A karácsony egy csodás ünnep. Elvileg. Gyakorlatilag – na az már más kérdés. Az igazság az, hogy nagyjából abban a percben, hogy megszűnünk gyereknek lenni, elillan a békés, boldog karácsony fogalma, és jön helyette a rohanás, a stressz, a túlköltekezés, a túlevés, a családi viták, a takarítási és a főzési kényszer, majd az egésznek a végén egy nagy halom szemét, rengeteg kajamaradék, szekrény mélyére süllyesztett ajándékok, na és persze a kimerültség. Mindez számunkra és a környezet számára is rendkívül megterhelő.
Hogy ez ne így legyen, és hogy elkerüljük az ünnepi stresszt, egyúttal pedig a környezetrombolást is, most adunk pár tippet, hogyan lehet újra boldog és zöld a karácsony. Ha csak néhányat is sikerül betartani közülük, már jó eséllyel lesz időnk valóban pihenéssel és vidáman tölteni az ünnepeket.
Ne fagyoskodjunk a karácsonyfaárusnál, inkább védjük a földet!
A karácsonyi stressznek három fő forrása van: a pénzköltés, az időhiány és a megfelelési kényszer. Hogy ezeket csökkenteni tudjuk, a legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy
nincsenek kőbe vésett karácsonyi szabályok, és semmilyen elvárásnak nem kell megfelelnünk. A saját ünnepünket úgy alakítjuk, ahogy nekünk tetszik, és ahogy számunkra a legkényelmesebb,
legyen szó a menüről, a dekoráció színéről vagy épp az ünnepi programról.
Ez azt jelenti, hogy még az olyan tradíciókat is nyugodtan fel lehet rúgni, miszerint nincs ünnep karácsonyfa nélkül. Évente több száz millió kivágott fenyő landol a szeméttelepeken az ünnepek után, szóval ha úgy döntünk, hogy mi nem károsítjuk tovább a környezetet, nem költünk egy zsák pénzt és töltünk órákat a hidegben a legszebb fa kiválasztásával, befaragásával, aztán pár hét múlva a kidobásával, azzal sok stressztől szabadítjuk meg magunkat és a bolygót is.
Teljes lelki nyugalommal állítsuk fel 20 éven át ugyanazt a műfenyőt, de akár a szobafenyőre is felakaszthatunk pár díszt, ugyanis mi írjuk a szabályokat. Ha a kertünkben elkélne egy fenyőfa, akkor most vegyünk egy cserepeset, ami tökéletes karácsonyfaként szolgál, az ünnepek után pedig ültessük ki, hogy évtizedeken át díszíthesse az udvart, és élőhelye legyen a madaraknak.
Nem kell, hogy minden évben más színű legyen a dekor
Gyakorlatilag bármerre megyünk decemberben, minden boltban karácsonyi dekorációk és kellékek garmadáját akarják eladni nekünk. Nem könnyű ellenállni, hiszen olyan szépen csillognak, és egyébként is, tavaly arany volt a dekor, mit fognak szólni a rokonok, ha idén is ugyanolyan lesz? Elárulom, senki sem fog rá emlékezni! Ha nem akarunk az ünnepek végére teljes anyagi csődbe jutni, ne vegyünk meg minden szembejövő, csillogó tárgyat, mert már így is tele van vele otthon a padlás, a pince és a szekrény teteje.
Senki sem fogja leellenőrizni az ablakokat és a szekrény hátulját
Ebbe a hibába én is mindig beleesek, de igyekszem változtatni rajta. Mivel tudjuk, hogy az ünnepek alatt vendégjárás várható, szó szerint kényszert érzünk rá, hogy karácsonyi nagytakarításba kezdjünk. Ez remek ötlet, mert a lomoktól való megszabadulás és a tiszta lakás egyaránt szép és jó, akkor viszont ez jusson eszünkbe novemberben. Ha nem így történt, most egy héttel az ünnepek előtt már ne kezdjük el szétkapni a lakást, megsúrolni az összes ablakot, lomtalanítani, és még a bútorok mögött is portalanítani, mert nem fogunk a végére érni, és az idegbaj mellett csak egyre nagyobb kupi lesz otthon.
Higgyük el, hogy sem az anyós, sem az anyánk nem fogja elhúzni a komódot, és belesni mögé, vagy szétrántani a függönyt, hogy leleplezze az esőverte ablakaink látványát. Szóval ne tetézzük az ünnepi feladatok sorát, a nagytakarítást hagyjuk máskorra, a rokonaink nem minket bírálni jönnek, hanem velünk ünnepelni.
