Müller Péter, a sportember

– Jól emlékszem, hogy azt mesélte egyszer, az úszással kezdődött a „sportpályafutása”?
– Még gyerekként kezdtem úszni. Aztán jött a vízipóló, amit egyszer csak abbahagytam. Utána a birkózókhoz mentem, majd az MTK-ba a bokszolókhoz. Nyolc évig jártam bokszolni, és a mai napig nagyon sok barátom van onnan. Jó szellemű, vidám közösség volt, számos mai sportvezető került ki onnan. Talán innen is ered, hogy a küzdősportok a kedvenceim.


– Miért?
– Azért, amiért drámaíró is lettem. Mert az élet maga a dráma. A teremtő nem epikus szerző, a teremtés drámai, tele van küzdelemmel. Gondoljunk csak a jó és a rossz harcára, a jin és a jang kapcsolatára! Folytonos küzdelemben vagyunk önmagunkkal.


– És aki sportol, megtanulja önmagát legyőzni…
– A legcsodálatosabb dolog az egyéni sportban, hogy megtapasztalod: egyedül vagy. Persze a szorítóban ott állhat a sarokban az edző, de nincsen annál nagyobb magány, mint ami a küzdőtéren van. Csak magadra számíthatsz. És ezt tanulni kell. A csapatsportoknál ez más, de nekem ebben nincs tapasztalatom. Az egyik kedves ismerősöm szerint nagy csapatszellemre tanít. Nekem azért fura, hogy ma már az élsportban vannak olyan játékosok, akiket a világ bármelyik pontjára elküldhetnek, megveszi őket egy csapat, ahová beállnak, és már működik is. Szerintem ez már kicsit lélektelen. Persze azt is tanulni kell, hogy profi legyél bármilyen keretek között, ezt látjuk a fociban is.


– Azt mondja, aki sportol, jobban érti a Ji Kinget.
– Ezt tapasztaltam ugyanis. Mert ezek az emberek az életük során már számos sorshelyzettel találkoztak. Ha nem párkapcsolati kérdésről van szó, a Jóskönyvben sok jelnél leírom, hogy a tai chi például milyen taktikát javasol. Mert anno ez is harcművészet volt. A küzdősportban is megtanulod, milyen erővonalak működnek, így más helyzeteket is sokkal könnyebben átlátsz. Stratégiákban gondolkodsz, mert a sport intelligenciát követel meg. Még a bokszhoz is speciális „agyjárat” kell. Az persze egy másik kérdés, hogy nagyon sok bokszoló mélyen vallásos, istenhívő lesz, megtér. Nekem nagyon sokat adott a sport. Valószínűleg még mindig ott lóg a szertárban a bokszkesztyűm, most is gyakran lemegyek. Jól érzem ott magam. Amikor először levittek, szólt az edző, húzzak egy bokszkesztyűt. Felhúztam, elkezdtem ugrálni, mint egy Mickey egér, és ő iszonyatosan megütött. Nem értettem. Ő azt mondta: jó lesz ez, jöjjek majd másnap is. Azt mondta: nyerni minden hülye tud, veszíteni kell tudni. És ezzel az élet legnagyobb titkát tanította meg nekem.


A folytatásért katt ide!