Amikor Hufnágel Pisti meghívja a Mézga családot (vagyis igazából csak Paulát) Ausztráliába két hónapra, mindenki nagy reményekkel várja a luxusutazást. A problémák sora azonban már a repülőn elkezdődik: a „visz ki” -t a stewardess viszkinek érti, amire az utolsó fityingjük is rámegy, Géza nem dohányozhat a járaton, és velük utazik a kiállhatatlan Máris szomszéd is. A kontinensre érkezve kiderül, hogy a szélhámos Hufnágel fedezetlen csekkel fizetett a repjegyekért, a luxusvilla helyett pedig egy összetákolt vityilló, egy felültetett cégtárs és néhány dühös harci kutya várja őket egy kikötőben, így kénytelenek lesznek csövekben aludni. Sorolhatnánk még a megpróbáltatásokat, de egy Oidipusz utazása hosszúságú eposz kerekedne ki belőle, így nem tesszük. A párhuzam így is érhető: nyaralásaink – akárcsak Mégzáéknak – nem mindig hozzák az elvártat, és van, hogy csak még fáradtabban, stresszesebben keveredünk haza.
Miért szeretünk utazni?
Az utazás szünetet ad a napi rutin egyhangúságában, és gyakran lök ki a komfortzónánkból, így olyan új és szokatlan tevékenységeket próbálunk ki, amelyeket egyébként eszünkbe sem jutna a hétköznapokban. Nem véletlen, hogy még a visszafogott, élethosszig tartó kapcsolatokra gyúró, Nagy Ő-re váró romantikusok is szenvedélyes szexuális kalandokba keveredhetnek ilyenkor, vagy a tériszonyosok is kipróbálják a bungee jumpingot. A pszichológiában a Maslow-piramis szemlélteti az emberi szükségletek hierarchiáját. Amint az alapvető fiziológiai és biztonsági igényeink kielégülnek, a piramis következő szintjeire emelkedünk, ahol például az összetartozás és a szeretet, az önértékelés, végül az önmegvalósítás pszichológiai vágya helyezkedik el. Az utazások során ezek a szükségletek kielégülnek, hiszen ilyenkor intenzívebben éljük meg a kapcsolatainkat, a nyaralás pedig önmagában is jutalmazó, amely hozzájárul az önbecsülésünkhöz, az új ingerek és újdonságok pedig olyan erővel hathatnak, amelyeket aztán később beépíthetünk az életünkbe.
Miért jövünk sokszor fáradtabban haza a nyaralásból, mint ahogy elmentünk? (Fotó: Getty Images)
A nyaralás számos pozitív hatása – mint amilyen a kreativitás felvirágzása, a depresszió vagy a szívroham kockázatának csökkenése – ellenére az irodától távol töltött idő nem jelent szükségszerűen egyet a stresszmentességgel. Az Amerikai Pszichológiai Szövetség (APA) 2018-as felmérése szerint az amerikai felnőttek 21 százaléka érezte magát feszültnek a szabadidejében, 28 százalék pedig az utazás alatt is dolgozott, aminek természetesen számos negatív hozománya volt: befolyásolta a családi kapcsolatokat, elvitte a figyelmet a jelen pillanatról, és a közérzetet is rontotta. A távol töltött idő tehát egyáltalán nem mindig pihentető, különösen, ha ezt az e-mailek ellenőrzésével, a gyerekek állandó fegyelmezésével, túlszervezéssel vagy aggodalmaskodással töltjük. Vagy ha egyszerűen csak nem a szükségleteinknek megfelelő nyaralást választjuk, például lejárjuk a lábunkat a városban, miközben legszívesebben egy fa alatt hűsölnénk.
