Petőfi és a nemzet hűtlen özvegye, aki nem szerette a fiát? – Ki volt valójában Szendrey Júlia?

A Szendrey Júlia-hagyatékot 2010 óta aktívan kutató történész, irodalomtörténész, Gyimesi Emese tízéves korában névnapjára kapta ajándékba Kertész Erzsébet máig népszerű, Szendrey Júliáról szóló klasszikus lányregényét. Ahogy Emese mondja, kislányként Szendrey Júlia különleges, bátor, lázadó, modern személyisége és maga a kor, amely körülvette, olyannyira hatott rá, hogy tavaly kiváló eredménnyel megvédte az ELTE-n a Szendrey Júliáról szóló doktori disszertációját. Emese emellett 30 éves korára pont 30 tanulmányt publikált Szendrey Júlia karrierjéről és családjáról, akinek verseit is sajtó alá rendezte. A legújabb, frissen megjelent kötet, a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában pedig a jelentős író-költőnő és négy gyermeke, köztük Petőfi Zoltán eddig ismeretlen leveles ládáját nyitja meg a hétköznapi olvasók számára, ami történeti szempontból igazi kuriózumnak számít.

Az új köteted egyik legnagyobb tanulsága, hogy Szendrey Júlia volt a 19. század közepének egyik, ha nem a legműveltebb asszonya. A kortársak szerint lenyűgözően „szellemdús” társalgó volt. Hogyan pallérozta magát erre a szintre?

A reformkor azért is izgalmas átmeneti időszak, mert az 1840-es évektől kezdték egyre jobban honleányi erénynek tekinteni, ha a nő valamennyire művelt, elsősorban mégiscsak ők nevelik a gyerekeket. Így akkoriban a magasabb társadalmi rétegekben már evidencia volt, hogy a magyar lányokat is megtanítják olvasni. Az viszont egyáltalán nem volt általános, hogy az otthoni képzés mellett lánynevelő intézetbe küldenek valakit, aki nem az arisztokráciához tartozik. Szendrey Júliát ennek ellenére magas színvonalon taníttatta az édesapja, aki Festetics és Károlyi grófoknál szolgált mint jószágigazgató, amit ma leginkább gazdasági menedzsernek mondanánk. Szendrey Ignác maga is kutatott és publikált gazdasági kérdésekben. Részben ezért is gondolhatta fontosnak, hogy a legjobb iskolákba járassa a lányát, amitől nyilván azt is remélte, így majd előnyösebben adhatja férjhez Júliát. Anyagi értelemben, mint tudjuk, ez végül nem sikerült neki.

Szendrey Ignác (Fotó: Simonyi Antal, a kép 1855. után készülhetett)

Ez a bizonyos intézmény Tänzer Lilla híres pesti lánynevelő intézete volt, ahová a korszak krémjének lányai jártak. Ha ennyire elit intézmény volt, Szendrey Júlia miért nem értette, értékelte elsőre Petőfi költészetét?

Tänzer Lilla intézete, ahová Kölcsey Ferenc keresztlánya, Kölcsey Antónia, és Wesselényi Miklós házasságon kívül született lányai, Wersényi Rozália és Wersényi Katalin is jártak, valóban rendkívüli ízlésformáló hatással volt Szendrey Júliára is, akit tíz és fél éves korában küldtek ide a szülei. Itt elsősorban németes és franciás műveltséget szerezhettek az ifjú hölgyek. A személyes találkozást megelőzően valószínűleg ezért sem tetszettek Szendrey Júliának Petőfi versei. Ahogy azt is kifogásolta, hogy tele vannak illetlen dolgokkal, különös tekintettel a Hortobágyi kocsmárosnére. Tegyük hozzá, a maga korában eleinte másoknak is meglehetősen idegennek hatott a Petőfi-féle költészet, amit idővel Szendrey Júlia is megkedvelt.

Végül hogyan találtak egymásra a fiatalok?

