Indítsuk zölden iskolába a gyereket!

Nincs az évnek még egy olyan időszaka, amikor annyi füzetet, könyvet, munkafüzetet, jegyzettömböt, rajzlapot, színes papírt, szótárfüzetet, ellenőrzőt vásárolnának az emberek, mint az iskolai tanév kezdetén, és akkor még a ceruzákról, tollakról, filctollakról, tolltartókról, radírokról, uzsonnászacskókról, tornazsákokról és iskolatáskákról nem is beszéltünk. Mindez rendkívül megterhelő a szülők pénztárcája, a gyerekek háta, na és persze a környezet számára is, de utóbbiról igen kevés szó szokott esni.

A szív megszakad. De a gyerek és a Föld is (Fotó: iStock)

Brutális mennyiségű papír és műanyag kerül ilyenkor forgalomba, majd a tanév folyamán napról napra a kukába. Az uzsonnás zacskó kiürül, a füzet betelik, a toll kifogy, a munkafüzet kitöltődik, a bolygó pedig közben szépen lassan belefullad a hulladékba, és az utolsó fák is a papírgyárban kötnek ki.

De hát annak a szegény gyereknek valamiből olvasnia kell, valamibe pedig írnia, és mindezt még a hátán el is kell cipelnie az iskoláig, hogy ott aztán tanulhasson a környezetvédelemről, a klímakatasztrófáról, a bolygó megmentéséről, miközben egy egész szelektív kukányi papírhulladékot cipel a táskájában.

Csak egyetlen pillanatra gondoljunk bele abba, miközben az autónkkal a piros lámpánál állunk reggel, hogy elvigyük a gyerekünket az iskolába, hogy vajon mennyi papírt, tollat, táskát, tolltartót fogyaszt el egy éveben az a KSH adatai szerinti 1 millió 669 ezer gyermek és fiatal – az érintett korosztály 86 százaléka –, aki iskolába jár.

Számoljuk össze, hogy az elmúlt hetekben hány darab füzetet, könyvet, tollat, ceruzát és egyéb iskolaszert vettünk az egy, kettő, három vagy épp négy csemeténknek. Ha más nem, a banki egyenlegünk biztosan emlékeztetni fog minket a kiadós mennyiségre. Most ezt a számot szorozzuk meg 1 millió 669 ezerrel, és akkor kijön, hogy idén nagyjából mennyi iskolaszer fogyott augusztus utolsó heteiben, melyek közül sok nem lesz valami hosszú életű.

Legyünk nagyon optimisták, és mondjuk, hogy a csemeténk egy nap csupán egyetlen papírlapot tép ki a füzetéből, vagy húz elő, hogy dolgozatot írjon rá, ami aztán nemsokára megy is majd a kukába. Még ebben az esetben is napi 1 millió 669 ezer papírlap landol a szemetesben annak érdekében, hogy a gyerkőc megokosodjon, lediplomázzon, majd környezetvédelmi szakjogász váljon belőle, és 10-20 év múlva lázasan dolgozhasson bolygónk megmentésén.

Addig is, amíg ez be nem következik, jó néhány dolgot tehetünk – és ebbe természetesen vonjuk be a gyereket is, hogy legyen később milyen bolygót megmentenie.

Vigyük el a szomszéd gyerekét is suliba

Magyarországon sajnos nem működik iskolabuszrendszer, pedig nem lenne hülyeség. Persze van az a kor, amikortól már el lehet engedni a gyereket tömegközlekedéssel suliba, de valahogy addig is oda kell jutnia. Könnyítsünk a saját helyzetünkön és a levegő szmogtartalmán is, és szervezzük meg a közelben lakó osztálytársak szüleivel, hogy felváltva szállítsuk az iskolába és onnan haza a srácokat.

Ha még nem késő, és megoldható, persze az sem ördögtől való gondolat, hogy a lakásunkhoz legközelebbi iskolába írassuk be a gyereket, így akár – úristen! – gyalog vagy bringával is meg tudja tenni a távot. 

A szülőin kampányoljunk a biciklitároló mellett

Iskolai biciklitároló Amszterdamban (Fotó: chezbeate / Pixabay)

Ha nem is a Budapest belvárosában lévőket, de a kertvárosi vagy vidéki iskolákat akár két keréken is megközelíthetik a közelben lakó diákok, csakhogy ehhez az is kellene, hogy legyenek biciklitárolók az iskola területén. Érdemes felvetni az ötletet a következő szülőin. (Persze nincsenek illúzióink, de például az egyik gyerekem iskolájában a szülők összedobták a fedett bringatároló építéséhez szükséges pénzt, és így meg is oldódott a probléma – a szerk.)