Az utazás újrahuzalozza az agyadat
A tudósok korábban azt hitték, hogy az agy csak gyerekkorunkban változhat, ám ma már széles körben elfogadott tény, hogy az úgynevezett neuroplaszticitás, az agy változási képessége, képlékenysége egész életünkben tartó folyamat. Dr. Michael Merzenich, a neuroplaszticitás atyja szerint a komfortzónánk átlépése, az új ismeretek szerzése ezért is nagyon fontos. Kutatási eredményei szerint azok az emberek, akik rendszeresen új helyekre utaznak, folyamatosan nyelveket tanulnak, és keresik az új tapasztalatokat, sokkal jobban megőrzik kognitív képességeiket. Ha tehát szeretnénk maximalizálni agyunk neuroplaszticitását, „díszletváltással” ezt megtehetjük, hiszen az újdonság varázsa felébreszti az agyat az automatapilóta üzemmódból. Néhány idegen szó megtanulása, a gyalogos túrák vagy az új ételek kipróbálása gyógyítja az idegsejteket, az idegrendszert, új idegi hálózatokat, kapcsolódásokat alakít ki.
Murphy nem pihen
De miért jövünk sokszor fáradtabban haza a nyaralásból, mint ahogy elmentünk? Dr. Catherine Jackson klinikai szakpszichológus szerint az utazási fáradtságnak számos oka közül a leggyakoribb, hogy túl sok feladattal, kirándulással, látnivalóval zsúfoljuk tele a szabadságot, és nem hagyunk elegendő időt a kikapcsolódásra, alvásra, vagy az abszolút semmittevésre. Az utazás maga is megterhelő lehet, ráadásul ha túl rövid ideig nyaralunk, és visszatérve azonnal fejest ugrunk a munkába, a kimerültség csak fokozódik. A nyaralásnak ugyanis biológiailag is hatása van a testünkre: a cirkadián ritmusunk (élettani napszaki ritmus vagy napi biológiai óra) otthoni környezetben egészen másmilyen, mint nyaralás közben, ezért még ha többet is pihenünk a vakáció alatt, sokkal fáradtabbnak érezhetjük magunkat ilyenkor. A megváltozott bioritmus mellett a szokásosnál több alkohol, a magas cukortartalmú ételek is befolyásolják az alvásminőségünket.
Az alvászavar mellett az úgynevezett „szabadidős betegségek” is ilyenkor terítenek le a lábunkról, és itt nem az egzotikus országok hányós-hasmenéses vírusaira vagy a medencében való lubickolás során összeszedett fertőzésekre gondolunk, hanem Murphy törvényére, vagyis arra, hogy aminek el kell romolnia, az el is romlik. Bizonyára neked is gyanús, hogy a szervezetednek szokása pont a szabadnapjaidra időzíteni mondjuk egy kellemetlen megfázást. Bár úgy tűnik elsőre, hogy misztikus jelenségről van szó, a szakértők szerint a vakáció előtt hajlamosak vagyunk még több munkával tölteni a napjainkat, így ezekben a hetekben immunrendszerünk magasabb fokozatba kapcsol. Az üdülőhely felé haladva azonban az „őr lazíthat”, így a betegségek szabad utat kapnak.
A szabadidős betegség kifejezést egyébként egy holland pszichológus alkotta meg 2002-ben, miután egy tanulmányában 1900 résztvevőt kérdezett meg arról, gyakrabban betegednek-e meg hétvégén vagy egy vakáció alkalmával, amire az emberek három százaléka felelt igennel. Az immunrendszer lemerülése mellett azonban lehet egy másik, egyszerű pszichés magyarázata is a szabadidős betegségnek: Sheldon Cohen, a Carnegie Mellon Egyetem pszichológus professzora szerint
az emberek jobban emlékeznek a vakáció alatti betegségeikre, mint azokra, amelyek a hétköznapjaik során döntötték le őket a lábukról.
A készülődés maga jobb, mint a nyaralás?
