Ez a poszt egy kicsit eltér majd az eddigiektől, bár személyes, de mégsem elsősorban az én tapasztalataimon alapszik, hanem két „kölcsönkért” izraeli szempár segítségével nézzük meg, mi is a közismerten utazásfanatikus izraelieknek az, ami nekünk a margitszigeti pokróc-fröccs vagy a balatoni hétvége…
Kisbőrönd, az izraeli retikül…
Az izraeliek nyüzsögnek. Országszerte és a határokon kívül is. Náluk az útra kelés szinte nemzeti hobbi, persze szigorúan a grillezéssel versenyben. Ha általánosítani szeretnénk, elmondhatjuk, hogy míg az olaszok csak úgy dübörögnek a külországok utcáin, az amerikaik fel-felbukkannak, a japánok mosolyogva végigcsipognak, addig az izraeliek „ott vannak”. Ebben a turisztikai „ott levésben” nagyon stabilak, ugyanis imádnak utazni, átlagosan jóval többet költenek utazásokra, és rendre az élbolyban vannak a turisztikai versenyhelyzetekben. A helyváltoztatásokra költött összegek kihelyezésében pedig olyan lelkesek, mint egy átlagos étvágyú magyar család a hűtőszekrény és a fagyasztóláda biztonsági alapon történő gyengéd csurig töltésében.
Míg mi a vasárnapi ebéd utáni kajakóma levezetéseként már a vacsoramenü összeállításán és a jövő péntekre kisütött házi lángos mennyiségén töprengünk, addig egy átlagos izraeli az évi második európai városlátogatása után a reptéri futószalagra tévedő bőröndjére várva nagy eséllyel épp azt latolgatja, milyen zimmerbe (apartman, panzió) foglaljon hétvégére szállást a családdal.
Ein Gedi Botanikus Kert, Itamar Grinberg for the Israeli Ministry of Tourism
A közel egyéves izraeli jelenlétem alatt Kobi családjában az anyuka már jó pár külföldi társasúton vett részt, persze az egész baráti körrel kísérve, míg a párom, Kobi húgának luxuszimmeres, romantikus hétvégéit a kezemen és a lábamon együttvéve sem tudnám megszámolni. Oshrat, a szívem csücske, a nővér a 2 éves kislányával kettesben olyan tempóban járja Európát szinte kéthavi szinten, ahogyan én lapzártában még munkahelyi kerületemet se nagyon hagynám el…
Az izraeliek jelentős része (már amennyire én látom a tágabb környezetemben) szinte gyermeki örömmel, izgalomtól reszketve foglalja, szervezi „az újabb kört”, de nem csak külföldön. A belföldi pálya ugyanilyen liebling számukra. Majdhogynem szerelemmel gondolnak a természeti, történelmi kincsekben gazdag ország majdnem összes pontjára, amelyeket nem mulasztanak el bármilyen apró vagy nagyobb indokkal (szülinapok, évfordulók, nemzeti ünnep, esetleg csak úgy, miért is ne alapon..) fel-felkeresni.
A témában ügyeletes két szakértőmet, Kobit és nővérét, Oshratot (a neve azt jelenti, ajándék; az is…) kértem, segítsenek belőni a 3 legautentikusabb izraeli utazási műfajt. Némi harsány, de derűs vitázás, érv- és ellenérvhalmaz alapján jöjjenek a különböző turisztikai kaliberű utazókra szabott, szépen elkülönülő műfajok, amelyek mindegyikét, de legalább egyikét érdemes kipróbálni, ha egyszer úgy döntünk, felszállunk az országba naponta többször induló, néha egészen alacsony áron vesztegetett járatok egyikére.