A túlköltekezés az egyik legnagyobb ünnepi para
Karácsonykor nagyon sokan azért forgolódunk álmatlanul, mert szinte láthatatlanul folyik ki a pénz a kezeink közül. Az ajándékhegyek, a vendégvárás, a „jaj, kell egy új égősor”, a „valamit venni kéne a kollégáknak” mind-mind nyelik a pénzt, miközben a legtöbbjük teljesen felesleges. Nem kell minden kollégát, osztálytársat és szomszédot megajándékozni, nem várják el, és ők is ezzel küzdenek. Egyáltalán nem ciki megegyezni abban, hogy nyugalmat ajándékozunk egymásnak. Vagyis hogy senkinek ne kelljen emiatt stresszelni, költekezni és a boltokba szaladgálni, csak mert így kívánja az illem, állapodjunk meg, hogy nem ajándékozunk, helyette inkább beszélgetünk egy jót. Ne a hitelkártya-adósságokról és a túlfogyasztásról szóljon az ünnep, és különben is: a kötelező ajándékok legtöbbje úgyis a fiók mélyén landol.
Tartsunk csomagolásmentes karácsonyt!
Szintén sok időt, vesződséget és hulladékot megspórolhatunk azzal, ha nem csomagolunk minden egyes ajándékot három kilométernyi csomagolópapírba, ragasztószalagba és masnihegyekbe. Ha mindenáron el szeretnénk rejteni az ajándékot a kíváncsi szemek elől, akkor válasszunk egy újrahasznosított anyagból készült papírtáskát vagy egy stílusos jutazsákot, amibe tegyük bele egy-egy családtag összes ajándékát.
A csomagolópapírokat és ajándéktáskákat, amiket pedig mi kapunk, őrizzük meg, mert jövőre jól fognak jönni, és így nem kell majd újra költeni rájuk, ugyanakkor csökkenthetjük velük az ünnepek alatt termelt szemetet, ami bizony jelentős hányadát teszi ki az egész éves hulladéktermésünknek.
Hacsak nem vagyunk hadi szakácsok, ne főzzünk egy hadseregre!
Na, ha valamin, a karácsonyi menü elkészítésén rengeteget lehet stresszelni, pedig igazán szükségtelen. Az ünnepek alatt rengeteget költünk ételre, aztán egész nap a konyhában robotolunk, feszülünk, hogy megdicsérik-e a vendégek a húsz különböző fogást, amivel igyekszünk lenyűgözni őket, majd ezek után teleesszük magunkat újra meg újra.
Sok gondtól megkímélhetjük magunkat, ha nem akarunk egy hadseregre való ételt az asztalra tenni, ugyanis mindig rengeteg megmarad az ünnepi menüből, még úgy is, hogy mindenki pukkadásig eszi magát. Ne töltsük az egész napot a konyhában, hanem inkább egyszerűsítsük le a menüt: három fogás untig elég, mert a túlfogyasztást már így is rég elértük a szó szoros és átvitt értelmében is.
Ne akarjunk úgy kinézni az ünnep végére, mint a télapó!
Milyen gyakran szokott elhangzani a szánkból az ünnepek alatt, hogy „pukkadásig vagyunk”, „már csak a szemünk kívánta”, „nem bírjuk begombolni a nadrágot”, vagy épp az, hogy „januárban drasztikus diétába kell majd kezdenünk”? Nagyjából óránként.
Nem muszáj ám az évnek ebben a két hetében bezabálnunk mindent, lesz még étel 2020-ban is.
Próbáljunk egy kis önfegyelmet gyakorolni, és elkerülni a túlevést, mert amellett, hogy folyamatosan a bűntudat és az újévi diéta gondolata nyomaszt minket, még kényelmetlenül is érezzük magunkat a feszülő gyomrunktól és nadrágunktól, ráadásul aludni sem tudunk rendesen a nagy esti lakomák után. Már december közepétől, a céges partik beköszöntétől megkezdődik a kollektív dínomdánom, és szilveszterre szinte süti-, alkohol- és töltöttkáposzta-túladagolásban szenvedünk, a pocakunk pedig már a télapóéval vetekszik. Nem kell lemondani az ünnepi finomságokról, csupán mértékkel fogyasztani őket, ezzel a januári kondibérlet árát is megspórolhatjuk.
A rokonokkal a szabadban is lehet találkozni
Végül pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy a mozgás és a friss levegő csodákra képes, és nem kell a karácsony minden percét az étkezőasztal körül, evéssel töltenünk. Az ünnepi barát- és rokonlátogatás lehet ennél sokkal izgalmasabb is. Beszéljük meg, hogy közösen kimegyünk egyet korcsolyázni, vagy csak sétálni, és töltsünk együtt egy kis időt a szabadban. Ez százszor üdítőbb és emlékezetesebb élmény lesz a család apraja-nagyjának, mint egy újabb, kötelező közös étkezés.