nlc.hu
Család
Így nevelik a gyerekeiket a számi szülők

Nevelés rénszarvasok között: „A szülők nem mondhatják meg a gyereknek, hogy mit csináljon”

Más népek nevelési stílusait nagyon izgalmas megvizsgálni, egyrészt azért, mert mindig jó kinézni kicsit a saját buborékunkból, másrészt pedig akár még tanulhatunk is tőlük valamit. Most épp az őslakos lappoktól, a számiktól.

Mi köze a részarvaspásztoroknak ahhoz, hogy mi itthon hogyan neveljük a gyerekeinket? Az, hogy érdemes a gyereknevelési filozófiájukat alaposan körbejárni, mert sokat tanulhatunk az őslakos lappoktól, a számiktól. Főleg, ha igazi túlélőket szeretnénk nevelni a gyerekeinkből, hiszen a számi szülők nevelési elvei aköré épülnek, hogy felkészítsék a gyermekeiket a sarkvidéki túlélésre.

Suvi Pilvi King a Finn Nemzeti Levéltárban kutatja a számi nép életét, múltját, örökségét, és a kutatásai alapján összegezte a BBC-n az őslakos lappok nevelési stílusáról (is) a fellelhető információkat.

Élet -30 fokban

Norvégia, Svédország, Finnország és az oroszországi Kola-félsziget legészakibb régióiban élő őslakos családoknál első pillantásra úgy tűnhet, mintha a gyerekeket teljesen szabályok nélkül nevelnék, de persze szó sincs erről. A gyerekeknek már egészen fiatal kortól részt kell venni a munkában, segíteni a rénszarvasborjak befogásában, 10 éves kortól pedig saját füljelző kést is ragadnak, hogy a rénszarvasok fülét egyedi mintázattal jelöljék meg. A gyerekek már születésükkor megkapják a saját személyes füljelző mintájukat, és egész életükben ezzel jelölik meg a csordát.

Rénszarvasagancs kések

Rénszarvasagancs kések (Fotó: Getty Images)

A gyerekek önállósága nem szorítkozik kizárólag a rénszarvatartás területére, hanem az élet minden részletében arra nevelik őket, hogy egyedül is megálljanak a lábukon. A gyerekek kezében jóval nagyobb döntési jog van, mint nálunk, például még a -30 fokos hidegben is beleszólásuk van abba, hogy mit vesznek fel – a számi családoknál nem igaz az, hogy ha anya fázik, akkor a gyerek felvesz még egy pulcsit.

De a saját napi rutinjukat is irányítják: a gyerekek döntenek arról, hogy mikor esznek, mikor alszanak és még a fegyelmezés is ismeretlen számukra.

A 18. században az Északi-sarkvidékre utazó misszionáriusok naplóikban azt írták, hogy úgy tűnt, a számi gyerekek azt csinálnak, amit akarnak, és teljesen hiányzik belőlük a fegyelem. A kutatások azonban egyre inkább feltárják, hogy a látszólag szabálymentes számi gyermeknevelésnek megvan a maga bonyolult struktúrája és filozófiája. Az idők során ez az egyedülálló nevelési stílus úgy alakult ki, hogy felkészítse a gyermekeket a sarkvidéki élet szélsőséges kihívásainak kezelésére – és elősegítse a rugalmasság egy különleges fajtájának kialakulását.

Számi baba

Számi baba szánban (Fotó: Nik Wheeler/Corbis via Getty Images)

A gyerek akkor alszik, amikor akar

A számi szülők egyik vezérelve az, hogy ahelyett, hogy meghatározott napi rutint követnének, az egész család alkalmazkodik az elvégzendő feladatokhoz, legyen szó akár a füljelzésről, utazásról vagy más közös tevékenységről. Ezen kereteken belül pedig a gyerekek maguk hozzák meg a döntéseiket. A kutatónak egy hatgyerekes édesanya, Tytti Valkeapää mesélte el, hogy a családjukban „a gyerekek akkor esznek, amikor éhesek, és akkor fekszenek le, amikor elfáradnak.” Ez számunkra teljesen elképzelhetetlen, hiszen már a gyerek születésétől kezdve azt hallgatjuk a szakemberektől, hogy a napi rutin szent és sérthetetlen, mert attól érzi magát biztonságban a gyerek.

Valkeapää családja – a lappok túlnyomó többségéhez hasonlóan – már nem nomád, hanem falusi életet él, de a hagyományos tevékenységek még mindig meghatározzák a családi élet ritmusát. Jó példa erre az alvás, ami talán a legérzékenyebb számunkra a saját gyerekeinknél. A számiknál a füljelzés több hétig tart, és csak éjszaka történik, amikor még világos van, de hűvösebb, mint nappal, mert ez kevésbé megterhelő a rénszarvasok és borjaik számára. Ahhoz, hogy a munkát együtt tudják végezni, a család tagjai felcserélik az éjszakát és a nappalt.

