Hiába tűnik szinte végtelennek a mindfulness eszköztára, mégis egyre többen éljük bizonytalanságban, szorongásban és stresszben a mindennapjainkat. A krónikus fáradtság, az egészségromboló stressz, az álmatlanság és a különböző függőségek – étkezési zavarok, vásárlási és társfüggőség –, valamint a fóbiák is sokak számára jól ismert fogalmak. Azért, hogy az életünket élhetővé tegyük, a legtöbben igyekszünk találni valami olyan módszert, amely enyhülést, megnyugvást hozhat a mindennapokban.
A mindfulness csapdájában
Van, akinek a jóga, másnak a terápia és különböző önismereti módszerek vagy a pszichológia segítenek abban, hogy megismerje a saját működését, és közelebb kerüljön ahhoz az állapothoz, amit egyensúlynak nevezünk. Akik ráléptek az önismeret rögös útjára, pontosan tudják, mit jelent az élethosszig tartó tanulás, azonban fontos, hogy olyan eszközt találjunk, amely segít, máskülönben könnyen elveszhetünk a mindfulness világában. Jelenleg több mint 1300 módszer létezik arra, miként lehetünk a jelenben, hogyan engedhetjük el a múlt sérelmeit, és miként ne görcsöljünk a jövőnkön, tartva a legborzalmasabbtól. Vagyis akár azon is elkezdhetünk szorongani, hogy a legjobb módszert választottuk-e.
Könnyen eshetünk abba a csapdába is, hogy az életünk gyakorlatias oldalát elfelejtve a fejünkben kezdünk el „élni”: a ló spirituális oldalára átesve minden történést megmagyarázunk magunknak, miközben az életünk nem halad előre. Franciaországban, Svájcban, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában sokan a szofrológiában találták meg a saját békéjüket, amellyel az ígéretek szerint nemcsak a mentális útvesztőkből, hanem fizikai fájdalmaktól is meg lehet szabadulni. Persze a szofrológiát is bekategorizálhatnánk a mindfulnessmódszerek közé, azonban a módszer mégis több: a keleti és a nyugati gondolkodás elegye.
Mi a szofrológia?
A szofrológia a keleti és a nyugati világot vegyítve jött létre, és azok számára is megoldást kínálhat, akik szeretnék növelni az önbecsülésüket, a koncentrációra való képességüket, enyhíteni a stresszt, de a spiritualitás és a hagyományos orvoslás helyett mást keresnek. A szofrológia a jóga, a tibeti buddhizmus, a japán zen, a hipnózis és a nyugati pszichológia módszereinek összefonódásából jött létre, a fizikai és a mentális aktivitást vegyíti. A módszer leginkább egyfajta dinamikus pihenésként jellemezhető, ahol a cél a nyugodt testben éber elme állapota. A szofrológia a lassú, mégis dinamikus mozgás, valamint a pozitív vizualizáció elegye: az ülő, álló gyakorlatok, valamint a gyalogos meditációk segítenek a feszültség oldásában, felszabadításában.
A szofrológiát egy neuropszichiáter, Alfonso Caycedo, egy kolumbiai orvos dolgozta ki, aki az 1960-as évek elején Spanyolországban praktizált, és alternatív terápiát keresett a PTSD-s háborús veteránok számára. Caycedo Indiában és Japánban járt tanulmánykörúton, de a nyugati gondolkodók munkásságát is ismerte, köztük egy svájci pszichológust, Ludwig Binswangeret, akinek módszerét szintén felhasználta a szofrológiában. Évtizedeket töltött a jóga, a tibeti buddhista meditáció, a hipnózis és a japán zen megismerésével, hogy megtalálja a tudatosságra ébredés lehető legjobb módját. Tapasztalatai alapján aztán a nyugati orvoslás és a keleti meditáció keresztezéseként kidolgozta a szofrológiát.
Alfonso Caycedo szofrológia-előadása
Testünk zónái
A szofrológia nem olyan fárasztó, hogy a gyakorlatok végén a zuhanyzó felé kellene vennünk az irányt, mint egy jógaóra után, mégis tökéletesen ellazítja a testet, kikapcsolja az elmét, és segít koncentrálni a testünkben, elménkben zajló változásokra, folyamatokra. A gyakorlatok közben egyszerre dolgozik a test és a szellem, így megtanulhatunk magunkra, a testünk jelzéseire figyelni. A szofrológia a testet 5 zónára osztja, és a gyakorlatok közben zónánként lazítjuk el a testet, mindegyiknek külön figyelmet szentelve. 12 szint létezik, amelyek során felszabadítjuk a testünkben felhalmozott feszültséget, megtanulhatjuk beazonosítani az érzéseinket, és megfigyelhetjük a testünkben végbemenő változásokat. A 12 szint a test és az elme tudatosságától kezdve az önismeret, önfejlesztés magas fokáig tart.
