Szűk egy hónapja írtam azokról a példaértékű összefogásokról, amelyek a koronavírus mielőbbi leküzdését tűzték ki célul. Orvosok, informatikusok, biológusok, kutatók, egyetemisták és megannyi okos ember dugta össze a fejét – persze csak virtuálisan – hogy a Covid-19 modellezésével, 3D-nyomtatással, adatbányászattal vagy épp tudományos játékokkal próbáljanak megoldást találni a jelenlegi helyzet legkomolyabb kihívásaira.
A küzdelem azóta is folyik, amíg pedig a különféle szakértők laboratóriumokban, kutatóintézetekben és kórházakban dolgoznak, a lakosság nagyobb része önkéntes karanténban várja, hogy a járvány véget érjen. Az életünk szinte egyik napról a másikra változott meg gyökeresen, sok olyan helyzetet előidézve, amivel még sosem találkoztunk. Ez persze új problémákat is előidézett, hiszen a lakásba zárva sokszor nem áll rendelkezésünkre olyan eszköz, vagy szaktudás, amire szükségünk lehet a hétköznapokban. Normál esetben persze ez nem jelent gondot, hiszen ha eldugul a lefolyó, hívunk egy vízvezeték-szerelőt, ha lefagy a wifi-router, riasztjuk az internetszolgáltatót, esetleg az informatikában jártas rokont, barátot, ha pedig tönkrement a telefonunk, vettünk egy másikat, rosszabb esetben elmentünk egy barátunkhoz és kölcsönkértünk tőle egy régebbi, nem használt készüléket.
A világjárvány azonban mindezt ellehetetlenítette, hiszen most otthon kell maradni, hogy a tömeges fertőzések ne terheljék túl az amúgy is ingatag egészségügyet, így sem mi nem tudunk máshová elmenni a problémánkat megoldani, de minket sem tudnak felkeresni a szerelők, szakemberek, hiszen ők is a karanténban ülnek. Ráadásul ezek csupán a teljesen materiális jellegű problémák és akkor még nem beszéltünk azokról, akiknek lelki támogatásra, vagy csak egy kis társaságra lenne szüksége a magány elviselésére.
Az alábbiakban ezért olyan szívmelengető történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek nem szólnak másról, mint az önzetlenségről, mások segítéséről, támogatásáról, illetve arról, hogy ha nekünk valami szinte semmibe sem kerül, miért ne osztanánk meg azokkal, akiknek ugyanaz a dolog valamilyen okból elérhetetlenebb, mint számunkra.
Egy apróság, ami egy egész család életét jobbá tette
Egy saját történettel kezdeném, ami ugyan tényleg apróság, jól megmutatja, hogy ami az egyik embernek gyakorlatilag semmit sem jelent, másoknak, ha nem is életmentő, de akár kulcsfontosságú is lehet ezekben a napokban-hetekben.
Az önkéntes karantén bevezetésének ideje egybeesik azzal, hogy a diákok oktatását digitális formában, távoktatásként kezdték el megoldani március második hetétől. Ez rengeteg szülőnek okozott gondot, hiszen hirtelen égető szükség lett legalább egy számítógépre, kamerára, mikrofonra, ha ez korábban nem volt otthon. A több gyerekes családoknál ráadásul ez a probléma hatványozottan jelentkezett, mivel ott egyszerre több digitális tanórán is részt kell venni, tehát minden gyereket fel kellett szerelni digitális eszközökkel, mivel most nem tudtak osztozkodni a közös számítógépen.
Ebben az időszakban írt körbe egy orvos ismerősöm, aki egy intenzív osztályon dolgozó kollégája kérését tolmácsolta. Az intenzíves orvos felesége tanárként dolgozik, emellett két gyerek is van otthon, akiknek meg kellett oldani a távoktatását. Ehhez kerestek megfelelő számú webkamerát, hogy a tanár anyuka is tudjon dolgozni, de közben a két gyerek is részt tudjon venni az óráikon.
