Kell-e aggódnunk zombivírusok miatt?

„Jelenleg a világjárványokkal kapcsolatos veszélyek elemzése azokra a betegségekre összpontosít, amelyek a déli régiókban jelentkezhetnek, majd északra terjedhetnek. Ezzel szemben kevés figyelmet szentelnek olyan járványoknak, amelyek a messzi északon bukkanhatnak fel, majd dél felé haladhatnak. Vannak ott is olyan vírusok, amelyek képesek megfertőzni az embereket, és új járványt indítani”

– mondta Jean-Michel Claverie, az Aix-Marseille Egyetem genetikusa, a téma egyik szakértője.

Ő volt a vezetője annak a kutatócsoportnak is, amely szibériai mintákból izolált vírusokat, és mint bebizonyították azok még mindig képesek megfertőzni egysejtű szervezeteket. „Az általunk izolált vírusok csak amőbákat voltak képesek megfertőzni, és nem jelentettek veszélyt az emberre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más – jelenleg a permafrosztba fagyott – vírusok ne lennének képesek megbetegíteni minket. Azonosítottuk például a himlő- és a herpeszvírusok genomikus nyomait, amelyek pedig jól ismert emberi kórokozók” – tette hozzá.

Permafroszt Oroszországban (Fotó: Getty Images)

És nem Claverie az egyedüli, aki szerint van mitől tartanunk, Marion Koopmans virológus, a rotterdami Erasmus Medical Center munkatársa hasonló gondolatokat fogalmazott meg. „Nem tudjuk, milyen vírusok rejtőznek a permafrosztban, de szerintem számolnunk kell azzal a veszéllyel, hogy köztük van olyan, ami képes járványt okozni –  ilyen lehet a gyermekbénulás vírusának egy régebbi formájára. Számítanunk kell arra, hogy ilyesmi megtörténhet.”

Az időutazó kórokozók miatt kialakuló globális egészségügyi vészhelyzetet megelőzése érdekében a tudósok egy olyan sarkvidéki megfigyelőhálózatot szeretnének felállítani, amivel ki lehetne mutatni az ősi mikroorganizmusok által okozott betegség korai eseteit. Emellett karanténnal és szakszerű orvosi kezeléssel igyekeznének elejét venni annak, hogy hogy komoly járvány alakuljon ki.

A premafroszt belsejében hideg, a sötétség és az oxigénhiányos közeg miatt a szerves anyagokat nem fenyegeti a bomlás veszélye, Claverie szerint ha egy joghurtot ilyen helyen rejtünk el, az akár 50 ezer évig is ehető marad, és így őrzik meg fertőzőképességüket a jeges talajban megbúvó kórokozók is. A tudósok úgy vélik, hogy a permafroszt legmélyebb rétegeiben akár egymillió éves vírusok is lehetnek, tehát jóval idősebbek, mint a mi fajunk, amely a feltételezések szerint körülbelül 300 000 évvel ezelőtt alakult ki, emiatt pedig nem rendelkezünk természetes immunitással, illetve nincs hatékony gyógyszerünk vagy védőoltásunk sem, amit bevethetnénk.

– jegyezte meg Claverie, aki azt is kijelentette,  feltételezhetjük, hogy a mikroorganizmusok kiszabadulva a permafrosztból gyorsan elpusztulnának, ha hőnek, UV-fénynek és oxigénnek lennének kitéve.

Támadnak a zombivírusok?

De mégis hogyan kerülhetnénk kapcsolatba olyan mikroorganizmusokkal, amelyekkel több ezer, százezer éven keresztül nem találkoztunk. Az éghajlatváltozás aránytalanul nagy mértékben érinti az Északi-sarkvidéket, és a meteorológusok szerint a régió többször gyorsabban melegszik mint a globális felmelegedés átlagos növekedési üteme, és egyes becslések szerint 2100-ra a felszínközeli örökfagy akár kétharmada is felolvadhat.

