle arca van, nem feltétlen csak a legmélyebb nyomor tudja megfosztani a gyerekeket egy élhető jövőtől. A filmben bemutatott lakótelepi szegénység jellemző Magyarország egyes, gettósodó, leszakadó régióira, ahol van rendes lakás és étel az asztalon, ugyanakkor a lehetőségek korlátozottak és a jövő determinált. Épp ezért a szakemberek, köztük Székely Zsuzsa is, nem csak az anyagi juttatások megemelésében látják a megoldást, szerintük legalább ennyire szükséges lenne az is, hogy a család felnőtt tagjai segítséget kapjanak piacképes szakmák elsajátításához, hogy munkahelyek létesüljenek, a családok, szülők, vagy leendő szülők pedig életvezetési, vagy akár pszichés segítséget kapjanak. Az alapellátásban dolgozó szakemberek egyetértenek abban, hogy komplex támogatással lehetne a generációs spirált megtörni. 

A szülők mentális jóléte szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermekek egészségesen fejlődhessenek.  A filmben szereplő Zsófi  jól tudja, milyen egy szerető, ugyanakkor labilis anya mellett felnőni, aki minden igyekezetére ellenére képtelen egyedül kilábalni az alkoholizmusából. A fiatal lány számára egyértelmű, hogy a sportkarrier az egyedüli lehetősége a kitörésre. Amennyiben megtartja a gyermekét, nagy eséllyel nem fog tudni más jövőt biztosítani neki, mint azt, ami eddig neki is jutott az édesanyja mellett.

Zsófi a terhessége alatt céltudatosan és keményen kitart a döntése mellett, nyílt örökbeadás útján mond le a gyermekéről. Megismerkedik Emmával és Gáborral, akikben látja a gondoskodó szülőket. A filmből nem tudjuk meg, hogy Zsófi annak idején mennyire játszott el a magzat elvetetésének gondolatával, ahogy azt sem, miért pont az örökbeadásban látta a megoldást. Zsuzsanna azt mondja, hogy sok tini félelemből, szégyenből titkolja a lehető legtovább a terhességet, így sokszor csak akkor derül ki a várandósság, amikor az abortuszt már nem lehet elvégezni. A hazai viszonylatban nagy probléma,  hogy a gyermeknőgyógyásznál való megjelenés többnyire egyenlő a már bekövetkezett nem kívánt terhességgel vagy már meglévő panaszokkal, szexuális úton terjedő betegséggel.

„Sok lány, akit ismertem, csak akkor vallotta be magának is, hogy tényleg terhes, amikor megmozdult a hasában a magzat. Sőt, gyakran nemcsak a lány tagad, hanem a környezet is struccpolitikát folytat. Volt olyan páciensem a  kórházban, aki otthon élt, június elején szült, és még az utolsó tornaórán szűk tornaruhában sportolt, és se a szülei, se a tanárai nem »vették észre«, hogy terhes…” – meséli a pszichológus.

Érzelmi hullámvasút, biztonsági öv nélkül

Az Örökbe.hu adatai szerint összesen 995 örökbefogadás történt 2021-ben. Ebből a civil szervezetek által közvetített nyílt örökbefogadások (jellemzően újszülötteké) száma 88 volt. A Tegyesz 24 újszülött nyílt örökbefogadásában vett részt. 92 újszülött titkos örökbefogadásához járultak hozzá a szülők. 152 rokoni, házastársi örökbefogadás történt. 

Kilenc visszalépés történt a gyerek hathetes koráig, hat titkos, három nyílt örökbefogadás esetén. 

A fentebb említett film ezt a kritikus hat hetet dolgozza fel, amely alatt a biológiai anyának jogában áll visszalépni az örökbeadástól. Ez az időszak a gyermekvédelmi szakember szerint pszichésen rendkívül nehéz, hiszen a szülés után a legtöbb nő beszűkült tudatállapotba kerül. Érzelmi támogatás nélkül előfordulhat, hogy ezekben a hetekben az örökbeadók kibillennek eredeti döntésükből. Az érzelmi kapcsolódás, ösztönös kötődés azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiekben meg tudnak birkózni az anyaság terhével.

Román Katalin Zsófi szerepében a Hat hét című filmben (Fotó: Cinefest)

„Azok a lányok, akik a gyermekvédelem rendszerében nevelkedtek fel, és nem láttak anyai mintát, nincs mögöttük egy család, aki befogadja őt és a gyermekét, és segítsen a terhekben, legalább addig, amíg a kamaszból felnőtt személyiség válik, azoknak nagyon kevés esélyük van arra, hogy hosszú távon jól funkcionáló anyákká váljanak. Általában ezeknek a történeteknek az a vége, hogy a gyermekeiket egy-két éven belül örökbe adják, vagy az édesanyjukhoz hasonlóan maguk is bekerülnek a rendszerbe” – magyarázza a szakember, kiemelve, hogy segítséggel viszont jó eredményeket lehet elérni. Bőven van rálátása a témára, hiszen a Schöpf-Merei Ágost Kórházban dolgozott hosszú évekig, ahol egészen 2009-ig egyedülálló program működött krízisben levő terhes nők számára. A kórházban, védve tölthették az utolsó heteket, és segítséget kaptak, hogy döntsenek az újszülött sorsáról, amelynek az egyik lehetséges megoldása az örökbeadás volt.

„Azt láttam, hogy ez 99 százalékban nagyon nehéz döntés a nők számára, akármilyen is a hátterük, vagy még ha a személyiségük nem is annyira integrált, hogy képesek legyenek a szülőségre.