Miután kijárta a pesti lánynevelő intézetet, Júliának haza kellett mennie a szüleihez Szatmárra, ahol nagyon hiányzott neki Pest pezsgő szellemi, kulturális közege. Otthon, vidéken leginkább pokolian unatkozott. Amikor 1846-ban Petőfi elindult a kolozsvári országgyűlésre, menet közben megállt Szatmárban, ahol Riskó Ignác, Szatmár megye aljegyzője mutatta be őket egymásnak. Annak ellenére, hogy Petőfi és Szendrey Júlia nagyon más közegből jöttek, egy akkori Facebook szerint biztosan lettek volna közös ismerőseik. Ők elsősorban Szendrey Ignác alkalmazottai közül kerültek ki, akik a gazdasági munka mellett irodalomrajongók voltak, vagy publikáltak is a pesti lapokban. Így Szendrey Júlia végül nem az édesapja által kiválasztott vőlegényjelöltet, a régi szatmári nemesi család sarjaként született Uray Endrét, hanem a fiatal pesti költőt választotta.

Gyimesi Emese irodalomkutató

Júlia választásában közrejátszhatott, hogy Petőfi szokatlanul tudatosan építette a karrierjét és a saját szerzői imázsát? Mondhatjuk, hogy lényegében ő volt az első magyar influenszerek egyike?

Igen, Petőfi mint költő, egyben közéleti figura a márkaépítésben is úttörő volt. Előtte a szerzők jellemzően földbirtokosként vagy más polgári foglalkozással keresték a kenyerüket, majd életük végén kiadtak egy gyűjteményes kötetet, benne a legjobbnak ítélt szövegeikkel. Ehhez képest szokatlan újdonság volt, hogy valaki megállás nélkül publikáljon, és tegyen azért, hogy a sajtó állandó jelleggel foglalkozzon vele, és beszéljenek róla az emberek. Az indíttatás mindehhez leginkább az lehetett, hogy Petőfi az írásból szeretett volna megélni, és ehhez létre is hozta az üzleti modellt. Előtte senkinek sem jutott eszébe, hogy az irodalom, az alkotás önálló foglalkozás, önmagában bevételi forrás lehet.

Petőfi például milyen trükköket vetett be, hogy állandó reflektorfényben legyen?

Az biztos, hogy egy kis önbizalomért Petőfinek nem kellett a szomszédba mennie. Amikor például az útirajzokat publikálta, a szövegben direkt utalgatott a verseire, vagy bizonyos kérdésekben kimondottan provokatív vélemény nyilvánított, a kritikusainak is beszólogatott, várván a megfelelő reakciót. 1847-ben – miután Petőfi feleségül vette Szendrey Júliát – hatalmas szenzáció volt, hogy az Életképek szerkesztőjével, Jókaival közösen Júlia naplórészleteit is közreadták, de úgy, hogy csak a legizgalmasabb (elsősorban a szerelmes) leírásokat, a Petőfihez kötődő részleteket publikálták belőle. A történetüket ezzel is úgy állítva be, mint nagy szerelmi szabadságharcot, hogy nekik mennyit kellett küzdeniük egymásért. Miközben az olvasók azt is érezhették, hogy valóban bepillantást nyerhetnek a magánéletükbe. A Júlia-naplószövegek végül hatalmas sikert arattak, és meghozták a várt ismertséget is. Köszönhetően annak, hogy bőven voltak, akik botrányosnak tartották, hogy egy fiatal lány ennyire kiteszi a kirakatba az érzelmeit. Még Szendrey Júlia barátnői is meglepődtek rajta.

Az ifjú házaspár rózsafa ágya a 18. századi Teleki-kastélyban kialakított Petőfi Múzeumban, a romániai Koltón. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia a kastélyban töltötte mézesheteit 1847. szeptember 9-től október 29-ig (Fotó: MTI / Balázs Attila)

Petőfi ezek szerint tudatosan „használta” a feleségét a brandépítésben. Vagy Szendrey Júlia hasonlóan ambiciózus volt, mint a férje?

