Aki megpróbált már leszokni a cigiről, az tudja, hogy kicsit olyan ez, mint egy nagy aknamező, mert lépten-nyomon csapdákba botlik az ember. Mit kezdesz az elvonási tünetekkel? Mit csinálsz majd, ha valaki alaposan kihoz a sodrodból? Mivel jutalmazod magad ezután? Mi lesz, ha alkoholt iszol? Vagy urambocsá: a megszokott reggeli kávé-cigi kombó nélkül hogyan tudsz elmenni vécére?
Két hónapja nem gyújtottam rá. Előtte 15 évig dohányoztam, átlagban napi 10-15 szálat szívtam el, persze előfordult, hogy jóval többet is, ha nekiindultam az éjszakának. Őszinte leszek: nagyon nehéz, időnként még mindig borzasztóan hiányzik, de fokozatosan, kis lépésekben javul a helyzet. Van olyan ismerősöm, aki tíz éve szokott le a cigiről, és azt mondja, a mai napig bármikor simán rágyújtana. Nagyon bízom benne, hogy velem nem így lesz, de készülök rá, hogy a vágy akár még évek múlva is rám törhet. Pataki Erika egészségfejlesztő külön figyelmeztet, hogy előre vértezzem fel magam, mert a dohányzás egy nagyon komplex, sunyi függőség. „Minél régebb óta és minél többet dohányzik valaki, annál élénkebb a receptorok aktivitása az érintett agyi területen, ahová a nikotin igyekszik, ami képalkotó eljárással is mérhető. Ha valaki leszokik, a receptoraktivitás csökken, nagyjából normalizálódik a helyzet, a receptorok hanyatlanak, de ha új impulzus éri őket, mert az illető újból rágyújt »csak egy« cigire, kivirágzanak, és még többet akarnak.”
Lelki függőség ellen nincs tabletta
„A nikotinfüggőség csak egy kéreg a történet körül, van, akinek hártyavékony, könnyen szétpattan, másnak masszív, kemény, és alig lehet áttörni – fogalmaz szakértőnk. – Ha valaki régóta sokat dohányzik, annál erőteljesen jelen van a lelki függőség is, amivel muszáj kezdeni valamit. Az illetőnek a dohányzás beletartozik a napi rutinjába, a stresszmenedzselésébe, ott vannak a társas kapcsolatok, az érzelmi kötődések, sőt az énkép, az illető magáról alkotott gondolatai. Nincs két egyforma történet, és a lelki függőségre nincs tabletta, mindenkinek magának kell kitalálnia rá a megoldásokat” – mondja Pataki Erika.
Nagyon sokszor hallom, hogy »de hát én szeretek dohányozni«. Ennek fiziológiai okai vannak. A nikotin a dopaminerg (jutalmazó) rendszerbe ül be az agyban, így amikor valaki rágyújt, tíz másodpercen belül érkezik a feedback, hogy »hmm, ez de jó nekem«.
A dohányosnak tehát tulajdonképpen át kell huzalozni a gondolatait, és persze előre fel kell készülnie arra, hogy mi lesz a társas kapcsolataival, akár a munkahelyen, akár otthon, ha leteszi a cigit. Az én tapasztalatom az, hogy ezt a dolgot dohányosként sokkal drasztikusabbnak képzeljük el, mint amilyen valójában. Volt, aki először észre sem vette, hogy nem gyújtok rá, mert egy ideig ugyanúgy lejártam a dohányzókkal, mint előtte. Korábban arról is meg voltam győződve, hogy a kávénak egyszerűen semmi értelme cigi nélkül, ami nagy hülyeség, mert valójában sokkal finomabb lett a kávé is, amióta jobban érzem az ízét.
Ezt külön érdemes kiemelni a leszokás pozitív hozadékaként: minden fantasztikusan finom lesz – főleg az első időszakban, amikor étellel próbáljuk megadni a hirtelen megszűnt jutalmat az agyunknak. A rossz hír, hogy sajnos könnyű így maradni. Szerencsére nekem csak az első pár napom szólt a reggeltől estig tartó féktelen zabálásról, de emellett nagyjából az összes elvonási tünetet „élvezhettem”. Koncentrálni például egyáltalán nem tudtam, ami a munkámban sem volt nagy segítség, és így a kedvenc kikapcsolódási formám, az olvasás is ellehetetlenült, mert maximum másfél mondat erejéig voltam képes odafigyelni. Néhány nap után hála istennek ez is megszűnt, illetve helyrerázódott az anyagcserém, és aludni is jobban tudtam már, mint eleinte. A feszültség és az ingerlékenység viszont sajnos sokáig megmaradt, sőt azt hiszem, ezen a fronton még mindig nem normalizálódott a helyzet.
Az elektromos cigi sem megoldás (Fotó: Hollie Adams / Bloomberg via Getty Images)
Az észérvekből nem merítünk elég motivációt
„A fizikai függőség szerintem nem olyan komoly, ellentétben a lelki függőséggel. A cigi annyira beépül a mindennapjaidba, hogy el sem tudnád képzelni nélküle az életedet. Egyszer sikerült tartanom egy féléves szünetet, simán letettem, de amióta visszaszoktam, azóta meg sem próbáltam” – meséli András, aki egyébként anyagi megfontolásból jött le akkor a cigiről.