Sok esetben egész életükben cipelik a döntésük súlyát, velük maradhat a bűntudat. Olyanokkal is találkoztam, akik aztán soha többet nem tudtak teherbe esni. Az örökbefogadás egyik aspektusa sem könnyű, nehéz örökbeadónak,  örökbefogadottnak és örökbe fogadó szülőnek is lenni” – mesél az örökbeadás lelki terheiről a szakember, aki azt is elmondja, hogy mióta 2009-ben bezárták a programot, azóta nincs hasonló Magyarországon.

Pedig a számok azt mutatják, lenne rá igény: az első kilenc év adatai szerint 1300 krízisanyát gondoztak, közel felük hazavitte a gyereket, 175 gyereket örökbe adtak, 330 gyerek csecsemőotthonba került, a többiek más intézményekbe, anyaszállóra vagy nevelőszülőkhöz. A kórház inkubátorában 23 kisbabát helyeztek el ezen idő alatt, őket is örökbe fogadták.

Román Katalin Zsófi szerepében a Hat hét című filmben (Fotó: Cinefest)

Égető szükség van az edukációra 

Székely Zsuzsanna szerint az edukáció hiánya még ma is gyakori oka a „véletlen” teherbeesésnek, vagy annak, hogy a várandós nő már csak akkor jut el az orvoshoz, amikor az abortusz nem jöhet szóba. Hiába köztudott, hogy  a fogamzásgátlás módjairól való tudás és annak alkalmazása, megelőzheti a túl korai szülővé válást, a mai napig  hiányos a gyerekek szexuális felvilágosítása. Mivel itthon nincs központi iránymutatás, akadnak iskolák, ahol szinte alig esik szó róla, van, ahol a védőnő jár be előadást tartani, van, ahol a pedagógus beszél róla 45 percen keresztül. A legtöbb esetben ezeknek az egy órás felvilágosításoknak sajnos még ma is a szex tiltására helyeződik a hangsúly, ami köztudottan nem a legjobb irány, előrevezetőbb lenne, ha a saját testükről, és a biztonságos szexről tanítanák a fiatalokat.

A megfelelő edukáció hatékonyságát igazolják a statisztikák is. A hollandoknál például, ahol a szexuális nevelés már az óvodában elkezdődik intézményesített formában, a legkevesebb a tinédzserterhesség az EU-ban. Ehhez képest Magyarországon, egy felmérésből kiderül, hogy 2018-ban a tini lányok körében nőtt legnagyobb arányban a terhességek száma. A megdöbbentő statisztikához pedig nagy valószínűséggel az is hozzájárul, hogy a gyerekek többsége sem az iskolában, sem otthon nem részesül megfelelő szexuális nevelésben, és hogy még mindig tabu a szex. 

Az sem jó irány, hogy a terhességgel kapcsolatos felelősségérzetet nem erősítik a fiúkban, így történhet meg az, hogy a nők, lányok egyedül maradnak egy olyan tett következményeivel és terheivel, amelyhez egyébként két ember kellett. „Nem ritka az sem, hogy a férfiak nem fizetik a gyerektartást, ezt az állam ezt automatikusan nem is követeli meg tőlük. Tudok a környezetemben olyan anyáról, aki csak úgy jutott hozzá a gyerektartáshoz, hogy pert indított a gyerekei apjával szemben” – mondja Zsuzsanna és kiemeli, hogy ez az egyoldalú felelősségviselés a férfiaknak sem feltétlen kedvez, például akkor, amikor a nő a gyermek anyakönyvi kivonatában nem tünteti fel az apa nevét. 

„Volt olyan esetem, ahol a lány nem akarta megmondani,  ki az apa, de a lány anyja viszont tudta, és szólt a fiúnak. Végül a fiú vitte haza és nevelte a gyereket” – meséli a szakember.

Ki foglalkozik a lelkükkel?

Bár a közvélekedés szerint az örökbeadó nők érzéketlenek a saját gyermekükkel szemben, az igazság az, hogy ez az életre szóló döntés hatalmas pszichés terhet jelent. Mégis, ezek a nők a legtöbb esetben egyedül maradnak a döntésük lelki velejáróival, sem az örökbefogadás jogi szabályozása, sem maga az eljárás nem fektet nagy hangsúlyt a vér szerinti szülőkre, miközben nélkülük az örökbefogadás létre sem jöhetne.

Sokan arról sem kapnak információt, hogy a szülés után következő időszak mennyire keserves lehet. Pedig a neheze csak azután jön, hogy a gyermek az örökbefogadó szülőkhöz kerül. Egy kutatásból kiderül, hogy a gyermekkel való elválást követően intenzív veszteség, szomorúság, valamint szélsőségesebb esetben depresszió uralkodott el az anyákon. Székely Zsuzsanna ismert olyan nőt, aki később képtelen volt a gyermekvállalásra, mert soha nem tudta magát túltenni a traumán.

Ebben a folyamatban jelenleg nem nagyon kapnak segítséget pont azok a nők, akik egyébként rendkívül fontos szerepet töltenek be az örökbefogadás háromszögében. A szakember szerint előrelépés, hogy egyre több nyílt örökbefogadás történik, ami megnyugvást jelenthet az örökbeadó anya számára is, hiszen így megtudhatja, hova kerül a gyermeke, és ha az örökbefogadó szülők is úgy akarják, van lehetőség a kapcsolattartásra is.