A gyerekek éjjel ébren vannak, heteken át dolgoznak és játszanak együtt a családdal, nappal pedig alszanak, amikor kedvük tartja.

Számi rénszarvaspásztor

Számi gyerekek a csorda közepén állva számolja az új borjakat és ellenőrzi az állatokat (Fotó: In Pictures Ltd./Corbis via Getty Images)

Valkeapää szerint a rugalmas alvási szokásokra szükségük van a gyerekeknek ahhoz, hogy megbirkózzanak a szélsőséges sarkvidéki évszakokkal. Az Északi-sarkvidék lakói ugyanis általában kevesebbet alszanak nyáron, és többet a sötét, hosszú télen, amikor az alvást elősegítő hormon, a melatonin szintje megemelkedik. „A gyerekek számára természetes az alvási ritmusuk megváltoztatása az évszakok változásával – mondta el az anya. – Soha nem kellett náluk erőltetni az alvást, az igényeik szerint tudtunk élni mindig. A gyerekek részt vesznek a munkában, amikor pedig van szabadidejük, akkor kint játszanak a karám mellett. Gondolom, nem álmosodnak el, amikor ennyi a tennivaló.

Most már könnyebb, hogy egy kicsit felnőttek, de még nem volt olyan, hogy minden gyerek egyszerre menjen lefeküdni.

Nyáron, a fényes sarkvidéki éjszakákon az is megszokott, hogy az idősebb, 12 év körüli gyerekek éjszaka elmennek a barátaikkal horgászni, és csak a kora reggeli órákban térnek haza.

Rénszarvas csorda

Motoros szánnal tereli a rénszarvas csordát egy számi pásztor (Fotó: Timothy Fadek/Corbis via Getty Images)

Függetlenség és szívósság

A számi gyerekek önállóságra nevelése eléggé ellentétben áll azzal a fajta időigényes, intenzíven gyermekközpontú nevelési stílussal, amely a világ számos társadalmában – köztük nálunk is – egyre inkább jellemző. Egy Norvégiában végzett összehasonlító tanulmány megállapította, hogy a számi gyerekek „szociálisan függetlenebbek norvég társaiknál”, és hogy „az étkezés és az alvás önszabályozását a számi családokban általánosan gyakorolták, a norvég családokban viszont nem.” A tanulmány szerint a számi gyerekektől azt is elvárták, hogy kontrollálják a saját érzelmeiket, egy másik tanulmány pedig többek között a függetlenséget és a szívósságot jelölte meg a számi nevelés alapjaként.

„A számi pedagógiában központi elem, hogy a felnőttek nem csinálnak meg mindent a gyerekeknek – mondta el Rauni Äärelä-Vihriälä, a számi pedagógia docense, a norvégiai Guovdageaidnu Egyetem tanára és kétgyerekes számi anya. – A nyugati gondolkodásban gyakran elvárják, hogy a felnőttek oldják meg a gyerek helyett a feladatokat, míg nálunk a cselekvés alapja a szabadság, legyen szó akár az alvási ciklusok megváltoztatásáról, a hobbik megválasztásáról vagy bármi másról.

A szülők nem mondhatják meg a gyereknek, hogy mit csináljon, és nem szabhatnak határokat.

Ehhez a nevelési stílushoz azt is meg kell értenünk, hogy a számik nem tervezik meg annyira az életüket, mint amihez mi hozzászoktunk, sokkal inkább együtt lélegeznek a természettel és hagyják, hogy a dolgok megtörténjenek, nem erőltetik rá az elképzeléseiket az életre. Az idő fontos része ennek a filozófiának: „Úgy gondoljuk, hogy a gyerekeknek időt kell adni a gondolkodásra és a véleménynyilvánításra.” A szakember egy számi kifejezést idézett: „Gal dat oahppá go stuorrola”, azaz „Majd megtanulja, ha felnő”, illetve egy másik elterjedt mondás, az „ieš dieđát”, azaz „magad is tudod”, szintén ezt a gondolkodásmódot foglalja össze. A számi szülők például ezt mondják, amikor a gyermek ragaszkodik ahhoz, hogy alulöltözötten menjen ki a hidegbe, amivel azt fejezik ki, hogy a gyerek majd magától rájön, hogy több réteget kell-e felvennie.

