Dr. Bernard Golden közel 40 éve gyakorló pszichológus, 1967-73-ig pedig tanárként dolgozott negyedik és ötödik osztályos gyerekekkel. Bár a pszichológia szakon végzett, és azt hitte, magas fokú érzelmi intelligenciával rendelkezik, a saját bevallása szerint nem volt felkészülve arra a napra, amikor először kellett a gyerekek elé állnia az osztályteremben.
„Ezekben a tanári években nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy segítsem a gyerekeket az érzelmi tudatosság és szabályozás készségeinek fejlesztésében – emlékszik vissza a pszichológus. – Szilárdan hittem abban, hogy ez mind a motivációjuk, mind a tanulási képességük szempontjából alapvető fontosságú. Ezt nem formális tantervvel tettem. Inkább az olvasás, a társadalomismeret, a történelem és más területek kontextusába építettem be ezt az oktatást.
Emellett figyeltem arra is, hogy az érzelmi intelligenciámmal bevonjam a gyereket, például gyakran kértem a diákokat, hogy következtessenek a szereplők érzéseire olvasás közben, és hogy mit éreztek volna ők maguk egy hasonló helyzetben.
Így segítettem nekik azonosítani az érzéseket és fejlesztettem az empátiát – olyan készségeket, amelyekről a kutatók már megállapították, hogy elősegítik az érzelmi ellenálló képességet és csökkentik az érzelmi reaktivitást.”
Érzelmi nevelés interakciókon keresztül
Dr. Golden leírta, hogy milyen nagy szüksége volt a tanítás során arra a képességére, hogy az interakciókban visszajelezzen arról, hogy a gyerekek érzései fontosak és számítanak. Egy alkalommal például több rendőr is előadott az osztályban a karriernapokon, amivel kapcsolatban fogalmazást kért Golden a diákoktól.
„Az egyik gyerek vörös, a megvetéstől eltorzult arccal felkiáltott: »Nem fogok semmilyen fogalmazást írni a rendőrségről! Utálom a rendőrséget!« – írja Golden. – Nyugodt hangon válaszoltam: »Rendben. Akkor írj példákat arra, hogy mit tapasztaltál, ami miatt gyűlölöd őket.« A válaszom váratlanul érte, mert vitára számított arról, hogy miért nem kellene így éreznie, de így inkább széles mosollyal beleegyezett a feladat elvégzésébe.
A feladat egy írásgyakorlat volt, amelynek célja az őszinte érzések feltárása volt, így pedig a gyerek megírta élete leghosszabb fogalmazását, amelyben leírta, hogy megfigyelte, ahogy a közösségében a rendőrök részeg embereket bántalmaznak és másokat szidalmaznak.
Ha ebben az esetben a tanár ráerőltette volna a gyerekre a saját álláspontját, és nem kezelte volna rugalmasan a feladat elvégzését – azaz nem reagált volna magas érzelmi intelligenciával –, akkor csak feszültség alakult volna ki, és a diák nem tanult volna mást az esetből, mint hogy maradjon csendben és ne legyen saját véleménye, mert megüti a bokáját. A célt, hogy a fogalmazást gyakorolja a gyerek, nem érte volna el a tanár.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Az alacsony érzelmi intelligencia hatása
A kutatások azt találták, hogy a nagyobb érzelmi intelligenciával rendelkező tanárok sokkal jobban tudják tartani a fegyelmet az osztályban, míg az alacsony érzelmi intelligencia miatt a tanárok keze között feszültség lesz az osztályban, ami hatással van minden interakciójukra a gyerekekkel. Emellett az alacsony érzelmi intelligenciával rendelkező tanárok magasabb pontszámokat értek el az érzelmi kimerültség, a deperszonalizáció, a szorongás, a depresszió és a stressz terén, és alacsonyabb pontszámokat a személyes teljesítőképességben.
Az érzelmi intelligencia rugalmasságot biztosít a tanároknak azokra az érzelmi kihívásokra, ami a gyerekekkel és tizenévesekkel elkerülhetetlenül együtt járnak.
Támogatja a gyerek érzelmi állapotának jobb megértését, ezáltal elősegíti az empátia növekedését. Segít az érzelmi feszültségek helyett a nyugalom, valamint a kiegyensúlyozottság megteremtésében, amely átragad a gyerekekre is az osztályteremben, és elengedhetetlen az önszabályozó tanulási környezethez. A magasabb érzelmi intelligenciával rendelkező tanárok integrálóbb és kompromisszumkészebb konfliktuskezelési stratégiákkal fordulnak az osztály felé, amivel jó példát is mutatnak a gyerekeknek, és növelik a gyerekek érzelmi intelligenciáját.
A szakember szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tanárképzésben arra, hogy növeljék a tanárok érzelmi intelligenciáját – de egyébként ezt önállóan is fejleszthetik a pedagógusok –, mert így lehetne kiegyensúlyozottabb az iskola kapcsolata a szülőkkel és gyerekekkel, és így lehetne hatékonyabb az oktatás is. „Az érzelmi képzés szükségességét tovább erősítik a legújabb kutatások, amelyek szerint a tanároknak egyre gyakrabban kell reagálniuk a fizikai agresszióra és egyéb fenyegetésekre az osztályteremben. Minden tanárnak kötelezővé tenném az érzelmi intelligencia fejlesztését” – teszi hozzá a pszichológus.