Dafna Tal, Israeli Ministry of Tourism
1. Pörgés és kényelem a csúcsra járatva
Kobi szerint alapvetően két nagy csoport van, az egyik, aki a csendre vágyik, a nyugira. Na, ez az, amit biztosan nem ebben a blokkban találnak meg a lelki alkatukkal harmonizáló zen túrát keresők. Az izraeli üdülőparadicsomokban tobzódhatunk a kényelmes, minden igényt kielégítő szállodákban, de decibelekben sincs hiány. „Zajra kell számítani, mert a legtöbben gyerekkel jönnek az ilyen helyekre” – mondja Oshrat, hozzátéve, hogy azért van szerencsére gyermekmentes szálloda (Vitalis) is, például Eilaton. A DJ-szettekkel tarkított medencei lét, delfinnézés, karaoke, zenés-táncos produkciós estek a hotelszoba ablakait recsegtető kihangosítással egyből pályán kívülre állítja a zajérzékenyebb magamfajta vagy természetközelség-szerető egyéb utazót.
Club Hotel Tiberias
Galit Amiel, Israeli Ministry of Tourism
Az ilyen helyeken aztán mindig van valamilyen program, zakatol a bulivonat, a gyerekenergia-lecsapolásban verhetetlen választás ezért egy hasonló tengerparti, komplexumos móka, ha nem is olcsó (150 euróval számolhatunk bátran egy szoba esetében). Eilat, Haifa, de Tel-Aviv, esetleg Netanya is játszik a tengerparti szállodák szekciójában. Mégpedig olyan hotelekkel, ahol a büfé kínálata tényleg átlagon felüli, az ételeket gazdag felhozatalban, elképesztően friss és jó minőségben pakolják ki. És ez még a háromcsillagos szállodákra is igaz.
2. Zöld és intimitás orrvérzésig
A North, vagyis az Észak nevét szinte percenként emlegetik a száraz területhez szokott országrészek lakói a sztorikban, mint valami földi paradicsomként hivatkozva a zöldellő, buja természete miatt körberajongott hétvégi desztinációra. Sokan nem élnének ott, mert kívül esik a pezsgésen, pörgésen, méghozzá legalább 1-2 órányi autóúttal, de abban mindenki egyetért, hogy ott töltődni egy zimmerben egy hétvégén felér az idegrendszer apró fogazatú bontófésűvel való kisimításával. Ebben a kedvenc testvérpárom is végre kiegyezik, ennél szebb márpedig nincs! Legalábbis Izraelben. Legalábbis szerintük. Ide főleg az intimitás és a csend kedvelői jönnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen ingermentes környezetben, extrák nélkül töltik el a mininyaralások napjait.
Turisztikai szempontból kicsit nehezítő tényező, hogy kell hozzá autó, hiszen egyszerűbb, mint busszal menni. Ez itt most nyilván meg is tizedeli a potenciális külföldi turisták számát, akik így olyasmitől esnek el, amiről nem is álmodnának, mekkora élmény. Északon ugyanis minden van, ami a zöldhöz és a természethez kapcsolódik, madárlestúrák, vízesések, Genezáreti-tó, de nekem a történelmi, Biblia-történeti spotok (még most sem dolgoztam fel, hogy csak úgy mellékesen megálltunk megnézni, hol is járt Jézus a vízen) is a sokat nyomnak a latban. Nagy eséllyel mindig van látnivaló a környéken, parkok, vízesések, de természetesen uszodák is vannak a szépen gondozott bokrok, fák közt lapulva, de a lustábbak kedvéért masszőr is jön az apartmanokhoz. És ne feledkezzünk meg az izraeli nemzeti hobbiról, a grillezésről.
Az alap-, pároknak ideális zimmerek mellett rengeteg nagyobb, nagycsaládoknak is alkalmas ház, apartman sorakozik, a legtöbb hely pedig tényleg brutálisan jól fel van szerelve, de fel vannak készülve a gyermekinvázióra is. Mert ebben az országban nemcsak megtűrik, hanem kifejezetten szeretik a gyerekeket. És nem csak a sajátjaikat, és nem is csak az érzelmes kismamák. Öregek, férfiak egyesült erővel küldenek olyan rezgéseket és figyelmet a sok kis sivítógép felé, amit egy átlagos európainak, köztük nekem is tanítani kellene.