Ráadásul ennek hatására a permafrosztból – ahogyan a Telex is írja – előkerülhetnek évtizedekkel ezelőtt eltemetett, veszélyes anyagok, betiltott rovarirtók, vegyi és radioaktív hulladék a hidegháborúból, illetve üvegházhatású gázok szabadulhatnak fel, ami egy öngerjesztő folyamathoz vezet, a becslések alapján 2300-ig csak a permafroszt felengedésével 68 és 208 gigatonna közötti szén-dioxid kerülhet a légkörbe, ez pedig akár 1,69 fokos felmelegedést is okozhat.

Ha csak a kórokozókat nézzük, önmagában még nem feltétlenül lenne baj abból, hogy a permafroszt eltűnik, a gond az, hogy vele együtt kezd eltűnni a sarkividéki jég. Ahol most permafroszt az úr, ott kevesen laknak, így nagyon alacsony tömeges fertőződés veszélye, de idővel érintett területeket könnyebb lesz megközelíteni, ami például azzal jár könnyebb lesz onnan kitermelni az értékes ásványkincseket. Egyes szakértők szerint ahhoz, hogy feltárják a lelőhelyeket, több millió tonna permafrosztot kell megmozgatni.

„Ha megnézzük a korábbi járványokat, az egyik legfontosabb hajtóerő a földhasználat megváltozása volt. A Nipah-vírust a gyümölcsdenevérek terjesztették, amiket az emberek elűztek az élőhelyükről. Hasonlóképpen, a majomhimlő is az urbanizáció terjedéséhez kapcsolódik. És ez az, aminek hamarosan az Északi-sarkvidéken is tanúi leszünk: a földhasználat teljes megváltozása, és ez veszélyes lehet, ahogy azt már máshol is láttuk” – hívta fel a figyelmet Koopmans.

Indiai tisztviselők egy denevért raknak egy műanyag zacskóba, a Nipah-vírust ugyanis elsősorban a gyümölcsdenevérek hordozzák. (Fotó: Getty Images)

Hozzá kell tenni, nem csak a permafrosztban pihenő kórokozók miatt kell aggódni, egyes kutatók szerint a gleccserek is rohamosan zsugorodnak, és ezekből is olyan mikroorganizmusok kerülhetnek elő, amelyek már több tíz- vagy százezer éve csapdába estek.  A világ legnagyobb magas sarkvidéki édesvizű tava, a Hazen-tó talajának és tavi üledékeinek elemzése például azt sugallja, hogy magasabb lehet az olvadó gleccserek közelében annak a kockázata, hogy egy időutazó vírus, baktérium vagy esetleg gomba megfertőzi a helyi élővilágot.

A kórokozókat pedig nem feltétlenül a talajban vagy a vízben kell keresni, a földben lévő állat és emberi maradványokban is megbújhatnak ezek. Az 1990-es évek végén dr. Johan V. Hultin svéd patológus az 1918-as influenzavírus RNS-ére bukkant egy inuit nő tüdejében, akit közel 80 évvel ezelőtt temettek el influenzaáldozatok tömegsírjában az alaszkai Brevig Mission mellett.  

2016 nyarán pedig  lépfene végzett egy 12 éves fiúval Szibéria egy távoli részén. Legalább 20 másik, szintén a Jamal-félszigetről származó embernél diagnosztizálták a potenciálisan halálos betegséget, miután mintegy 100 gyanús esetet kórházba szállítottak. Ezenkívül a területen több mint 2300 rénszarvas pusztult el a fertőzésben. Ennek forrása félhetően egy felolvadt szarvastetem volt.

A sort pedig tovább lehetne folytatni. Ugyan úgy tűnt, a fekete himlő felett győzelmet arattunk még az 1980-as években, 2004-ben azonban francia és orosz tudósok felfedezték a himlő nyomait egy jeges, 300 éves szibériai múmiában, ami egy tömegsírban hevert. 

Ezt olvastad már?