A módszer nagy hangsúlyt fektet a légzésre, az érzéseink azonosítására és arra, hogy az egyes zónákban jelentkező érzeteket ne vigyük át a többire: mindig egy zónára koncentrálunk, és eleinte ugyan nehéz lehet, hogy az ott jelentkező feszültség ne befolyásolja a test többi részét, azonban a gyakorlatok pont ezt az elkülönülést segítik. A szofrológia az érzéseket a mozdulatokkal is segít kifejezni, oldani, így azok nem csupán a fejünkben játszódnak le, mint a hagyományos meditáció esetében. Vagyis érzéseinket fizikai úton is kifejezésre tudjuk juttatni, ami segít az oldásban.
A szofrológia egyik jellemző gyakorlata például, hogy becsukjuk a szemünket, a tüdőnket teleszívjuk levegővel, majd néhány másodpercig bent tarjuk a levegőt, miközben testünk minden izmát megfeszítjük. Ezután, amikor kilégzésre kerül a sor, egyidejűleg minden izmunkat elengedjük, és hagyjuk, hogy a test és az elme is lelassuljon. A gyakorlatok között szerepel a vállak folyamatos felhúzása, a fej forgatása és a karkörzések, amelyeket szintén irányított légzés kísér. Az életünket megváltoztató erő, a szofrológia című könyv írója, Dominique Antiglio szerint a szofrológia egyfajta testvizsgálat, amelynek elsajátításához idő kell:
A gyakorlatok közben eleinte néhányan nem akarnak leülni, mert túlságosan izgatottak. A szofrológia tökéletes azoknak, akiknek a jóga túl aktív, de a meditációt túl passzívnak érzik. Jellemzően 1 hét gyakorlás szükséges ahhoz, hogy kellőképpen el tudjunk mélyülni.
A meditáció csendjében teret adhatunk a félelmet keltő gondolatainknak is, miközben arra kell koncentrálnunk, hogy az adott zónában tartsuk őket, így segítve a tudatosság fejlődését. Azoknak, akik nem akarnak lemondani a fizikai aktivitásról, gyalogló meditációra is módjuk van.
Fotó: Profimedia, BSIP
Testi és szellemi gyógyulás
A szofrológia a testre és az elmére is fókuszál, és a vizualizációs gyakorlatok különösen hasznosak, ha egy eseményre vagy vizsgára készülünk. Antiglio egészen addig nem hallott a szofrológiáról, amíg megoldást nem kezdett keresni a 15 éve tartó krónikus fáradtságára és a stressz okozta problémákra. Orvosa különböző teszteket végzett, és nem egy vérnyomáscsökkentő gyógyszert írt fel neki, azonban a tünetek továbbra is fennálltak. Antiglio ekkor hallott a szofrológiáról:
Ha gyerekként nem kapunk eszközöket arra, miként kezeljük és fejezzük ki az érzéseinket, kamaszkorban, majd felnőttként is könnyen kerülhetünk identitásválságba. A szofrológia segít abban, hogy megismerjük magunkat, bízzunk magunkban, és megtaláljuk a saját válaszainkat.
A szofrológiát az orvostudomány régóta használja: a Kent Business School egy nemrégiben végzett tanulmánya szerint a szofrológia pozitív hatással volt a munkavállalók fizikai és mentális egészségére, de a módszerről jelenleg is több kutatás folyik. Nyamh Lyons, az amerikai szofrológia meghonosítója szerint a módszer növeli az önbecsülést, a koncentrációt és a belső motivációt. Mivel a szofrológia nagy hangsúlyt fektet a pozitív vizualizációkra, Franciaországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban a módszert arra is használják, hogy segítsen a születés előkészítésében, valamint az egyetemi hallgatók számára is ajánlják a vizsgák előtti stressz kezelésére és egyfajta életvezetési itinerként.
Sportolók, többek között a francia rögbicsapat is használja sikerei eléréséhez, de már az 1968-as téli olimpián 4 olimpiai aranyérmes svájci síelőből 3 szintén alkalmazta a módszert. Sőt, egy francia tanulmány szerint a szofrológia az asztmás gyermekek számára is enyhülést hozhat. Külföldön a nagy multik ugyanúgy alkalmazzák a dolgozóik körében, mint egyéni terápiák során, és a civilizációs betegségnek számító kiégés, alvási problémák, ízületi betegségek, valamint a krónikus fájdalmak enyhítésére is bevetik. Természetesen mindenkinek más módszer az, ami hatásos, ezért ha mi sem csak hírből hallottunk a stresszről, a szofrológiát is érdemes megismernünk, ha a spiritualizmus és a nyugati pszichológia közötti arany középutat keressük.
