A legutóbb egy fiatal, alig 29 éves magyar nőről írtunk, aki Dániában él, és az ottani rendszer szerint nagyon könnyen hozzáfér a sterilizáláshoz, miután meghozta a döntését, hogy nem akar gyereket. Ott csak egy háziorvosi beutaló kellett hozzá, még pszichológussal sem kell egyeztetni 25 éves kor felett, és nem igazán akarták lebeszélni arról, hogy elköttesse magát. Nem úgy itthon, ahol kész tortúra megfelelni minden feltételnek, ha egy nő a sterilizáció mellett döntene.
Az interjúban szereplő nőnek esélye sem lenne Magyarországon az elkötésre, hiszen a törvény szerint a 40. életévét betöltött vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező, 18. életévét betöltött személy kérelmezhet csak sterilizációt – és akkor még nem is beszéltünk a hosszú várakozási időről és lelki terrorról, ami övezi ezt a döntést. A nők helyzete tehát nem leányálom itthon a sterilizálás szempontjából (sem), de mi a helyzet a férfiakkal?
„Ez a hajó elment”
Az gondolnánk, hogy a férfiaknál talán kicsivel egyszerűbb a helyzet, rajtuk nem akkora a nyomás, hiszen nem ők szülik a gyerekeket, de Magyarországon a vazektómia, azaz az ondóvezeték elkötése sem hozzáférhető könnyen. A vazektómiával nagy biztonsággal (de nem 100 százalékosan) megszűnik a nemzőképesség a férfinál – és mint tudjuk, a fogamzásgátlást nem pártolja a politikai környezet mifelénk, így a vazektómia is kapott egy jó kis törvényi szabályozást. Az ondóvezeték-elkötés 18. életévét betöltött személynél végezhető el, ha az alábbi feltételek teljesülnek:
- családtervezési célból, ha a 40. életévét betöltötte,
- legalább 3 vér szerinti gyermeke van.
Mindkét férfi, akit megkérdeztem a saját vazektómiás élményeiről, már a 40-es éveit tapossa, így az első feltételnek akár meg is felelnének, de egyiküknél sincs három gyerek. Sőt, az egyiküknél – hívjuk csak D.-nek – nem lesz egy gyerek sem, ha rajta múlik. D. Ausztriában végezteti el a vazektómiát a közeljövőben: „Itt a tb nem támogatja, de sok magánklinika kínálja ezt a beavatkozást. Ez egy egynapos műtét, az összköltsége olyan 900 euró körül van, szóval anyagi értelemben nem egyszerű, ez azért elég sok pénz. A törvény úgy szól elvileg, hogy túl kell lenni a 25. éven, de mást nem ír elő, úgyhogy ezzel nincs gond. Csak a »csonkításba« nem lehet beleegyezni, mint például a kasztrálás, de a vazektómia nem ilyen.”
A vazektómiához is könnyebb hozzáférni külföldön, mint itthon (Fotó: Getty Images)
Elmondása szerint a férfi már hat-hét éve biztos abban, hogy nem akar gyereket, azaz már a 30-as évei vége óta foglalkoztatja a gondolat, és most jutott el a döntésig. „Azóta érzem úgy, hogy ez a hajó elment. Nyilván fizikailag elvileg idős koromig képes vagyok a gyermeknemzésre, de mentálisan biztosan nagyon rosszul viselném a dolgot. Sajnos nem olyan csomaggal indultam az életnek, ami segítene abban, hogy igazán jó szülő lehessek.
Még úgy 30 körül megvolt bennem ehhez a megfelelő rugalmasság és szándék, de mostanra ez már jóval nehezebb: az andropauza és az életközépi válság engem sem kímél.
Azt ne is említsük, hogy sok más emberhez hasonlóan én is azt érzem, hogy a világ jelenlegi nyomasztó állapota sem nagyon kedvez a családalapításnak. Így ahelyett, hogy a barátnőm tömné magát hormonokkal, választhatjuk azt is, hogy én veszem magamra ezt a dolgot, ráadásul ez majdnem 100 százalék hatékonyságú, egészen minimális az esélye a nem kívánt terhességnek.”
„Így sokkal többet tehetek a társadalomért”
Hasonlóan a dán rendszerhez, Ausztriában is csak egy általános orvosi és urológiai vizsgálat előzi meg a vazektómiát, nincs az egyéves várakozás sem a beavatkozás előtt, mint a magyar jogszabályok szerint. Itthon ugyanis a törvény alapján, miután a férfi beadja a kérelmet, hogy szeretne vazektómiát, hat hónapra rá meg kell erősítenie a szándékát hivatalosan, majd újabb hat hónapos várakozási idő múlva kerülhet sor a műtétre (de egészségügyi okokból várakozási idő nélkül, azonnal elvégezhető). Ausztriában ezzel szemben nem váratják a végtelenségig az embert, hanem felnőttnek nézik és bíznak benne, hogy mire eljut az orvosig azzal, hogy el szeretné köttetni magát, már felelős döntést hozott. D. nem csak az osztrák egészségügynél talált támogatást a döntéséhez, de a közvetlen környezete sem erősködött, hogy márpedig akarjon gyereket.
