„Hallottatok már a »husband stitch«, a férjöltés fogalmáról?” – tette fel a kérdést a Másállapotban a szülészetben mozgalom egy posztjában. A férjöltés, apacsomó a szükségesen túli extra műtéti öltés, amelyet a nők a gátmetszés vagy gátrepedés után kapnak (beleegyezésük nélkül), hogy „feszesebb” legyen a hüvelyük. Hogy a férjöltésként, férjcsomóként vagy csak vőlegényvarratként emlegetett eljárás nem városi legenda, azt jól mutatják a poszt alatti kommentek, női történetek is. Persze van, hogy a gátmetszés teljesen indokolt, de a szűkebbre szabás semmiképpen sem lehet az, kivéve, ha kifejezetten a nő kezdeményezi. Csakhogy az extra öltést általában az anyák beleegyezése nélkül ejtik, megtörténtére vagy a szülőszobán elhangzó, apával összekacsintó félmondat utal („szűkebbre szabjuk apa kedvéért”), vagy később, a szülést követő első szexuális együttlétek fájdalmai.
A gátmetszés utáni felesleges varrat először Sheila Kitzinger A szülés utáni év című 1994-es könyvében tűnik fel, a témát Carmen Maria Machado is feldolgozza 2014-es A férjöltés című novellájában. A becsmérlő, nőket szexuális tárgyként pozicionáló „férjöltés” kifejezés jól mutatja, hogy az anyákon végrehajtott eljárás valójában az apa számára szól, más kérdés, hogy a beavatkozás egy normális, egészséges lelkű férfi számára is degradáló. „Azt gondoljuk, hogy a legtöbb partner, férj, apa számára is nehezen viselhető, hogy a szexuális életükre utalgassanak orvosok cinkosan, és az ő magasabb fokú élvezetükre hivatkozva varrjanak úgy, hogy az a nőknek sokszor hosszú ideig fájdalmat, kellemetlenséget okozzon” – írja a mozgalom a posztjában.
Hogy mennyi valós tapasztalatú hozzászólás érkezett a poszt alá, még magánál az eljárásnál is megdöbbentőbb. Idézünk néhányat:
„Az én orvosom tudta, hogy egyedül maradtam a kisbabámmal, és azt mondta, amikor nagyon fájt a varrás, hogy ezt azért csinálja, mert ‘különben mi fognak szólni a fiúk? ‘ Alig hittem a fülemnek…”
„Ez az egyik leggusztustalanabb, legbicskanyitogatóbb dolog ebben a szülészeti erőszak témában! Nekem is volt hozzá »szerencsém«, 1. szülés után, gátmetszésnél. »Olyan lesz, mintha 18 lenne, jó?« Közben kacsintott a férjemre. Köszi, nem akarok újra 18 lenni! Bunkó dolog volt.”
„Jó szűkre varrom, kacsintott ki oldalra a férjemre, hátha még akarnak gyereket.”
„Második szülésem előtt a borotválásnál szólt be a szülésznő: látom, a főorvos úr elsőre jól összeszűkítette, ha akar harmadikat is, akkor jobban jár, ha megint ilyet kér!”
Barbár, megalázó gyakorlatról mesélnek a nők gátmetszés után (Képünk illusztráció. Fotó: Getty Images)
„Később állami rákszűrésen megjegyezték, hogy lehetett volna szűkebbre szabni, mert így a férjem már nem fog hozzám nyúlni”
„És akkor most varrunk ide egy szép kis puncit.”
„Ne aggódjon, olyan lesz, mintha még szűz lenne.”
Öltésnél: „Na és még egyet az apuka kedvéért.”
És van olyan megélés is, amely gyakorlatilag kimeríti a női nemiszerv-csonkítás fogalmát, egyértelműen sértve a nő élethez, egészséghez és jóléthez való jogát:
„Engem konkrétan olyan szűkre varrtak, hogy a legkisebb tampon se megy fel, így a házasélet esélytelen lett. Alapból nagyon szűk voltam, pedig próbáltunk mindent, de most. Voltam vele orvosnál, de a vírus miatt »szépészeti beavatkozást« nem vállalnak.. Hozzáteszem, már 4 hónapos a kisfiam és azóta egyszer sem sikerült a házasélet, ami könnyen rámehet lassan a kapcsolatunkra, mert párom nagyon nem díjazza ezt a helyzetet.”