Képünk illusztráció -(Fotó: Getty Images)
Webkamerát, legalábbis különálló eszközt több mint tíz éve nem használtam, lévén a mai laptopokban már alapfelszereltségnek számít ez a kütyü, arra viszont emlékeztem, hogy valahol, a szekrény mélyén legalább egy darab porosodik még valahonnan 2005-2006 környékéről. Egy kis pakolásra volt csupán szükség és rövidesen a kezemben volt a kamera, amit tényleg évek óta elő sem vettem. A megfelelő védőfelszerelés – kesztyű-maszk – felapplikálása után autóba ültem és elszállítottam a cuccot az orvos-tanár házaspár lakhelyére. Az apa nem volt otthon, hiszen ő akkor már a sokadik óráját húzta le éppen az intenzív osztályon, az anya viszont nagyon hálás volt, nem győzte megköszönni és kérdezte, hogy mivel tartozik. Bevallom, hülyén éreztem magam, sőt, még én mondtam köszönetet, hogy a férjével együtt most milyen erőfeszítéseket tesznek az ország többi lakójáért. Mondom, apróság az egész, nem is azért írtam le, hogy magamat fényezzem, hanem azért, hogy látszódjon, a mostanihoz hasonló helyzetekben tényleg ilyen dolgokkal is sokkal jobbá tehetjük mások életét.
Így lett „rendszergazda” a nagyiból
A következő történet szereplője egy távolabbi ismerősöm, akinek a közösségi oldaláról értesültem róla, hogy kilencven évnél is idősebb nagymamáját most egy jó darabig nem tudja meglátogatni a fertőzés veszélye miatt. A nagymamát még korábban megtanították a videohívás használatára, így ezzel nem is lett volna gond, mivel így tudták egymással tartani a kapcsolatot, amivel a nagyi magányát is hatékonyan lehetett napi szinten kezelni. Eljött azonban a pillanat, amitől az ismerősöm tartott: műszaki hiba miatt megszűnt az internet-hozzáférés a nagymamánál, ráadásul, ezzel együtt a tévéadás is megszűnt.
A megoldást egy hosszabb telefonbeszélgetés jelentette, amely során a nagyival lépésről-lépésre végigvették, hogyan tudja ellenőrizni, hogy valóban leállt-e az internet, ha pedig így történt, akkor mit kell tennie a kábelmodem vagy a wifi-router újraindításához. Ugyanezt a procedúrát a kábeltévé dobozával is el kellett játszani, a jó hír azonban, hogy a nagyi gond nélkül vette az akadályokat, ma pedig már magabiztosan indítja újra a rendszert, ha valami probléma akadna.
Kertészkedés távfelügyelettel
A szerkesztőségben dolgozó kollégákat is megkérdeztem, hogy találkoztak-e hasonlóval, esetleg ők maguk részesei voltak-e már ilyen helyzetnek, bármelyik oldalon. Eszter kolléganőm jelentkezett az elsők között, aki elárulta, hogy nagyon szereti a különféle növényeket, virágokat, ennek ellenére viszont egyáltalán nem ért hozzájuk, ahogy fogalmazott, „nem tudok növényeket életben tartani”. Egy kedves ismerőse viszont nemcsak virágokkal látta el, de instrukciókat is kapott, hogy melyik fajtát hogyan gondozza, cserébe az állapotukról naponta beszámol jótevőjének. A jó hír pedig, hogy a virágok még így is életben maradtak, ami Eszter saját bevallása szerint nagy sikerélményt is ad neki minden egyes nap.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Segítőkész ismerősök mindenfelé
Filmszakértőnk, Tócsa egy jóval személyesebb esetről számolt be: még idén áprilisban írt cikket hároméves kisfia hallási problémájáról és arról, hogyan próbálták ezt kétségbeesve megoldani, ahogy a járvány egyre jobban kezdte szorítani a magyar társadalmat. Ahogy írja, nagyon megható volt, ahogy a cikk megjelenése után egyre-másra kerültek elő az ismerősök, köztük olyanok, akikkel már hosszabb ideje nem beszéltek. Mindenki megbízható – és ami fontosabb, elérhető – orvosokat, illetve olyan vizsgálatokat ajánlott, amiket karantén alatt is meg tudnak csináltatni az aggódó szülők. Ebből is látszik, hogy sokszor tényleg olyan, semmibe sem kerülő apróságokkal tudunk másoknak fontos segítséget nyújtani, ami egy egész család életét befolyásolhatja.