Ellenőrizzük le, hogy van-e a tanteremben szelektív hulladékgyűjtő

Persze általában nincs, pedig nem is lenne olyan nagy kunszt. A már fent említett, halomra kidobált papírlapok, uzsonnászacskók, büfés műanyag poharak mind az iskolai kukákban kötnek ki. Érdemes lecsekkolni év elején, hogy a csemeténk osztálytermében például van-e szelektív hulladékgyűjtés. Nem kukákat kell telepíteni a terem közepére, elegendő csupán két kartondoboz, és az egyikbe mehet a papír (onnan pedig az iskolai papírgyűjtésbe, ahol még pénzt is kapunk érte), a másikba pedig a műanyaghulladék, amit a hetes kiüríthet a nap végén az iskolai szelektív kukákba. Ha nincs ilyen a teremben, akkor vigyünk be. Ezzel párhuzamosan környezetismeret-órán meg is tanulhatják a gyerekek, hogy mi és hogyan gyűjthető szelektíven. 

Vegyünk újrahasznosított papírt, füzetet, tollat

Amíg nem sikerül valamelyest digitalizálni a magyar oktatási rendszert, és a beadandókat, házikat, dolgozatokat mind-mind papíralapon követeli az iskola, egyetlen dolgot tehetünk, mégpedig hogy újrahasznosítunk. De ne csak szelektíven gyűjtsünk, hanem vegyük az újrahasznosított termékeket. A papírban az a remek, hogy akár 5-10 alkalommal is újrahasznosítható – bár a legjobb az lenne, ha megszabadulnánk a papíralapú oktatástól, addig is vegyünk a gyereknek újrahasznosított papírból készült füzeteket, írólapokat, tollakat, post-iteket vagy épp gumiabroncsból gyártott tolltartót.

Használd a tavalyit!

Természetesen minden évben vadonatúj füzeteket és csomagolóanyagokat veszünk a gyereknek az iskolatáskába. De minek is? Valójában a tavaly megkezdett nyelvtanfüzet idén is jó lesz, ha tavaly félig sem telt meg, és a jó állapotban maradt csomagolóanyagot is nyugodtan áthúzhatjuk a következő füzetre – feltéve, hogy nem tapasztottuk rá telibe. 

A tartós tankönyvekkel hasonló a helyzet. Tapasztalatunk szerint a legtöbb szülő reflexből sajátot vásárol az összes tartós tankönyvből, hogy aztán év végén mehessenek is a kukába. Ez az elsős olvasókönyvnél érthető, hiszen sokat dolgoznak benne a gyerekek, és rendkívüli használatnak van kitéve, de alighanem hetedikben már kibírja a gyerek, ha heti egy alkalommal használt kémiakönyvet vesz a kezébe, és nem újat. A tartós könyv nem butaság, még ha sokan nem is rajonganak érte. 

Az iskolatáska és a tornazsák is legyen zöld

Mennyit cipel egy kisiskolás? – belenéztünk az iskolatáskákba

Már gyártanak PET-palackból készült iskolatáskát és újrahasznosított anyagból készült tornazsákot is (habár nálunk egyáltalán nem bizonyult tartósnak – a szerk.). Mondjuk kezdjük azzal, hogy nem veszünk minden tanév elején újakat ezekből, csak mert már kiment a divatból a Hello Kitty, de amikor tényleg szükség van egy új darabra, akkor tartósat, jó minőségűt választunk! Akkor tesszük a legjobbat, ha olyan darabot veszünk, amit sok-sok évig hordhat a gyerek, vagyis nem biztos, hogy a pókemberes lesz a jó megoldás. Minél tovább használja ugyanis, annál később válik belőle szemét. 

Az uzsonnásdoboz és a kulacs alapfelszerelés

A porontyokat nem lehet étlen-szomjan csatába küldeni, így jó szülők lévén csomagolunk nekik reggelente valami tízórait, ebédet, uzsonnát. Felejtsük el az alu- és frissen tartó fóliát meg az uzsonnás nejlonzacskót is, és válasszunk a gyerekkel egy uzsonnásdobozt és egy kulacsot, ami tetszik neki, így szívesen viszi magával mindennap. Ezeket töltsük meg mindenféle jóval, így talán az iskolai büfét is elkerüli majd, meg az abból ömlő műanyag poharakat és papírtányérokat is.