A brit James Corden nevét főleg a szigetországban ismerték, különböző tévés szerepeinek köszönhetően, a világhír 2013-ban érte utol, miután A hang ereje című filmben eljátszotta a Britain’s Got Talent tehetségkutatóban feltűnt Paul Potts szerepét.
Két évvel később áttette székhelyét az Egyesült Államokba, ahol a The Late Late Show with James Corden mellett a Carpool Karaoke című internetes sorozattal lett igen népszerű.
A nemrég kitört botránynak ő áll az egyik „sarkában”, míg a szorító túloldalán az Amerikában jóval ismertebb Bill Maher néz vele farkasszemet. Mahernek 2003 óta fut az HBO-n Real Time with Bill Maher című műsora, amelyben főként különböző társadalmi jelenségeket és politikusokat szokott ostorozni, nem kifejezetten finomkodó stílusban. A műsorvezetőnek már nem egy botránya volt, ugyanis nem kifejezetten bánik kesztyűs kézzel a témáival, és úgy általában tesz a politikai korrektségre, de sok esetben az alapvető udvariasságra is.
James Corden (b.) és Bill Maher (j.) a Vanity Fair idei Oscar-partiján (Fotó: Getty Images)
Múlt héten is éppen ez történt, amikor az amerikai egészségügyi rendszer problémáinak boncolgatása közben Maher azt találta mondani, hogy nem azzal van a gond, hogy drága az egészségügyi ellátás, hanem azzal, hogy az amerikaiak „túl sokat zabálnak”.
„Ha valaki kövér, az nem egy születési rendellenesség” – fogalmazott az önmagát libertáriusnak tartó Maher. – „Senki sem születik úgy, hogy két helyet kell vennie a repülőre. Folyamatosan ordibálunk a Kongresszussal, hogy találjanak módot a kórházi számláink kifizetésére, azonban ez korántsem lenne akkora probléma, ha az emberek nem úgy kajálnának, mint a seggfejek.”
A fenti, kevésbé kifinomult okfejtést követően Maher még azt is hozzátette, itt volna az ideje, hogy újból divatba jöjjön a kövér emberek megszégyenítése, az úgynevezett fat-shaming.
„Egy kis szégyenkezés még jót is tesz” – tette hozzá.
„Hát, köszi Bill!” – ezt már James Corden mondta, aki showműsorában felszólalt Maher szavaival szemben.
„Ültem otthon, néztem a műsort, és arra gondoltam, valakinek ki kellene állnia ezzel szemben” – vezette fel a témát Corden. – „Arra gondoltam, bárcsak lenne valaki, akinek megvan a megfelelő platformja ehhez, olyasvalaki, aki pontosan tudja, hogy milyen érzés túlsúlyosnak lenni. Aztán rájöttem, hogy ja, ez én leszek!”
Corden ezután egy pár fontos tényt ajánlott kollégája figyelmébe, például a genetikai hátteret, amely befolyásolja a testalkatot, illetve a túlsúly és a szegénység közti kapcsolatra is rámutatott. Felhívta Bill Maher figyelmét arra is, hogy a túlsúlyos emberek megszégyenítése nemcsak kegyetlenség, de ráadásul hatástalan is. Egy korábbi kutatás ugyanis kimutatta, hogy azok a túlsúlyos gyerekek, akiket emiatt megszégyenítettek, többségében további plusz kilókat szedtek magukra, szemben azokkal, akik megúszták a fat-shaminget.
„Bebizonyították, hogy a túlsúlyos emberek megszégyenítése egy dologra jó csupán” – mondta Corden. – „Arra, hogy ezek az emberek még jobban szégyenkezzenek, aminek egyenes következménye a depresszió, a szorongás és az önpusztító viselkedés, például a túlzott evés.”
Mi nem vagyunk olyan szerencsések, mint Bill Maher. Nekünk nem adatott meg az a felsőbbrendűségi érzés, amely napi 35 000 kalóriát képes elégetni
– folytatta Corden.
A talkshow házigazdája ezután még bejátszott egy részletet Maher beszédéből, amelyben annyit mond: „Az egészségügy nem csak arról szól, hogy felkereshessünk egy orvost, arról is, hogy mindenki láthassa a f***át.”
„Higgyék el, én most is látok egy f*szt” – zárta le a témát a maga részéről Corden.