Netflix anyunak, zöldség Anettnak
Anett kolléganőm a karantén második hetében fakadt ki a Twitteren, mert már nagyon hiányoztak neki a friss zöldségek, főleg a saláta. Akkor már erősen akadozott az online élelmiszer-rendelés, Anett pedig a fizikai távolságtartásra nagyon ügyelve gyakorlatilag egyáltalán nem mozdult ki otthonról, még a sarki közértig sem. Nagy meglepetésére üzenetet küldött neki egy másik Twitter-felhasználó, akivel ugyan nem ismerték egymást, de kiderült, hogy nem messze laknak egymástól. A kedves ismeretlen pedig elmondta, hogy nemrég adta le a rendelését az egyik nagy áruháznak és Anett számára is rendelt némi salátát, aki ennek nagyon megörült és online azonnal ki is fizette az árát. Az ismeretlen másnap kiakasztotta a saját kerítésére az árut, hogy érintésmentes legyen az átvétel, de a zöldségek mellé még pár szál nárciszt is mellékelt a csomaghoz. Példamutató kedvesség és előzékenység, remélem sokakat megihlet.
Anett egyébként nem csak kivett a „karmaperselyből”, hanem maga is tett bele: vidéken élő anyukáját először beavatta a videotelefonálás rejtelmeibe, majd, amikor ez már ment, távvezérléssel segítette, hogy be tudja állítani a Netflix-fiókját, hogy a karantén hetei alatt ne unatkozzon otthon. Ezután pedig az online adóbevallás következett, amit az anyuka nem mert volna megcsinálni, mert attól tartott, hogy valamit elront. Végül azonban a lánya közbenjárásának köszönhetően ez is megoldódott.
Saláta a jótevőtől
Déli fekvésű erkély enyhet adó árnyat keres
Gabi kolléganőmék egy déli fekvésű erkéllyel ellátott panelban élnek négyen, ahol nem kell nyári kánikula ahhoz, hogy gyorsan nagyon meleg legyen. Kézenfekvő lett volna valahonnan rendelni egy napernyőt, azonban hamar kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű, mivel nincs olyan szolgáltatás, amely ki is szállítaná a kinézett darabot. Gabi elpanaszolta ezt egy barátnőjének, aki másnap beállított hozzájuk egy vadonatúj napernyővel.
„Vicces volt, ahogy két méter távolságot tartva gerelyhajítással átadta a kapunkban” – írta a történet végére Gabi, aki most már az árnyas erkélyen ülve is tud cikkeket írni az nlc olvasói számára. Ő cserébe maszkot varrt, ami saját elmondása szerint azért nagy szó, mert egyáltalán nem tud varrni, illetve ő is táv-rendszergazdának állt, amikor anyukája kábeltévé nélkül maradt, ugyanis telefonos kapcsolat segítségével „szerelte meg” a rakoncátlankodó technikát.
Van, hogy egy napernyő is nagy segítség
Mosoda és netbank-lecke anyunak
Enci kolléganőm egy orvos barátja számára vállalta, hogy mossa helyette a ruháit, amíg ő másokat gyógyít a munkahelyén. A ruhákat természetesen nagy körültekintéssel kezelik, érintésmentes az átadás-átvétel, Enci pedig kesztyűben pakol be mindent a mosásba, majd hasonló koreográfia szerint juttatja vissza a tiszta ruhákat az ismerősnek. Ő is kipróbálhatta magát alkalmi rendszergazdaként, amikor megtanította anyukáját a netbank kezelésére – emellett természetesen nem mulaszt el hetente egyszer bevásárolni sem, hogy a kedves mama se szenvedjen hiányt semmiben.