Inari számik
Megnézem
Összes kép (7)

Túlélés és életöröm

A számi gyermeknevelés fő célja, hogy felkészítse a gyerekeket az életre, és olyan önálló egyéniségeket neveljen, akik képesek az adott környezetben túlélni, valamint a gyerekeknek önbecsülést, életkedvet és örömöt adjon. Ennek része egy számi fogalom, a „birget”, ami azt jelenti, hogy megbirkózni vagy boldogulni mind önállóan, mind másokkal együtt. Az alkalmazott stratégiák gyakran konfliktuskerülőek: a számi szülők – különösen az apák – például megvárnak egy olyan pillanatot, amikor a családi figyelem valami másra irányul, mondjuk a tűzbe bámul minden családtag, hogy egy nehéz témát konfrontációérzés nélkül beszéljenek meg.

A függetlenségre nevelés egyáltalán nem jelent káoszt, a gyerekek életét a társadalmi normák és kötelességek hosszú sora határozza meg születésüktől kezdve. Äärelä-Vihriälä elmondta:

Hagyományosan a gyermek felelősséget kap a rénszarvasok körüli sokféle munkában, ami büszkeséggel tölti el. Az ember elsősorban nem egyén, hanem egy tágabb család tagja, amelyért felelősséggel tartozik.

A számi gyerekek megtanulnak éles kést használni, tüzet rakni és tájékozódni a természetben, olyan készségeket, amelyek elengedhetetlenek a túléléshez az Északi-sarkvidéken, közben pedig megtanulják, hogyan kell megjelölni és azonosítani a rénszarvasokat is. „A jó életnek a közösség szemében semmi köze a pénzkereséshez vagy a szép karrierhez, sokkal inkább a túlélési készségekhez. A természetben való túlélés mellett az emberekkel is jó kapcsolatban kell lenni a különböző körülmények között, bármilyen környezetben. Egy számi gyerek úgy nő fel, hogy tudja, hogy mindenki más és mindig találékonynak kell lenni. Azt mondanám, hogy nagyon toleránsnak nevelik a gyerekeket” – magyarázta el Rauni Äärelä-Vihriälä.

Számi gyerekek népviseletben

Számi gyerekek népviseletben, a lappföldi Norrbottenben (Fotó: FRANCES Vincent/ hemis.fr/Hemis via AFP)

Ellenálló, boldog gyerek

Ezek az ősi készségek ma is hasznosak lehetnek. Egy tanulmány szerint a számi gyerekek és fiatalok nagyobb ellenálló képességéhez, jóllétéhez hozzájárul, hogy kapcsolatban állnak a szélesebb családjukkal és a kulturális hagyományokkal. Mindez számunkra is jól jöhet, hiszen ezzel kimondták a kutatók, hogy a problémamegoldó és önszabályozó készségek fejlesztése a család támogatásával együtt elősegítheti a gyerekek ellenálló képességét és jóllétét.

Az egyik számi szülői szokás, amire nekünk is nagy szükségünk lenne a saját kis magyar családunkon belül: a nárrideapmi, ami egyfajta játékos ugratás. A nárrideapmi célja, hogy erősítse a gyermek önbecsülését, és arra ösztönözze, hogy jobban kontrollálja az indulatait, és ne vegye magát túl komolyan.

A nárrideapmit általában a közeli családtagok, például a nagynénik és nagybácsik gyakorolják, akik jól ismerik a gyereket, és jóindulattal ugratják, azaz nem mondanak semmi igazán bántó dolgot, vagy nem zaklatják még véletlenül sem.

Az 54 éves Lars Aage Brandsfjell és a 8 éves Jim Ryderlind

Az 54 éves Lars Aage Brandsfjell és a 8 éves Jim Ryderlind (Fotó: Timothy Fadek/Corbis via Getty Images)

„Egy tinédzser esetében ez lehet valami a barátnőkről vagy a barátokról, míg a kisebb gyerekek esetében ez vonatkozhat például az öltözködésre. Ha észreveszem, hogy a gyerekem nem vett fel elég meleg ruhát, megkérdezhetem tőle, hogy a trópusi tengerpartra megy-e, vagy ilyesmi. Ilyenkor az ember elvárja, hogy a gyerek reagáljon, és valami hasonlót viccelődjön vissza. Ez arra is készteti a gyereket, hogy rájöjjön, mit kell tennie, és arra ösztönzi, hogy saját maga gondolkodjon” – mondta a szakember.

A számi gyereknevelési elveket talán nehéz a magyar családi életre alkalmazni, amikor egész más bioritmusban létezünk és más a feladatunk az életben. Azt azonban mindenképpen érdemes lenne eltanulni a számiktól, hogy a gyerekeket önállóságra, lazaságra és a gyökereik tiszteletére neveljük. Illetve, hogy ne arra tanítsuk őket, hogy a sok pénz vagy a karrier tesz boldoggá. Ha egy lépéssel közelebb engednénk a természetet magunkhoz, talán a számik kiegyensúlyozott családi életéből is kapnánk egy keveset.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top