Valahol a kettő közt lehet az igazság, nincs forrás arról, hogy Júlia mennyire vágyott a hírnévre. Nyilván adott engedélyt a naplók közlésére, bár valószínűleg nem számolt a hosszú távú következményekkel. Többek között azzal, hogy egészen a 21. századig a naplót nem önálló alkotásnak, hanem egyedül a Petőfi-szerelem termékének fogják tekinteni. Viszont miután a korabeli Der Ungar nevű lap 1847-ben németre fordította a naplórészleteket, Szendrey Júliát a korabeli sajtóban elkezdték írónőként számon tartani. 

A könyvedből az is kiderül, hogy Szendrey Júlia a kor normáit meghaladva, nőként már egészen fiatal korától politizált. Hol volt ő a március 15-i forradalmi események idején?

Ő is legalább akkora lázadó volt, mint a férje. Petőfi már régóta tanulmányozta a francia forradalmak történetét, tudatosan készült március 15-re, Szendrey Júlia pedig a francia forradalom hősnőinek képével díszítette a lakásukat. Szendrey Júlia 1849-ben Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez címmel harcias, hatásos kiáltványt is írt, amiben kifejti, hogy most van azon kor, amikor női kezek és női lelkek is használhatnak a hazának. Így küldje csatába anya a fiát, feleség a férjét, fiatal lány a szeretőjét, mert amíg nem mennek, addig otthon nem lesz semmi. Azt Petőfi naplójából tudjuk, míg ő március 13-án megírta a Nemzeti dalt, a felesége nemzeti színű főkötőt varrt magának. Azt szintén lejegyezte, hogy a felesége mennyire lelkesítő volt március 15-re virradóan. Aznap délelőtt Júlia otthon volt, miközben egy meglehetősen speciális forradalomról beszélünk, mert még ebédszünet is volt közben. Miután otthon megebédeltek a forradalmárok, délután a Múzeumkertben találkoztak a népgyűlésen, amin már részt vett Szendrey Júlia is, majd este a Nemzeti Színház Bánk bán-előadásán is.

Szendrey Júlia (Barabás Miklós alkotása)

Mi igaz abból, hogy Petőfiéknek ekkoriban nem voltak túl fényesek az anyagi lehetőségei? Csupán mítosz az éhező, nyomorgó romantikus költő képe?

Petőfinek bevált a brandépítés, mert el tudta tartani a családját. Pénzügyileg szintén tudatosan készült a házasságra, például előtte olyan szerződést kötött a kiadójával, ami egy összegben sokat fizetett, majd később valamennyire Szendrey Ignác is támogatta őket. A Petőfi Irodalmi Múzeum állandó Petőfi kiállításán például szerepel egy berendezett enteriőr a Júliával közös Dohány utcai lakásukról, ami szintén nem a tankönyvek által bemutatott szegény poéta képet erősíti. A forradalom előtt polgárinak nevezhető kényelemben éltek, amiből egyedül a zongora mint státusszimbólum hiányzott. A forradalommal viszont a Petőfi-Szendrey család anyagi forrásai is erősen megcsappantak, akkor leginkább Petőfi katonai fizetéséből próbáltak megélni.

Szendrey Júlia többnyire a nemzet hűtlen özvegyeként maradt meg a magyarok történelmi emlékezetében, ami egészen más fénytörésbe kerül, ha végiggondoljuk, hogy Petőfi halála után ott maradt egyedül egy másfél éves gyerekkel, önálló kereset nélkül. Hogyan vészelte át ezt az időszakot, míg ismét férjhez ment?

Petőfi 1848 őszén állt katonának, a terhes Júlia pedig ekkor a szüleihez ment Erdődre, de a románok lázadása miatt egy idő után onnan is menekülnie kellett, így fiuk, Zoltán végül Debrecenben született. Innentől a csecsemővel Szendrey Júlia Petőfi barátainak jóindulatára volt utalva, hol itt, hol ott húzták meg magukat. Az amúgy is siralmas helyzet pedig csak a férje eltűnésével vált igazán kétségbeejtővé. A segesvári csata után Szendrey Júlia Kolozsvárra menekült, majd a csatatérhez közeli helyszíneken is kereste férjét, de sziklaszilárd bizonyítékot őt sem talált arra vonatkozóan, hogy a férje meghalt. Érthető, hogy borzasztó lelkiállapotban tért haza a szüleihez, Erdődön írt is egy búcsúlevelet a fiának, és azt kérte, hogy majd tízéves korában olvassák fel neki. Szendrey Júliát végül mégsem gyűrte maga alá az öngyilkosság gondolata, úgy döntött, hogy élni akar.