Na de visszatérve, óvodákat megszégyenítő kültéri játékfelhozatal, rengeteg növény, bogár birizgálja a gyerekek idegrendszerét jó irányba a zimmerek kertjeiben, és bár láthatunk néha valahol másik családot, egyáltalán nem egymás arcában, pláne nem vezetett, zajos szállodai zenés műsoros produkcióval a háttérben.
Luxus zimmer a Negev-régióban – Dafna Tal, Israeli Ministry of Tourism
Egyébként míg otthon költséghatékony választás a panzió, apartman, itt ez a műfaj sem a legolcsóbb, legalábbis az eddigi nagycsaládi kirándulásaink alapján. Az út során beiktatott kávézások vagy hamburgerezések és az üzletekben megejtett két-három órás nagybevásárlások viszik, vagyis szinte szállítják a pénzt, ha magunkra főzünk is. Persze a zimmerekben szintén kérhetünk reggelit, és nem fogunk csalódni.
Frissen facsart narancslé, saláták, rántotta, vagyis a tipikus, verhetetlenül bőséges izraeli reggeli billenti a mérleg nyelvét nekem e felé az utazási forma felé…. A zimmerek sokszor nem olcsóbbak a szállodáknál, bár az árakban mondjuk van különbség, attól függően, hogy mennyire szeretnénk elegánsabbat, jobban felszereltet. 100 euró körül van egy éjszaka egy párnak egy alapverzióban, hétvégén természetesen drágább, hét közben olcsóbb (péntek–szombat).
Vicces, hogy itt extrának, szinte luxusnak számít a pezsgőfürdő, a legtöbb embernek otthon ugyanis csak zuhanyzója van, ezért a hétvégéken nekem elsőre indokolatlan hévvel tudnak örülni egy lazító fürdőnek, pláne pár száz vagy ezer buborékkal kísérve, az elegáns „pezsgőfürdő” jelző díszkíséretében. Oshrat (és a húga) a családban a luxusfelelős, ő azt mondja hogy a zimmerben is ezt keresi, ahogyan nagyon sok izraeli. A kisebbik lánytestvér kifejezetten a medencés verziók között válogat mindig, ami egy éjszakára akár 1000 shekel (80 ezer forint környéke) is lehet.. Jaj.
Összefoglalva a zimmer az introvertáltak és a természetimádók paradicsoma, ahol a 10 m²-re eső emberek számába legfeljebb a pasink esik bele, és a szomszéd apartmanból átbotorkáló, váratlan kisgyerek, míg a szállodákban, pláne vacsoraidőben akár két-három népesebb család is erősíti a népsűrűséget.
3. Nőkoptató pasiprogram
A harmadik, vitathatatlan nagy izraeli kedvenc a sátorozás, kempingezés. Kobi teljesen izgalomba jön, ha csak felmerül a társalgásban, és állítja, hogy ebben csak én vagyok finnyás, hiszen itt minden nő szereti a természet lágy ölére való kivonulást, éjszakai romantikával, bogarakkal gazdagon megfűszerezve. Aztán a nagy, zöld romantikáról is lehull a lepel, ugyanis Oshrat szerint „lópikulát”… Az izraeli nők is csak egy ideig szeretik ezt a műfajt, és olvadnak egybe a talajjal egy éjszakára.
Kobi szerint a fő varázsa az izraeli sátorozásőrületnek a Kinneret, vagyis a Genezáreti-tó, ami maga az Édenkert, pasiigényekre szabva. Oshrat szerint ez a fajta turisztikai köldökzsinór prózaibb okok miatt ilyen aktív az izraelieknél: itt 3 évig a fiúknak-lányoknak egyaránt kötelező a katonaság akár „kint alvásokkal” is tarkítva; rengeteget mennek kirándulni középiskolában is, kempingekben töltve az éjszakát, sátrakban, matracokkal körülvett vadromantikus környezetben, ahova a nők nagy része is szívesen megy. Amikor visszakérdezek, hogy ő hányszor ment, kiderül, hogy egyszer sem. „Hangyák, bogarak és egyebek is vannak ám ott. Igaz, egyszer egy beduin sátorban, egy elegánsabb, luxuskivitelűben vígan elaludtam” – meséli az őszinteség bajnoka, Oshrat, aki mindkét felnőttkori sátrazásánál titokban visszaosont az autójába aludni. Azt mondja, gyerekkorukban viszont szinte minden nyári hétvégén program volt, hogy elmentek sátorozni valahova, és csak letették a sátrat valahol a szabadban. „Akkor még a plázák és a nagy családi bevásárlások nem kötődtek a hétvégéhez, csak simán útnak indultunk. Bejártuk az egész országot.”