Az engedély nélküli gátmetszés is csonkítás
Nem véletlen, hogy a Másállapotot a szülészetben mozgalom a férjöltés témáját a közelgő női nemiszerv-csonkítással szembeni zéró tolerancia világnapja alkalmából osztotta meg. A genitális csonkításról általában afrikai országok elmaradott vallási gyakorlatai, törzsi rítusai, értsd hentesmunkái jutnak eszünkbe, pedig a női nemiszerv-csonkítás (female genital mutilation, FGM) nemcsak a távoli országokra jellemző barbár eljárás. Az indokolatlan, engedély nélküli gátmetszésnek bizonyos tanulmányok szerint genitális csonkításnak számítanak – hivatalosan persze nem, ugyanis akkor az EU-ban büntetnék. A fölösleges gátmetszés, a gát összevarrása előzetes tájékoztatás nélkül a nők elleni erőszak, azon belül is a szülészeti erőszak egy formája, nem véletlen, hogy sok nő szexuális erőszakként éli meg az eljárást. Mivel az indokolatlan beavatkozást egészségügyi dolgozók hajtják végre, ez hitelesíti az elavult gyakorlatokat, és ez a társadalom elfogadásához, a beavatkozások folytatásához vezet.
Bár a magyar szülészeti ellátás távolról sem mondható még egységesnek, kiszámíthatónak és korszerűnek, a nőket szexuális tárgyként kezelő „férjöltés” gyakorlata tőlünk nyugatabbra is ismert. Az Insider cikkében Katarina Rivers története olvasható, aki 2010-ben fordult orvosához, miután az első szülése után négy évig szenvedett fájdalomtól a szexuális együttlétkor. Több nőgyógyásznál is járt, mire az egyik orvos közölte vele: a gátmetszéskor „apuvarrást” kapott. Azóta több nővel is találkozott, akiket hasonló csonkítás ért; sokaknak a házassága is tönkrement. A cikkben megszólaló nő elmondta, hosszas töprengés után végül nem vállalta a visszaalakító műtétet, mivel az az adott terület kivágását jelentette volna, a második gyermeke megszületése után azonban a szexuális együttlétkor jelentkező fájdalom szerencsére mérséklődött.
A nőgyűlölő beavatkozás tehát még csak örömöt sem hoz, hiába utalgatnak rá cinkosan a történetekben szereplő orvosok (holott nekik aztán ismerniük kéne a női nemi szervek anatómiáját). Se a férfi, se a nő nemi örömét nem okozza és fokozza ugyanis, hogyan stoppoltak össze odalent, ez a medencefenéki izomzat, izomcsoportok tónusától, állapotától függ, amit egyébként intimtornával, Kegel-gyakorlatokkal, gátizomtornával, női jógával lehet erősíteni. Arról nem is beszélve, hogy a szexuális örömnek sok más összetevője is van, a gátmetszés után pár plusz öltés viszont egészen biztos, hogy nem tartozik közéjük.
A férjöltés a szexizmus, a nők elleni erőszak egyik legsötétebb formája. Ahogyan a másik beleegyezése nélküli szex sem elfogadható, úgy az sem helyes, ha az ember testét engedélye nélkül változtatják meg. Azt, hogy ezt egy orvos követi el, csak legitimálja a csonkítást.
A férjöltés szimbolikusan a nők kiszolgáltatottságára is rámutat a szülészeti ellátásban, ahol sok esetben az anya egyáltalán nem ura a történteknek, és nem lehet biztos abban, mire számíthat. A bizonytalanság, a rossz bánásmód, a lekezelő hangnem, a tájékoztatás hiánya traumatizálja az anyákat, ez pedig akár a párkapcsolatra, az anya-baba kapcsolatra is negatív hatással van. Bár tudományos kutatások egyelőre nincsenek arról, hány nő lett áldozata a férjöltésnek, így nem tudjuk, mennyire elterjedt „gyakorlat” ez a szülészetben, a nők történetei és a gátmetszések még mindig nagyon magas aránya sajnos nem a legjobb képet festik a helyzetről.
Szülészeti erőszak
Szülészeti erőszaknak nevezünk minden olyan beavatkozást és bánásmódot, mely a szülő nő beleegyezése vagy tudta nélkül, illetve akarata ellenére történik vele vagy újszülöttjével, a szülészeti ellátás bármely szakaszában. A szülészeti erőszak a strukturális erőszak egyik intézményesült formája, az intézményrendszeren belül a hatalmi helyzetben lévők követik el. A szülés közben elszenvedett erőszak hatásai, későbbi tünetei azonosak a nemi erőszakéval, megnehezítik az anya–gyerek kötődést, a szülővé válás folyamatát, csökkentik a gyerekvállalási kedvet. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) elismerte, hogy az ilyen bánásmód nemcsak a nők tiszteletteljes ellátáshoz való jogát sérti, de az élethez, az egészséghez, a testi integritáshoz és a diszkrimináció alóli mentesüléshez való jogaikat is.
Még több cikkünk a szülészeti erőszakról
- „A nő teste bűntényi helyszín” – Terápia vagy újabb trauma a szexuális erőszak túlélőinek a szülés?
- „Nem akarjuk fenntartani a korrupt rendszert, de szeretnénk biztonságban szülni” – káoszt teremt a szülészetben az új egészségügyi törvény
- Bugyi nélkül kellett vizsgálatra várakozniuk a folyosón a terhes nőknek a békéscsabai kórházban
