Jay Skibbens-nek már akkor rossz előérzete volt, amikor elküldte a két DNS-tesztet. Fiai akkor 15 és 30 hónaposak voltak, és az édesapa azt gyanította, nem ő a fiúk biológiai apja.
A megérzése nem volt alaptalan…
„Az eredmény… teljesen összetört” – mondta a 37 éves Skibbens a Newsweeknek. „Ezzel egyúttal az apaságomról alkotott elképzelésem is millió darabra hullott. Komolyan megkérdőjeleztem, hogy még apának számítok-e.”
Eleinte nem tudta feldolgozni a hírt. „Az első nagy érzelem, ami felmerült bennem, az a harag volt” – mondta Jay, aki közel egy évig a fiúk anyját okolta mindenért, haragját feleségére vetítette.
A fordulópont akkor jött el, amikor Skibbens rájött, hogy a harag őt emészti, és ezzel magának tesz rosszat, nem pedig csalfa párjának.
A fiúknak az igazat elmondani egy hosszú és óvatos folyamat volt. Skibbens megvárta, amíg elég idősek lettek ahhoz, hogy megértsék, és megbizonyosodott arról, hogy a fiúk anyja is készen áll a kérdések megválaszolására.
Mivel Jay sem ismerte biológiai apját, ez egy különleges köteléket teremtett ő és fiai között.
„Nincs olyan apai példaképem, akivel felnőttem volna. Ez mindhármunkat érint, egy sorsközösséget hoztunk létre, közöttünk gyakorlatilag semmi sem tabu” – mondta Skibbens.
Ma, amikor fiai már 9 és 11 évesek, Jay továbbra is az elsődleges szülőjük, aki az évek múlásával a gyermekek édesanyjával is rendezte kapcsolatát.
Skibbens közzétette történetét közösségi oldalán, amely több mint 895 000 megtekintést és több száz kommentet hozott.
A bejegyzés három fő reakciót váltott ki: csodálatot az ő felelősségvállalása iránt; megerősítést, hogy az apaság több, mint vérkapcsolat; és kritikát néhány férfitól, akik gyengeségnek tartották a döntését.
