Ciklonok és anticiklonok

Az időjárási rendszerek nagyjából ellipszis alakú 200-4000 km átmérőjű örvénylő légtömegek. Az időjárási rendszereket a légnyomásváltozásokkal és a körülöttük fújó különböző szelek tulajdonságaival határozzák meg. A fő időjárási rendszerek az anticiklon – azaz a magas légnyomású területek, ahol is lefelé áramlik a levegő – valamint a ciklonok (depressziók), vagyis az alacsony nyomású területek, ahol felfelé száll a levegő. Mivel a felhők a felfelé áramló levegőben alakulnak ki, az alacsony nyomású területekkel a felhős, esős, viharos időjárás képe kapcsolódik össze.


Az anticiklonok

A magas légnyomású területekre általában a több napon át tartó, változatlan időjárás jellemző. Gyenge szél fúj, tiszta az égbolt. Mivel kevés a felhő, a földfelszín által kisugárzott hő hamar az űrbe szökik, emiatt a földközeli levegőréteg éjszaka gyorsan lehűl. Télen ez a lehűlés okozza a gyakori fagyot, ködöt.


Szubtrópusi anticiklonok

Hatalmas anticiklonok alakulnak ki a Ráktérítő és a Baktérítő mentén. Ezekben az övezetekben nagy a légnyomás, mert itt áramlik vissza a felszínre a trópusokról a talaj forrósága miatt felszálló levegő. Itt vannak a nagy sivatagok. A szubtrópusi területek felett kialakuló nagy nyomású rendszerekből a felszínen az Egyenlítő felé passzátszelek fújnak, a meleg, nyugati szelek pedig a sarkok irányába áramlanak. Majd a nyugati szél találkozik a hideg sarki széllel. A meleg és hideg levegő közti határt frontális zónának nevezzük. E front mentén alakulnak ki a ciklonok (depressziós területek), amik gyakran viharos időt hoznak a középső szélességi fokokon lévő területekre.


A ciklonok

A meleg és hideg levegő nem könnyen keveredik egymással, így a frontban hullámokban áramló meleg levegő a hideg, sűrű levegő fölé nyomul. A meleg levegő nyomába hideg áramlik, így alakul ki a depressziós terület. Egy ilyen területen belül két front húzódik. A melegfront a közelgő meleg légtömeget és a felszín feletti hideg légtömeget választja el. Itt a meleg levegő az előtte lévő nagyobb sűrűségű hideg levegő fölé áramlik. A felfelé emelkedő, egyre hűlő levegőben lévő vízgőz felhőket alkot. A melegfront mögött húzódik a hidegfront. Ennek mentén a hideg levegő a meleg levegő alá áramlik és azt felemelkedésre készteti. Ezért a hidegfront felhős, esős időjárási terület. A hidegfront gyorsabban mozog, mint a melegfront, így ezek néha találkoznak. Ilyenkor a melegebb levegő mindig a hideg fölé tolul.

A melegfront után jön a meleg, általában felhős és nedves övezet. Majd következik a hidegfront, ahol heves zivatarok alakulhatnak ki a lefelé áramló levegő miatt. A hidegfront mentén gyakori az esőzés, de ezek az esők általában nem tartanak olyan sokáig, mint a melegfront előttiek. A hidegfront elvonulása után tiszta és hűvös lesz az idő.