Petőfi Zoltán (Fotó: szerzője ismeretlen)

A fián kívül többek közt az éltette, hogy Petőfi nyomaira bukkanjon, ezért elutazott Pestre, ahol Horvát Árpád történész, egyetemi professzor megkérte a kezét. Mit tudunk erről a házasságról?

Miután Horvát Árpád egy igazi tudósember volt, intellektuális szinten jól megérthették egymást. Ennek ellenére a családi levelek szerint Szendrey Júlia már az 1860-as évek elején, tíz évvel a házasságkötés után komolyan gondolkodott a váláson. Végül nem váltak el, de élete utolsó évében Júlia elköltözött, aki a halálos ágyán küldött egy üzenetet Horvát Árpádnak, amiben leírta, hogy miért volt számára fájdalmas a házasságuk. Például azért, mert magáról a női szerepről eléggé máshogy gondolkodtak, és ami eleinte jól működött köztük, az idővel már egyáltalán nem: Szendrey Júlia sérelmezte, hogy a férje kigúnyolja az olvasmányaiért, és egyre kevésbé tekint rá intellektuális lényként. Miközben teljesen máshogy viszonyultak a szexualitáshoz is. Horvát Árpádnak például volt egy pornográf képgyűjteménye, amit a feleség rendkívül kiábrándítónak talált.

Horvát Árpád 1866. augusztusában (Fotó: Bülch Ágoston)

A könyvedben cáfolod a másik leggyakoribb hamis mítoszt Szendrey Júliával kapcsolatban, miszerint kevésbé szerette Petőfi Zoltánt, mint a négy, második házasságából született gyermekét. Ezzel szemben mi a valóság?

Egyrészt évszázados hagyománya volt, még a 19. század közepén is bőven jellemző volt, hogy a kamasz fiúgyermeket elküldték egy idősebb rokonhoz, vidékre, hogy mást is tapasztaljon, ne csak az otthon védett közegét. Ezt a lánynevelő intézettel átélte maga Szendrey Júlia is, aki a kamasz éveiben 10 éves korától legfeljebb évente egyszer látta a szüleit. Másrészt Petőfi Zoltán sem lehetett egyszerű eset, aki többek között meglehetősen hullámzó tanulmányi eredményével nem egy álmatlan éjszakát okozott a szüleinek. Közben az is elég nagy nyomásként helyeződött rá, hogy mindenki tudta, hogy ki az édesapja. Ezek után logikus lépésnek tűnt elküldeni a nagybátyjához, Petőfi Istvánhoz, aki kemény kézzel, de szeretettel fogja nevelni, miközben nem keveredik rossz társaságba, nem érik olyan csábítások, mint a fővárosban, és még szakmát is tanul.

Szendrey Júlia Petőfi Zoltánnal és második házasságából származó 2 fiával, Horvát Attilával és Árpáddal, az 1850-es évek végén (Fotó: ismeretlen szerző)

Eredetileg milyen pályára szánták a fiút, és hogyan alakult Zoltán sorsa a későbbiekben?

Szerették volna, hogy ő is a nagyapja gazdasági vonalát vigye tovább, amit egy darabig ő is ambicionált, majd egyre gyorsabban hagyta ott az iskoláit, és akárcsak az apja, ő is vándorszínésznek állt. Zoltán végül 21 évesen, gyógyíthatatlan tüdőbetegségben hunyt el. Egyébként Szendrey Júlia is viszonylag fiatalon, néhány hónappal a 40. születésnapja előtt meghalt méhnyakrákban.