Pokoli a hőség Szibériában: közel 40 fok van

Ez is érdekelhet Megnézem

Claverie és kutatótársa, valamint felesége Chantal Aberge szerint a DNS-vírusok adják a legnagyobb okot az aggodalomra, ezek szívósabbak, mint az RNS-vírusok, így nagyobb a valószínűsége, hogy viszonylag épségben kelnek ki a fagyott állapotból. Ez azt jelentené, hogy a spanyolnátha – amely a Covid-19-hez hasonlóan egy RNS-vírus – miatt nem annyira kell aggódni, és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a himlőt, ami az egyik legismertebb DNS-vírus, azért sikerült felszámolni, mert már van ellene védőoltás.

Ami szerintük viszont a örökfagyban rekedt vírusoknál egyértelműen nagyobb veszélyt jelentenek azok a kísérletek, melyeknél fagyott állapotban megőrződött emlősökből igyekeznek vírusokat kinyerni, mert erre is van példa 2019-ben az oroszországi VECTOR Állami Virológiai és Biotechnológiai Kutatóközpontban egy őskori ló maradványait használták ilyen célokra.

És mi a helyzet a baktériumokkal? Claverie úgy véli, a régi bakteriális betegségek – mint például a pestis – nem jelentenek túl nagy veszélyt, hiszen léteznek antibiotikumok, de van olyan szakértő, például Brigitta Evengård, fertőző betegségek szakértője, az Umeå Egyetem munkatársa, aki nem annyira nyugodt, hiszen az antibiotikumoknak ellenálló kórokozók nem annyira jelentős, de mégis valós problémát jelentenek.

Ami az előrejelzéseket vagy jóslatokat illeti, a PLoS Computational Biology folyóiratban jelent meg egy tanulmány, ami aggasztó képet fest. Egy nemzetközi kutatócsoport szuperszámítógépes biológiai szimulációja szerint permafrosztba fagyott ősi kórokozók nem csak túlélhetnek, de nagyon is sikeresek mikrobiális ökoszisztémákban. A számítások szerint több mint három százalékában leuralták azokat, és még ennél is többször fordult elő, hogy az archaikus kórokozó beilleszkedett, növelve a mikrobiális sokféleséget, írja a Qubit.

Szibéria, 2019 – Olvadó permafroszt látható egy szikle tetején a Kolyma-folyó mentén. (Fotó: Getty Images)

Mind meghalunk? 

Sok virológus szerint jelenleg jobban aggódnak az emberek között keringő vírusok miatt, mint a permafrosztból származó kórokozók veszélye miatt. Köztük van például Anthony Fauci, akinek a nevét még a koronavírus-járvány alatt ismerhettük meg, és ő Joe Biden amerikai elnök egészségügyi főtanácsadója. Szerinte nagyon sok mindennek kell összejátszania, hogy egy zombivírus járványt okozzon, először is képesnek kell lennie arra, hogy valakit megfertőzzön, majd arra is, hogy az illetőt megbetegítse, és ez sem elég, hatékonyan kell terjednie emberről emberre. „Ez megtörténhet, de nagyon valószínűtlen” – tette hozzá.

Vannak szakértők, akik szerint a minimális veszély miatt az erőforrásokat inkább máshova kell csoportosítani. „Egy régi vírus alacsony kockázatnak tűnik ahhoz a nagyszámú vírushoz képest, amelyek világszerte a gerincesek között keringenek, és amelyek a múltban valós veszélynek bizonyultak, és amelyeknél hasonló események a jövőben is előfordulhatnak, mivel még mindig nem rendelkezünk a megfelelő háttérrel, hogy ezeket időben előre felismerjük” – mondta Colin Parrish, a Cornell Egyetem virológusa, aki egyben az Amerikai Virológiai Társaság elnöke is.

Ami tény, a globális átlaghőmérséklet emelkedésével a jégtakaró, valamint a permafroszt olvadása egyre nagyobb problémát okoz, és a klímaváltozás ellen valahogyan fel kell lépni, vannak, akik szerint továbbra is a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése a megoldás.