Amikor a járvány kitörésekor hirtelen minden szabadidős tevékenységtől el lettünk zárva, egy befőttesüvegbe gyűjtöttem azokat az apró kívánságokat, amihez a normális életben magától értetődően hozzájutottam, most mégis nélkülöznöm kellett – ilyen volt például az isteni paradicsomleves elfogyasztása a kedvenc olasz étteremben, vagy egy kávé Vácott, a kilátóban. Hogy végre meg tudtam fogalmazni, mi hiányzik, át tudtam élni képzeletben ezeket az élményeket, és ezzel a kis szertartással „biztosítottam” a megvalósulásukat, mind boldogsággal töltöttek el ezekben a nehéz időkben. Bár azóta szerencsére már többször is volt részem ezekben az apró élvezetekben, a karantén feloldása utáni első paradicsomleves volt az igazi, még akkor is, ha rá kellett jönnöm, a képzeletemben azért finomabb volt, mint a valóságban.
2010-ben megjelent egy pszichológiai tanulmány a várakozás és a boldogság kapcsolatáról. A felmérés készítői holland kutatók voltak, akik több mint 1500 embert vizsgáltak meg, köztük 974 nyaralót, és megállapították, hogy utóbbiak az utazásaik előtt érezték magukat a legjobban. Egy nemrégiben készült tanulmányból is az derült ki, hogy a válaszadók 97 százaléka szerint a tervezett utazás boldogabbá teszi őket. Szakemberek évek óta mondják, hogy extra boldogságra tehetünk szert, ha tudatosan késleltetünk, legyen szó bármilyen típusú örömről – egy nyaralásról Balin vagy egy szeletről a kedvenc csokitortánkból. A késleltetés lehetővé teszi számunkra, hogy pozitív elvárásokat építsünk fel, majd élvezzük magát az élményt, más szóval:
gyakran elég sokat tudunk a nyaralásunkról ahhoz, hogy pontos képet alkothassunk róla, mégis elég keveset ahhoz, hogy a helyzettel járó újdonság és bizonytalanság fenntartsa elménk érdeklődését.
Másrészt a tény, hogy az utazások ideiglenesek, hogy meghatározott kezdetük és végük van, még inkább fokozza ebből az egyszeriségből és megismételhetetlenségből fakadó izgalmat és motivációt.
Ám a várakozásból származó öröm nemcsak spontán keletkezik, sőt akár tudatosan is növelhető, például ha a barátokkal az utazásról beszélünk, összeállítunk egy iTunes lejátszási listát vagy megtanulunk pár szót a helyi nyelven. Elizabeth Dunn, a Brit Kolumbiai Egyetem pszichológiai docense, boldogságkutatója szerint a várakozás művészet, nem passzív, hanem aktív folyamat. A regények, versek olvasása, filmek, dokumentumfilmek nézése, helyi blogok böngészése nemcsak arra valóak, hogy megismerjük úti célunkat, hanem arra is, hogy álmodozzunk róla.
A pozitív elvárások és az izgalom ilyen tudatos felépítése ellentmondásos módon, de segít elsimítani azt a konfliktust is, amit akkor érzünk, ha a valóság nem egészen egyezik a fantáziánkkal.
Nem a nyaralástól leszünk boldogok, hanem attól, ahogyan készülünk rá (Fotó: Getty Images)
„Kevésbé valószínű, hogy zavarnak ezek a kis eltérések, ha idő előtt felépítjük az elvárásainkat” – mondja Dunn professzor. Az utazási könyvekben, fotókban való elmélyülés a nyaralás előtt ráadásul újszerűséget nyújt a napi rutinok során, és a kutatók szerint sokkal több boldogságot ad, mint amikor visszatérve a nyaralásból felidézzük az élményeinket. Leaf Van Boven, a Colorado Egyetem professzora és Laurence Ashworth a Queen’s Egyetetem tudósa közös tanulmányukban megállapították, hogy a diákok boldogabbnak érezték magukat a vakációra való készülődés közben, mint a múltra való reflektálás során a nyaralás végén. A munkanapok alatti tervezgetés egyfajta „fény az alagút végén” hatást kelt, ami hosszú távú hangulatjavító hatással bír, segít ellazulni, mivel egy nyugodtabb jövő gondolati keretébe helyez minket.