Sörfőzdéből élelmiszerbank, játszóházból lélegeztetőgép
A végére két olyan történet került, amelyek azt is megmutatják, hogyan veszik ki a részüket az összefogásból azok, akiknek most az élet most egy picit jobban elterelte a hétköznapjait. Az egyikük Reketye Zoltán sörfőző mester például most nem azzal van elfoglalva, hogy nap közben kézműves finomságok receptjén törje a fejét, esténként pedig a vendégek korsóit töltse tele, hiszen a vendéglátóhelyek most zárva vannak. Ehelyett a Reketye Brewing Co. egy világméretű összefogáshoz csatlakozott: a New York-i Other Half sörfőzde által életre hívott projekt lényege, hogy az abban részt vevő sörfőzdék egy speciális recept alapján előállított italt készítenek, az ebből származó bevételek egy részével pedig a bajba került vendéglátós szakemberek megélhetését támogatják.
Reketye Zoltán és két önkéntes a rászorulóknak szánt segélycsomagokkal (Fotó: Reketye Zoltán)
A cégvezető azonban emellett kézzelfoghatóbb segítséget is szeretett volna nyújtani a rászorulóknak, ezért csatlakozott a LIKE – Lépj Időben Ki Egyesület akciójához, amelynek keretében egy élelmiszerbankkal együttműködve rendszeresen ételt osztanak a nehéz helyzetben lévő fiataloknak.
De ott van például a Kezes-Lábas Játszóház csapata, akikkel már az nlc olvasói is találkozhattak vidám és segítő célú projektjeik révén. Az ő rendezvénynaptárjukat is kiradírozta a koronavírus, mégsem tétlenkednek. Egy kis időre ugyan félretették a roncsbringákat, hogy a gépészeti tudásukat a Mass Ventil projektbe fektessék. A Mass Ventil elnevezés egy több ember által egyszerre használható lélegeztetőgépet takar, amely az Óbudai Egyetem innovatív fejlesztése. A kezes-lábas játszóház mérnök szakemberei most ehhez a berendezéshez gyártanak precíziós alkatrészeket: az ő kezük között születtek a szabályzószelep egységei, ahol létfontosságú volt a különösen szigorú tűrések betartása, hiszen ez befolyásolja a lélegeztetőgép működését.
„Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy bekapcsolódhattunk a MassVentil projektbe, szaktudásunk legjavát adtuk a szabályzószelep alkatrészeinek gyártásába – mesélt az összefogásról Bíró Szabolcs, az egyik alapító. – A roncsbringák most ráérnek, sokkal fontosabb dolgokban segíthetünk. Mivel a koronavírus rövidre zárta a rendezvénypiac áramkörét, így a felszabadult gyártási kapacitásunkat a Mass Ventil-re fordítjuk. A játékaink is gépészeti pontossággal készülnek, szóval a tudásunk megvan. A műanyag elemek szigorú tűrései komoly kihívás elé állítottak minket, főleg amiatt, hogy az anyag forgácsolódik, sokszor kiszámíthatatlanul reagál, vetemedik, méretét változtatja. Ez különösen a szabályzócsapok esztergálásánál jelentkezett, vékony csapot hosszú felületen keresztül kellett három százados tűrésen belül tartani, de megoldottuk.”
Mint látható, nem kell milliárdosnak lenni, sőt, még adott esetben a kisujjunkat is szinte alig kell felemelni, hogy másoknak komoly segítséget nyújtsunk, ami akár az egész mostani életükre óriási hatással lehet. Csupán arra van szükség, hogy egy kis empátiával viseltessünk egymás iránt és ha ez megvan, könnyen a fenti történetekhez hasonló hétköznapi csodák részeseivé válhatunk.
További cikkeink a koronavírus járvány témájában:
- Vérplazma-terápia gyógyított meg egy terhes olasz koronás beteget
- Tom Hanks felgyógyult a koronavírusból, megint van ideje jófejkedni
- Finnország ezzel a stratégiával tartaná kordában a koronavírust