„A családommal nem beszéltem meg ezt konkrétan – meséli D. –, azzal tisztában vannak, hogy nem akarok gyereket és azt hiszem, mostanra bele is nyugodtak. Viszonylag korán elköltöztem otthonról, leginkább mindig a magam útját jártam, így pár bátortalan próbálkozástól eltekintve nem nagyon szólnak bele az életembe. Párkapcsolati fronton más a helyzet, többek között emiatt is ért véget pár éve egy hosszú kapcsolatom. Utána úgy döntöttem, hogy fontos tiszta vizet önteni a pohárba, és már szerepelt ez a kitétel a Facebook Dating profilomon, így a mostani barátnőmmel ebben egy véleményen vagyunk. Anno azt nem zártam ki, hogy valaki olyannal jöjjek össze, akinek már van gyereke, illetve most is felmerül, hogy egy nagyobb gyerek örökbefogadása nem feltétlenül ördögtől való.
Nekem leginkább az az álláspontom, hogy amikor majd idősebbek leszünk, szeretnék támogatni egy fiatalt, aki épp kezdi az életét és nincs abban a helyzetben, hogy például egyetemre menjen.
Cserébe meg mondjuk segít néhanapján, meg elmeséli, hogy mi az aktuális őrület, amikor a TikTokot már csak bácsik és nénik használják. Úgy érzem, így sokkal többet tehetek a társadalomért.” D. nem érzi teljesen véglegesnek egyébként a vazektómiát, hiszen a beavatkozás elvileg megfordítható, bár számít a műtét után eltelt idő is. Azon is gondolkodik, hogy lefagyasztat spermát a vazektómia előtt, ha mégis meggondolnák magukat a barátnőjével, de ebben az esetben nem zárkózna el a spermadonor elől sem.
Nem azonnali a vazektómia hatása
„A műtétet követő két hónapban továbbra is javasoljuk az egyéb fogamzásgátlók alkalmazását, ha a pár semmiképpen sem szeretne újabb gyermeket – mondta el az nlc-nek egy interjúban Dr. Albert István andrológus-urológus. – Ha letelt ez az idő, spermavizsgálatot végeztetünk, amit egy hónap múlva megismétlünk, és ha a két egymást követő vizsgálat megerősíti, hogy az ondóban nem található spermium, akkor mondhatjuk ki hivatalosan is, hogy nem kell a párnak más védekezési módszert bevetnie.”
„Az örökbefogadás meg mindig lehet opció”
A másik férfi – hívjuk T.-nek –, aki mesélt a tapasztalatairól, 46 éves volt, amikor elvégeztette Angliában a vazektómiát, két gyermek apjaként. „A döntés a feleségemmel közös volt – mondja T. – Főleg abból indult ki, hogy nem szeretnénk több gyermeket, kettő pont kiegészített minket annyira, hogy teljesnek érezzük a családot.
Ezek mellett adott egy kis biztonságérzetet a váratlan terhesség ellen. Megnyugtató volt, hogy tudatosabban lehet tervezni a jövőt.
Ha később meggondoljuk magunkat, az örökbefogadás még mindig lehet opció.” T. felesége még hozzátette: „Nálam a második szülés okozott problémákat, ezeket még mindig kezelik, és amíg fel nem épülök, addig nem szerettem volna beavatkozást, ezért T.-re hárult a feladat.”
A vazektómia majdnem 100%-os, azért szükséges megvizsgálni, tényleg sikeres volt-e (Fotó: Getty Images)
Angliában is viszonylag egyszerűen hozzá lehetett jutni a vazektómiához, T. elmondása szerint csak a háziorvos kellett hozzá, hogy adjon beutalót a megfelelő helyre. „Egyeztettem a háziorvossal, aki beutalt egy specialistához – emlékszik vissza T. –, ahol átbeszéltük a műtétet és a lehetséges mellékhatásokat (hosszú távú fájdalom rizikója, visszatérő fájdalom lehetősége stb.). Miután elfogadtam az összes rizikót, találkoztam a sebésszel, aki újra megvizsgált, mielőtt kitűztük a dátumot a műtétre.
Minden lépésnél, többször is megkérdezték, hogy szeretném-e a műtétet, miért nem akarok más fogamzásgátló módszert. Kérdeztek a családi életünkről is, gondolom, azért, mert egy esetleges szakítás/válás esetén a férfi talán akarhat még gyermeket egy új partnerrel.
Számomra a legaggasztóbbak a lehetséges mellékhatások voltak. Az orvos állítása szerint minden egy férfi az ötből tapasztalhat visszatérő fájdalmat, míg (úgy emlékszem) egy a 20-ból súlyos fájdalmat. Az orvos szerint, ha ez előfordul, erre nem igazán van gyógymód. A műtétet aztán a helyi illetékes kórházban végezték el, reggel be, délután ki, kontroll mintavétel hat hét után. A beavatkozás gyors és egyszerű, de eléggé fájdalmas volt az elején, mert többször is kellett helyi érzéstelenítést alkalmazni, egy nem volt elég. A felépülés során érzékeny volt a terület, de ez normális, fájdalmat pedig már nem igazán éreztem.”
Arra a kérdésre, hogy mit szólt a környezet a döntésükhöz, T. határozottan válaszolta azt, hogy nincs másnak döntési joga ebben, csak neki és a feleségének, „de elsősorban az én testem, én döntésem”.
