Sok hatvan feletti nő jár női jógára, hathára, gerincre, flow-ra – ugyanazt a gyakorlatsort csinálják végig, mint a huszon-, harmincévesek. A senior jóga nekik már nem kihívás. Korukat meghazudtolóan frissek, energikusak, és állandóan jókedvük van. Idősebb koruk ellenére még mindig ízig-vérig nők. Nevetve mondják többen, hogy hiúságuk akadályozza meg őket abban, hogy fotókat készítsenek róluk. Hozzáteszik, hogy ha huszonötévesek lennének, ez akkor is ugyanígy lenne.
Arra számítottunk, hogy kiszemelt alanyaink elmondják majd, milyen jó a rendszeres jógagyakorlás a testnek, és mi is újra ráeszmélünk majd a jóga áldásos hatásaira. Ez persze igaz, de ennél sokkal többet kaptunk: olyan nagyszerű meglátásokat az életre vonatkozóan, amiket ők a jógának és a koruknak köszönhetően alakítottak ki. Szinte abszurdnak tűnik, hogy ha jógaóra után megkérdeznénk az idősebbeket, ingyen és bérmentve segítenének nekünk az élettapasztalataik, bölcsességeik felhasználásával abban, hogy meglássuk, hol hibázunk, hol akadtunk meg, és mi mégsem élünk a lehetőséggel.
Edit (63) két éve fedezte fel a jógát. Egész életében soha (!) semmit (!) nem sportolt. Azt mondja, nem az ő világa volt a testmozgás, az alkotótevékenységek közelebb álltak a szívéhez. Saját bevallása szerint csupán a társaság miatt kezdett eljárni mozogni. Aztán megszerette a jógát, és barátnőkre is talált. Állítja, soha nem volt olyan boldog, mint most, hatvan felett.
Fotó: Kováts Dániel
„A koromat és öregségemet ajándéknak tekintem”
„Életemben először hű vagyok önmagamhoz. Azt teszem, amihez kedvem van, és a szívemnek megfelelően viselkedem, beszélek. Néha mérgesek a fiatalok, úgy látják, az öregek egyszerűen csak »leszarják« a környezetüket, öntörvényűek. Ez túlzás. Másrészről a fiatalok is kipróbálhatják, hogy ne a külvilágnak akarjanak megfelelni állandóan. Érdemes hallgatni saját magunkra és a testünk jelzéseire. Ez az igazi szabadság!
Jógaórán a huszonévesek csak erőlködnek, túlfeszítik magukat. Ha őszinték lennének, és figyelnének a testükre, sokkal jobban élveznék a jógát. Mi, idősebbek végigmosolyogjuk az egészet, utána pedig szárnyalunk. Az ifjúság meg csak panaszkodik, hogy mi és miért nem sikerült. Erről a rossz hozzáállásról gyorsan le kellene szokniuk, akkor boldogabbak lennének.
Judit (65) leginkább a családjának él, állandóan főz, viszi az unokákat különórákra, segít, ahol tud. Igazi mesekönyvbeli nagyi: házias, melegszívű, mosolygós és hihetetlenül nyugodt. Judit elmondta, hogy csak idősen sikerült szembenéznie a félelmeivel. Most már nem pánikol, többet mosolyog, derűsebb, mint valaha.
Fotó: Kováts Dániel
„Ez nem azért van, mert nekem már nincs min aggódni. Mindig van. Vagy a gyerekek, vagy az unokák, vagy a betegség, megélhetési gondok. Ennek soha nincs vége. De
egyszer elérkezel az életednek ahhoz a pontjához, amikor rájössz arra, hogy nincs ráhatásod a dolgokra. És akkor megadod magad az élet áramlásának, a bizonytalanságnak, hogy tényleg bármikor bármi megtörténhet. Ekkor le tudod végre győzni a félelmeid, és már nem félsz magadtól.
Én a meditációs részét szeretem a jógának, ott tanultam meg vénségemre mindezt. Bárcsak hamarabb elkezdtem volna! És nem azért tudok csendben többet ülni, mint a fiatalok, mert bennem már nincs annyi lendület. Én azt látom, hogy szoronganak, félnek maguktól. Két percre sem tudják, nem merik becsukni a szemüket. Látom, ahogy kínlódnak, és a saját gondolataik hálójába keverednek. Ebből a zsákutcából a testmozgás, meditáció által ki lehet jönni – csak nem türelmesek, azonnal akarnak mindent.”
