A pennsylvaniai Altoona nevű kisvárosban álló kúria egykor a tehetős fémkereskedő, Elias Baker, a felesége, Hetty, illetve két fiuk, David és Sylvester, valamint lányuk, Anna otthona volt. A lány az apja egyik alkalmazottjába, egy egyszerű vasmunkásba szeretett bele, amivel igencsak felbőszítette a családfőt, aki a férfit rangon alulinak ítélte. Anna szeretett volna feleségül menni szerelméhez, és egy menyasszonyi ruhát is választott magának, a családja azonban megakadályozta a frigyet. Az apa befolyását használva elérte, hogy a fiatal férfinek el kelljen hagynia a települést, ezzel pedig egyszersmind a lányával folytatott románcnak is véget vetett. Anna ekkor elhatározta: ha nem kötheti össze az életét a választottjával, akkor – hiába is akadtak kérői szép számmal – máshoz sem fog hozzámenni soha. A kiszemelt menyasszonyi ruhát a következő évben egy másik nő, Elizabeth Dysart vásárolta meg, aki férjhez is ment benne.
Miután Elias Baker elhunyt, Anna újra felkereste élete szerelmét, azonban szembesülnie kellett a ténnyel, hogy a férfi már megállapodott, másvalakit vett el feleségül. Ezt már képtelen volt feldolgozni: rádöbbent, hogy az apja annak idején megfosztotta a boldogság egyetlen esélyétől. Szomorúsága és dühe egy idő után elmebajba fordult át. A szobalányok gyakran látták menyasszonyi ruhában táncolni a kúria falai között egy zenedoboz dallamára, később aztán már nyilvános helyeken is kiszámíthatatlanul viselkedett, a város pedig őrültnek nyilvánította. Anna Baker 1914-ben, 78 éves korában, magányosan halt meg.
A Baker-kúriát 1941-ben helytörténeti múzeumként nyitották meg, ahol többek között Anna gyönyörű esküvői ruháját is kiállították. Hamarosan azonban megmagyarázhatatlan, paranormális jelenségeket tapasztaltak az épületben. Egyesek arról számoltak be, hogy a vitrin, melyben a ruhát tárolták, mindenféle külső behatás nélkül rázkódni kezdett, mintha valaki át akarna törni a falán, máskor pedig a ruha mozdult meg és kezdett „táncolni” odabenn, teljesen magától. A múzeum személyzete olyat is tapasztalt, hogy a zenedoboz szólalt meg magától, sőt, az egyik régi tükörben egy öreg hölgy alakját is látták felsejleni. A ruhát végül – a hivatalos indoklás szerint azért, hogy megóvják annak állapotát – eltávolították a tárlatról. Ez azonban nem vetett véget a különös eseményeknek.
A múzeum látogatói szintén kísérteteket véltek látni az épületben, mégpedig nem csak Annáért, de a család többi tagjáét is, köztük az egyik bátyjáét, David Bakerét, akit állítólag a kúria egyik szobájában ravataloztak fel még 1852-ben. Ebből a helyiségből többek elmondása szerint is olykor sikolyok szűrődtek ki, de a bútorok is rendszeresen megmozdultak.
Mi lehet az igazság?
A kísértethistória igencsak fellendítette a kisvárosi múzeum látogatottságát. Ám éppen ez az, ami miatt sokan megkérdőjelezik a paranormális jelenségekről szóló beszámolók hitelességét és úgy vélik, hogy ezeket sokkal inkább a település élelmes polgármestere találta ki, hogy turistákat vonzzon Altoonába.