De mi lesz a nyaralás után?
Fontos felismernünk, hogy a vakáció nem gyógyír minden bajunkra, még akkor sem, ha boldogan telt, és pihentető volt. A munkába visszatérve hangulatunk gyorsan visszaeshet, különösen akkor, ha megoldatlan konfliktusaink vannak, unalmas, nem kielégítő a szokásos napi rutinunk, vagyis éles a kontraszt a nyaralás élményei és az életmódunk között. A nyaralás utáni depresszió vagy posztvakációs szindróma létező jelenség, és valamennyiünk tapasztalhatta már hosszabb utazások után. Sőt minél jobban éreztük magunkat, minél hosszabb volt a nyaralás, annál erősebb lehet a lehangolt állapotunk. A posztvakációs szindróma étvágytalanságot, erős nosztalgiaérzetet és egyes esetekben depressziót eredményezhet, amit a jetlag, a magyarul nehezen lefordítható „gyors időzóna-átlépés” jelensége akár még fokozhat is. Szerencsére ez a letargia néhány nap alatt elkopik, de szélsőséges esetekben akár több hétig is elhúzódhat. Kezelésének egyik leggyorsabb módja az, ha megosztjuk emlékeinket a barátainkkal, fotókat nézegetünk, vagy újraélünk egyes élményeket: például, ha nagyon megtetszett az evezés, bérelhetünk hajót a Dunán is, vagy a városunkban is elmehetünk termálfürdőbe, masszázsra.
Sokat segíthet az is, ha a hétköznapok során is megtanulunk lazítani, meditálni, amivel egyébként a nyaralás pozitív hatásai is meghosszabbíthatók. A vakációs hatás vizsgálatának érdekében kutatók egészséges meditálókat és nem meditálókat küldtek el hat napra egy üdülőhelyre nyaralni, majd a nem meditálók csoportjának egyik fele számára rendszeres meditációt biztosítottak, a másik felét pedig arra kérték, hogy csak pihenjenek, élvezzék a szabadságot. Az alanyok vérvételen is részt vettek a nyaralás előtt és után, majd egy, illetve tíz hónappal később beszámoltak pszichés állapotukról. A vérvétel során a sejtek öregedésével kapcsolatos génexpresszió, az immunitás és egyes betegségeket előrejelző biomarkerek mintázatait értékelték. Valamennyi alany, mind a kezdő és a haladó meditálók, mind a nem meditálók jelentős változásokat mutattak a génexpressziós folyamatokban, például a testet érő stressz szabályozásában, az egészséges immunfunkció fenntartásában. A tapasztaltabb meditálóknál jótékony aktivitás volt kimutatható a vírusok elleni harcban, a gyulladás csökkenésében a nyaralás előtti és utáni időszakban is, és növekedett a telomeráz nevű biomarker is a nyaralás alatt, amely véd a sejtek öregedése ellen.
Mi volt a helyzet a pszichológiai hatásokkal? Voltak valóban tartós előnyök, nem csak rövid távúak? Itt a meditálók mutattak igazán pozitív változásokat, miközben mindhárom csoport számos előnyről számolt be: a résztvevők kevésbé voltak depressziósak, stresszesek, és nagyobb életerővel bírtak mind a vakáció végén, mind egy hónappal később. A kezdő meditálók azonban jobban meg tudták őrizni mentális egészségi előnyeiket a tíz hónapos utánkövetés során, mint a csak nyaralók. A tanulmány tehát azt mutatja, hogy fizikailag és pszichológiailag is profitálunk a nyaralásból, de a meditáció készségének elsajátítása csaknem egy évvel meghosszabbíthatja a pszichés stresszcsökkentő hatást.