Van, aki sátrat sem hoz a fiúbuliba…
…sört viszont mindenki
Kobi nagy bánata, hogy az évenkénti többszöri baráti körös, sátrazós tradícióból (4 napra 20-30 barát, barátnővel együtt elment sátorozni) ma már csak kopott emlékfoszlány maradt. Igaz, nagy boldogságára, mikor ezeket a sorokat írom, éppen öt barátjával egynapos miniverzióban csinálják meg a nagy Kinneret-tavi fiúbulit. Egy éjszakára szinte egy hetet készülnek, grillel természetesen és pár hektoliter sörrel.
A nők időközben lekoptak, azt mondja, a jellemző kifogások között a „nem szeretem az itteni zuhanyt”, „allergiás vagyok a bogarakra”, „túl erős a nap” szerepeltek, és egyre csak úgy apadt a női „tömeg”. „Mi sokszor nyáron még fel sem húzzuk a sátrat, csak lefekszünk a szabad ég alatt. Ha nincsenek nők, lazábban vesszük, van, aki cucc nélkül érkezik…” – mesél a teljes korlátok nélküli szabadság apró örömeiről Kobi.
A székekből éjjel egyenesen a matracokra dőlnek
A Kinneretnek varázsereje van szerintük
A kiadásbarát pihenésért egy kisebb összeget, talán ha 100 sékelt fizetnek a kempingben, ahol egész kényelmesen, árammal, fényekkel, rengeteg jéggel és itallal mennek neki az éjszakának. „Itt igazi pasinak érezzük magunkat, fontosabb ez bármilyen luxusnál nekünk. Ami itt van, az nekünk bőven elég, zene, fények. A sátrazás a kultúránk része.”
Az én kedvencem
Bár a szállodákban vígan elvagyok, Izraelben a zajban szegény zimmerek a kedvenceim, közülük is egy magyarok alapította moshavban (kis faluszerű település) lévő, a Banias-vízesés közelében.
A Shear Yashuvot 1939-ben alapította egy maroknyi bátor magyar zsidó. Akkoriban persze még brit felügyelet alatt volt a terület, és bár hivatalosan nem tudtak volna letelepedni, hiszen akkoriban tilos volt, kihasználtak egy régi török szabályt (miszerint ha egy adott területen torony épül, és az kerítéssel el van kerítve, nem lehet lebontani). A helység Izrael egyik kiemelkedő fontosságú vízforrásának számító területen van, és a történelmi viharok a helyi magyarokat is érintették. Kilenc év után elhagyni kényszerültek a helyet, de úgy alakult, hogy második körben is magyarok vették birtokba. A hajókkal érkező, főként auschwitzi magyar túlélők közül kerültek ki az újabb lakosok, akik 1949-ben telepedtek le Sear Yashuvban, ahol mi egy igazi álomzimmerben, a Nurielben szálltunk meg.
Gyerekparadicsom a Nurielben
Bár Miriam, a tulajdonos pont nem magyar család sarja (moldáviai származású), így is óriásmázli volt nála megszállni a Hermon folyó völgyében. Nyugis, ahogy apukám mondaná, „pöpec” felszereltségű apartmanokat rendezett be, ahonnan alig 10 perces autóútra fekszik a Banias-vízesés. A természetvédelmi övezetben különböző nehézségi szintű túrákra mehetünk. Gigaélmény, de európai fejre kötelező a naptej és kalap vagy minimum sapka.
Az Instagramon a @pepirigoni név alatt követheted nyomon az esetenként megjelenő izraeli posztokat.