Szendrey Júlia személyiségén mennyire hagyott nyomot a megrázkódtatás, ami Petőfi halálával érte?

Az 50-as, 60-as években írt leveleiből is érezhető, hogy ugyanúgy megmaradt a lánykori leveleit jellemző humorérzéke. Ugyanakkor Petőfi halála után hiába jött rendbe az élete, meglehetősen sötéten látta a világot. A verseinek meghatározó, visszaköszönő gondolata, hogy jó lenne akkor meghalni, amikor az ember boldog, utána már semmi szükség az életre. Ez a fajta kettősség erősen meghatározta a világképét.

Szendrey Júlia Horvát Attilával, Árpáddal és Ilonával (Fotó: Mayer György. Feltehetően 1862-ben készült)

Közben, szintén a könyved alapján egy igencsak gondoskodó, melegszívű anya képe rajzolódik ki, aki az anyaságot gond nélkül össze tudta egyeztetni az alkotással. Sőt, a gyerekei rengeteg inspirációt jelentettek számára. Jól gondolom?

Ha nem lett volna Petőfi felesége, irodalomtörténeti szempontból Szendrey Júlia írói, költői, illetve műfordítói életműve akkor is jelentős lenne (többek között Andersen meséit fordította le a gyermekeinek – H. A.). Alakja és tevékenysége abból a szempontból is figyelemre méltó, hogy aktívan kivette a részét a korabeli női szerepekről és a női írásról szóló vitákban, őt is élénken foglalkoztatta a család kontra alkotás dilemma. A forradalom után az 50-es években lépett ismét a nyilvánosság elé, mint önálló alkotó, 1857-től publikált rendszeresen. A forrásokból kiderül, hogy a gyermekei rengeteg örömet okoztak, és jelentős inspirációt jelentettek számára, akikkel rengeteg játékosság, a műveltségükből fakadó szellemesség és humor volt az életükben. Többször is volt rá példa, hogy zajlott az oda-vissza alkotás, a gyerekek megkérték az édesanyjukat, hogy írjon nekik mesét, mire ők is írtak neki egyet.

ifj. Horvát Árpád 1864. február 24-én írt levelének részlete (Forrás: OSZK Kézirattára)

A Szendrey Júlia-kutatást hova szeretnéd kifuttatni? Leginkább mi motivál ezen a téren?

Részben azért szeretek Szendrey Júliával foglalkozni, mert általa rendkívül sokrétűen ismerhetjük meg a 19. századot. A kutatásaim során Szendrey Júlia nem egyszer apropó, kiindulási alap ahhoz, hogy rajta keresztül várostörténet, társadalomtörténet, az irodalomtörténet vagy épp a nőtörténet szempontjából fontos korabeli jelenségeket értsek meg. Azok után, hogy kötetbe rendeztem Szendrey Júlia verseit, még bőven vannak tőle származó és vele kapcsolatos kiadásra érdemes, eddig publikálatlan források. Szintén erősen motivál az, hogy fontosnak tartom a Szendrey Júliáról mindmáig a köztudatban keringő hamis sztereotípiák és téves információk megcáfolását. Ezen szeretnék én változtatni minél több színtéren: nemcsak a tudományos világban, hanem sokkal szélesebb körben szeretném ismertté tenni Szendrey Júlia sokrétű életét. Ezért vezetek róla egy külön kutatói blogot és ezért tartok tavasztól Szendrey Júlia-sétákat is.

Még több irodalom- és kultúrtörténeti érdekesség az nlc-n: 

• A szemérmes polgári családok kikészültek a terhes nők látványától – ilyen volt nőnek lenni a századfordulón
• „Maga, szerencsétlen, tájékozatlan lúd, Én magát agyonverem a gyereke szeme láttára…” – terítéken Kosztolányi Dezső szerelmi élete
• Az egész nemzetet tanította csajozni, de mi inkább elfelejtettük: Kisfaludy Sándor titkos élete
• 29 év az árnyékban – kár lenne elfelejteni a legfiatalabb Brontë nővért