Pataki Erika azt mondja, tapasztalatai szerint még a nagyon nehéz sorsú emberek esetében sem jelentős visszatartó erő a dohánytermékek ára, ahogy sokszor az egészségkárosodás sem.
Legalábbis egy bizonyos határig.
Bennem is régóta motoszkált, hogy le kellene tennem a cigit, de a végső lökést az adta meg, hogy a szintén dohányos édesanyám egyre csúnyábban köhögött az utóbbi időben. Úgy éreztem, nincs jogom a leszokásról papolni neki úgy, hogy közben megveszekedetten fújom a füstöt, ezért inkább megbeszéltük, hogy együtt csináljuk. Így azért mindkettőnknek sokkal könnyebb, de az igazat megvallva nem csak egymásból merítünk motivációt: sajnos végigkövettük a nagymamám hosszú éveken át tartó, végzetes tüdőbetegségét, ami egyértelműen a dohányzás miatt alakult ki. Persze sokkal jobb lenne, ha nem kellene ilyen tragikus dolgoknak történni ahhoz, hogy az ember el tudja hagyni a cigit, Pataki Erika szerint azonban az észérveknél az érzelmi hatások sokszor erősebben motiválják az embert.
„Ez lehet többek között az utódoknak mutatandó példa is.
Nincs olyan cigarettafüggő, aki azt mondaná, hogy a saját gyerekét dohányosnak szeretné nevelni, márpedig a kicsik először még csak tudattalanul utánozzák a szülői mintát, nagyobb korukban pedig könnyen azonosulnak az egykori szülőképpel.
A legjobb aránnyal az idősödő emberek hagyják abba a dohányzást. Mire eljutnak a nyugdíjig, biztosan visszaköszön a több évtizedes dohányzás hatása, kevesebb pénzből kell megélniük, és sokan azon is elgondolkodnak, milyen perspektívájuk lehet még az életben, mi az, amivel a hátralévő időben foglalkozni szeretnének.”
Nem biztos, hogy megy egyedül
Nehéz eldönteni, hogy a tüdőgondozók ingyenes leszokási programja csak kevésbé van jelen a köztudatban, vagy az emberek alapvetően szkeptikusak ezzel kapcsolatban, mindenesetre hasznos lehet, ha igénybe vesszük szakemberek segítségét. Ők ismerik a módszereket, amelyekkel erősíthető a motiváció, fel tudják mérni, ha az illetőnek első körben például csak csökkentenie lenne érdemes az elszívott cigaretták számát, hogy legyen sikerélménye, és azt is, ha valakinek mentális problémája van, vagy krízishelyzetet él át, ami valószínűleg meggátolná a leszokásban.
A konzultáción az érintettel végigbeszélik a függőségének a mértékét és a motivációját, majd az illető egyéni és csoportos foglalkozásra is bejelentkezhet. Bárhogy is választ, használható stratégiát kap arra, hogyan érdemes próbálkoznia, és felkészítik őt a buktatókra is. A program „kistestvére” a telefonos tanácsadás a +36 80 44 20 44-es számon, amit ingyenesen lehet hívni, és van az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetnek egy jópofa applikációja is, a Gond egy szál se!, ami számolja többek között, hogy hány napja nem gyújtottunk rá, és mennyi pénzt spóroltunk meg ez idő alatt.
Leszokás az átszokás?
Nem egy ismerősöm állt át hagyományosról elektromos cigarettára, így pontosan tudom, hogy legalább olyan vehemensen védik a gőzt pöfékelők az e-cigit, mint amennyire szenvedélyesen ki vannak akadva rá az ellenzői. Zoli az egészségkárosító hatása miatt szeretett volna leállni a cigarettával, de nem akart lemondani arról, ami számára jó volt a dohányzásban. „Tisztában voltam vele, hogy nikotinfüggő vagyok, nekem valami olyan megoldás kellett, ami a dohányzás kellemes aspektusait megtartva, szabályozhatóan és fokozatosan »hoz le a szerről« – mondja. – A mai napig nikotinos likvidet szívok még, de ennek a koncentrációja olyan alacsony, hogy konkrétan a leggyengébb, kb. 0,1 mg erősségű cigiknek felel meg. Egyszer valószínűleg el fogom hagyni ezt is.”
Mást mond az egészségfejlesztő: Pataki Erika senkinek nem javasolja az e-cigire való áttérést, ugyanis nem hisz abban, hogy ilyenformán meg lehet szabadulni a függőségtől – többek között azért sem, mert a lelki oldalán nem dolgozik a dohányos. A szakember ezután hozzáteszi: míg a dohánytermékeket illetően mára komoly kutatási anyagok sora és sok tapasztalat áll rendelkezésre arról, hogy milyen károkat okozhatnak, ez az elektromos cigaretták és a hevített dohánytermékek esetében még nincs így. Pataki Erika úgy véli, az összetételükről nincs elegendő információ, a kiadott tanulmányok nem elég alaposak, és elegendő idő sem telt még el ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket tudjunk levonni.