Fotó: Kováts Dániel
„A lelkem, a személyiségem is átalakult”
Kata (68) mindenkit lepipál jógaórán. Az ászanákat (testtartásokat) jobban meg tudja csinálni, mint a huszonévesek, és sokkal erősebb, mint egy átlag negyvenéves nő. Azon kívül, hogy jógázik, tornázik és úszik, önkéntesként alsó tagozatos gyerekeket korrepetál, és ugyancsak önkéntesként haladó angol tanfolyamot tart, valamint keresztrejtvény- és életmódkurzusokat is vezet. Mindezt örömmel, imádja az életét!
„Egy súlyos betegségem után kezdtem el jógázni. Nem elég, hogy sokkal fittebb, erősebb lettem, jobban tudok lélegezni is, amióta a hasi légzést alkalmazom. A derékfájást is elfelejtettem. Sokkal hajlékonyabb is vagyok, ami nagyszerű érzés. A lelkem, a személyiségem is átalakult, nyugodtabb vagyok, kiegyensúlyozottabb.
Nem tudom jobban megfogalmazni: az egész életszemléletem megváltozott. Kitartóvá, elfogadóvá váltam.
Fotó: Kováts Dániel
A stresszes helyzeteimet is jobban tudom kezelni. Mielőtt véleményt mondok, igyekszem jól meggondolni a szavaimat – ez is a jógának köszönhető. Nem tudom, elfogadnak-e a fiatalok egy tanácsot, én mindenesetre azt mondom, hogy már most kezdjenek el valamilyen testmozgást gyakorolni, és ne tartsanak senkivel haragot! Mindig bocsássanak meg a másiknak és önmaguknak is.”
Erzsébet (68) hetente többször jár pilatesre, jógára, túrázni, gombászni. Ő is azok közé tartozik, akik nemcsak hogy elfogadják a korukat, hanem még élvezik is. Nem szeret magáról beszélni, viszont kitartóbb és szorgalmasabb, mint a fiatalabbak.
„Azért jógázok, mert van benne rendszer, logika. Évezredek tudása, tapasztalata halmozódott fel benne. Testre-lélekre egyidejűleg hat, mondhatjuk, hogy kettő az egyben. Segít saját magamra és a testemre koncentrálni. Úgy érzem, minimum ennyit megtehetek magamért. Mai divatos kifejezéssel élve: mert megérdemlem! Az értékes és jó élethez elengedhetetlen a jóga, hiszen ez segít rendbe tenni a lelkünket. Mindenki a saját erejének, habitusának megfelelően végzi a gyakorlatokat órán. Ezt az életre is lehet vonatkoztatni:
mindenki járja a saját útját, de úgy, hogy közben másoknak ne ártson!
Fotó: Kováts Dániel
„Jógán tanultam meg, hogy örülni kell a sikereinknek”
Ildikó (67) kizárólag jógázni jár, viszont hetente négyszer. Női jóga, hatha, gerinc, senior jóga, mindegyik jöhet. Egy betegség után fogott bele a testmozgásba, „harmatgyengének” érezte magát, fájt mindene, ahogy ő fogalmaz, „leírta magát”. Az első jógára a lánya vonszolta el, és ott szembesült azzal, hogy a kora ellenére nem lóg ki a sorból, és gyakorlással még mindig változtathat a testén.
„A jóga önbizalmat és erőt adott nekem. Az érzést, hogy mondhat bárki bármit, nem vagyok én olyan öreg. Tudod, körbenézek jógaórán, és azért igencsak jó érzés, hogy én közel a hetvenhez meg tudok állni egy lábon, le tudok hajolni, és erősnek érzem magam. Persze, kellett pár év ehhez, de akkor is!
Most jött el az az érzés, hogy végre merek magamra büszke lenni! Ezt nem látom a fiatalokon.
Fotó: Kováts Dániel
Őszintén szólva, én sajnálom őket. Mi is tizenhatmillió-felé szakadtunk, rajtunk is volt felelősség, de ők nagyon el vannak veszve. Azt látom, nem tudják, hogy mit és miért csinálnak. Csak rohannak, aggódnak. Nem büszkék arra, amit elértek, vagy épp túlságosan is fennhéjázóak. Én jógán tanultam meg, hogy örülni kell a sikereinknek, legyen az bármilyen apró, de ugyanakkor alázatosnak is kell lenni. Ha elvárás nélkül mész bele egy ászanába, könnyebben sikerül majd. Az élet is könnyebb, ha elvárás nélkül állunk hozzá az emberekhez.”
