A gyereknevelés során szembekerülhetünk azzal a helyzettel, hogy a tini gyerekre rossz hatással vannak a barátai, és miattuk keveredik bajba – ez azonban nem ennyire egyszerű. Bár könnyebb hibáztatni a másik gyereket, a valóságban a mi gyerekünk is kell a problémás viselkedéshez. Nem rossz és jó gyerekek vannak, hanem a kortársak egymásra hatnak, és néha rossz döntéseket hoznak, főleg tinikorban. Ha ezt tisztába tesszük magunkban, akkor nem fogjuk arra a leggyakrabban alkalmazoott büntetésre adni a fejünket, hogy eltiltsuk a gyerekünket a szerintünk rossz barátjától. Már csak azért is érdemes tartózkodni az eltiltástól, mert az új kutatások azt mutatják, hogy ez a megközelítés általában visszafelé sül el.
Miért nem működik a tiltás?
Ahogy a gyerekek tinikorba érnek, inkább a kortársak véleményére adnak a szülők helyett, miközben próbálják megtalálni a helyüket a társadalomban. „Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, a társaik egyre inkább előtérbe kerülnek a fizikai és a pszichológiai életükben – mondta a HuffPostnak dr. Cristine Legare, az austini Texasi Egyetem pszichológiaprofesszora. – A kortársak befolyásának hatása nagyon is valós, és veszélyes döntésekhez vezethet a gyerekeknél.”
A kutatásokból kiderült például, hogy a tizenéves járművezetők nagyobb valószínűséggel szenvednek autóbalesetet, ha kortárs utasok is ülnek az autóban. 2022-ben Amerikában az autóbalesetben elhunyt tizenévesek 56 százaléka olyan autóban ült, amelyet egy másik tinédzser vezetett. Ez az egyik oka annak, hogy a legtöbb államban ma már fokozatos jogosítványkövetelmények vannak érvényben, amelyek korlátozzák, hogy ki ülhet még az autóban, amikor egy tini vezet – ennek tulajdonítják a tinédzserek autóbaleseteinek jelentős csökkenését. Ha nincsenek barátok az autóban, a tizenéves sofőrök kisebb valószínűséggel száguldoznak vagy veszik le a szemüket az útról.
Bár a kortársak jelenlétének megszüntetése a baleset-megelőzés szempontjából ésszerű lépés, a gyerekek eltiltása attól, hogy találkozzanak a szülők szerint rossz baráttal, egyáltalán nincs pozitív hatással a gyermek szociális helyzetére vagy viselkedésére egy nemrég megjelent tanulmány szerint. Annak, hogy a tizenévesek nagyobb valószínűséggel tesznek valami „rosszat”, ha a társaikkal vannak, mintha egyedül vagy a szüleikkel lennének, szociális és biokémiai okai is vannak.
Forrás: Getty Images
A kutatók egy tanév során 562 9-14 éves litvániai gyermeket követtek nyomon, és több különböző felmérést végeztek, amelyekben a többi gyermek népszerűségére és az osztályban tanúsított viselkedésére kérdeztek rá. Arra is megkérték a diákokat, hogy számoljanak be saját viselkedésükről, és arról, hogy édesanyjuk helytelenítette-e valamelyikük barátságát. (A vizsgálat nem kérdezett rá az apák vagy más gondviselők rosszallására).
Az eredményekben azt találták, hogy azoknak a diákoknak a viselkedése, akiknek az anyja helytelenítette valamelyik baráti kapcsolatukat, nem javult, sőt, rosszabb lett.
Azok a gyerekek, akiknek magatartási problémáik voltak, nagyobb valószínűséggel számoltak be arról, hogy az anyjuk helytelenítette a barátságukat. Az anyai rosszallás és tiltás következményeként a gyerek népszerűsége csökkent a barátok között, ami a rossz viselkedés fokozódásával járt. Az anyák rosszallása tehát éppen azt a problémát súlyosbította, amit meg akartak oldani a tiltással.
Dr. Legare szerint ez azért történik így, mert ha elveszíti a gyerek a barátját az anyai tiltás miatt, akkor a gyerek társadalmi helyzete bizonytalanná válik, márpedig tinikorukban a gyerekek különösen érzékenyek arra, hogy hol helyezkednek el a társas kapcsolataikban. „A középiskolában való eligazodáshoz barátokra van szükség, ezért a gyerekek szinte bármit megtesznek azért, hogy megtartsák a barátaikat” – mondta el a szakember.
Mit tehetünk?
„Nem akarsz olyan helyzetbe kerülni, hogy »vagy én, vagy a barátod«, mert ebben az időszakban, amikor a kortársak sokkal fontosabbak lesznek, mint a szülők, nem akarod magad olyan helyzetbe hozni, hogy választaniuk kelljen, mert nem fogsz nyerni – mondta dr. Legare. – Azok az emberek vannak ránk hatással, akikkel szoros kapcsolatot ápolunk: ez az a fajta kapcsolat, amelyet a gyermekeddel szeretnél ápolni. A barátság tiltása a szülőt az ellenfél pozíciójába helyezi, ami ritkán alakul pozitívan.”
A pszichológiaprofesszor azt javasolja, hogy szülőként inkább arra törekedjünk, hogy szövetségesek és tanácsadók legyünk a gyerekünk számára.
Ha helytelenül cselekszik a gyerek egy barátjával együtt, akkor próbáljuk megérteni, hogy mi történik a gyerekkel, megkérdezni tőle, miért szereti ezt a barátját. A jó szülő-gyerek kapcsolat persze nem azt jelenti, hogy nincsenek határok, és a gyerekek azt csinálhatnak, amit akarnak, hanem csak úgy fejezzük ki a korlátokat, hogy mögötte a törődést közvetítjük a gyereknek.
„Ha például egy szülő felfedezné, hogy 14 éves gyermeke egy barátjával együtt cigizik, ahelyett, hogy eltiltaná a barátjától, elmagyarázhatja, hogy a cigizés miért problémás, és beszélhet a hosszú távú egészségügyi következményekről – tette hozzá a szakember. – A szülőnek ezt kell kommunikálnia:
Ez nem arról szól, hogy haragszom rád. Ez arról szól, hogy megvédelek téged, és olyan határokat szabok, amelyek valóban a te érdekedet szolgálják.
Egy tinédzser azt akarja, hogy felnőttként kezeljék, aki megalapozott döntéseket tud hozni. A szülő figyelmének a viselkedésre kell összpontosítania, nem pedig a gyermek és a barát kapcsolatára – amely barátságot a gyermek választotta –, és arra, hogy mit tehet annak érdekében, hogy törődő, szoros kapcsolatot tartson fenn gyermekével, növelve annak esélyét, hogy probléma esetén a szülőhöz fordul tanácsért.”