Biorezonancia és leszoktató könyv
Egy időben nagy divat volt a biorezonanciás módszer, anno még anyukám is próbálkozott vele, de az égegyadta világon semmi változást nem érzett a kezelés után. Önerőből nem bagózott egy hónapig, majd megunta az állandó sóvárgást, és újra rágyújtott.
A biorezonanciáról még soha senki nem tudta elmagyarázni, hogyan hat… Ott van az elszántság, meg hogy az illető pénzt rakott bele, elmondta az ismerőseinek, barátainak. Ennek is lehet egy pszichés hatása, és van, akinek csak ennyi kell
– magyarázza Pataki Erika. A lelki ráhatásban egyébként élen jár egy másik, mostanában népszerű módszer, Allen Carr programja, ami főként pozitív megerősítésekkel dolgozik. Az egynapos leszoktató tréning ára elég húzós, de van olyan ismerősöm, akinek Carr könyve is hasznára vált.
Livi akkor szánta el magát véglegesen a leszokásra, amikor a babavállaláson kezdtek gondolkodni a párjával, aztán a könyvesboltban szembejött vele a kötet. „Sorsszerűnek tűnt a dolog, meg is vettem, és már aznap elkezdtem olvasni. A könyv azt ígéri, hogy mire a végére érsz, le akarod majd tenni a cigit, és ez nálam pont így lett. Alig vártam, hogy elérjek az utolsó oldalhoz, a maradék cigimet utána ki is dobtam. A könyv lényegében arra ébreszt rá, hogy mennyivel boldogabb voltál a dohányzás előtt, és hogy csak agyban dől el, mikor hagyod abba, és leszel újra boldog. Sajnos két év után visszaestem, de fél év újabb dohányos időszak után ismét elolvastam a könyvet, és újra sikerült letennem a cigit” – meséli. Most már három éve nem dohányzik.
Fotó: MTI / Mohai Balázs
„Aki leszokik a dohányzásról, egy betegségből gyógyul”
Sokan próbálkoznak rágóval, tablettával, tapasszal vagy más nikotinpótlókkal, aztán csúfos kudarcot vallanak. Ennek nagy valószínűséggel az az oka, hogy nem tudják, pontosan hogyan és mennyit kellene használni belőlük, vagy éppen azt hiszik, hogy a segédeszköz majd megoldja helyettük a problémát, az ő akaraterejükre nincs is szükség. Pataki Erika mindenesetre azt mondja, megfelelő dózisban ezek a nikotinpótlók hasznosak lehetnek, szokták is alkalmazni őket a leszoktató program során.
Én semmi ilyesmit nem vettem igénybe, édesanyám viszont vényre kapható gyógyszerrel próbálkozik, eddig eredményesen. „A tabletta molekulái nagyon hasonlóak a nikotinéhoz, és az agynak ugyanazon a területén hatnak. Amikor valaki így szokik le, eleinte még szabad dohányoznia kicsit, aztán egyre kevésbé kapja meg azt a visszacsatolást, hogy jó érzés rágyújtania, míg végül csak annyi marad meg a cigarettából, hogy drága is, büdös is, abba akarom hagyni” – magyarázza a szakember. Persze a történet nem ilyen egyszerű, mert ebben az esetben sem csodaszerről van szó, a vágyakozás pedig ilyenkor is jelen van.
Pataki Erika tippjeit érdemes megfogadni, ha elhatároztuk, hogy meg akarunk küzdeni a szenvedélyünkkel. „Eleinte a rengeteg vízivás is segíthet, mert így az ember leköti a kezét, a száját, és tisztul is a szervezet, ami fontos, mert tulajdonképpen aki leszokik a dohányzásról, egy betegségből gyógyul. Mivel a cigaretta stimuláló szer, emeli a vérnyomást, nem csoda, ha a leszokóban lévő ember eleinte kicsit bágyatagabb. Engedjük meg magunknak a sok alvást, pihenést! A mozgás eltereli a figyelmet, kitisztítja a gondolatokat, oldja a feszültséget, legyen szó néhány instant fekvőtámaszról, ha ránk tör a nikotinvágy, vagy a mindennapi rutinba beépített sétáról, sportról.” Itt muszáj megjegyeznem, hogy a leállás számomra egyik legmegdöbbentőbb hatása az volt, milyen hihetetlen mértékben megnőtt az állóképességem, amióta nem gyújtottam rá.
Végül, de nem utolsósorban egy tipp, ami nekem bevált: ha cigivel már nem is, de mással nyugodtan jutalmazd meg magad! Én például precízen kiszámoltam az első hónapban, mennyit spóroltam, aztán szépen elköltöttem mindent kozmetikumokra és könyvekre. Úgy voltam vele: bárki bármit is mond, a leszokás egy hosszú, kimerítő harc, úgyhogy ennyit igazán megérdemlek.
