Kétévnyi korlátozás után újra szabadon utazhatunk, és ez meg is látszik a zsúfolt reptereken, ahogy a közösségi médiában is ömlenek a külföldön készült fotók, celebek, influenszerek és hétköznapi emberek csekkolnak be a világ különböző reptereiről. Mindeközben az ajtónkon kopogtat a klímaválság; az idei nyáron elszaporodó tüzekkel, és egy történelmi aszállyal éreztette a hatását. Következményeit a pénztárcánkon is érezzük, a rossz termés miatt a legtöbb zöldségnek és gyümölcsnek az árai egyre csak emelkednek.
Érthető, ha a klímakutatók, és a klímaaktivisták kétségbeesetten próbálják felhívni a figyelmet az egyéni felelősségre, már ami a környezetünk védelmét illeti. A nagy zajban azonban laikusként nehéz eldönteni, mivel tehetünk a legtöbbet a bolygónkért, és gyakran a szükséges változásokat sem könnyű kieszközölni a privát életünkben vagy a globális gazdaságunkban. A kérdéseket tovább bonyolítják az efféle szalagcímek: Négyszáz magánrepülőgéppel érkeztek a résztvevők a klímacsúcsra. Valljuk be, tényleg ellentmondásos elrepülni valahová megvitatni, mekkora veszélyben van a bolygónk. Ám mielőtt túl keményen ítélkeznénk, érdemes közelebbről is megvizsgálni a kérdéskört.
„Fontos megkérdőjelezni azt a mítoszt, hogy klímaaktivistának lenni azt jelenti, hogy nem repülhetsz repülővel vagy nem ehetsz húst” – reflektált a Vogue-nak az őslakos jogvédő, Jade Begay, aki egyben az NDN Collective klímajogi igazgatója, aki szerint a hamis kettősségek nem hasznosak, és elvonják a figyelmet a nagyobb képről, miszerint nem az egyének felelősek a legnagyobb mértékben a szén-dioxid-kibocsátásért és az éghajlatváltozásért, hanem az ipar. Hasonló véleményen van a Levegő munkacsoport szakértője, Szegő Judit is, akit a téma kapcsán kerestünk meg:
„Érdekes kérdés. Azt is fel lehet tenni, hogy: ha valakit érdekel a jövő, a gyerekeink jövője, akkor hogy utazhat repülőn. Vagy sok mindenre rá lehet kérdezni ebből a szempontból: miért eszik hamburgert, miért jár autóval, miért vásárol fast fashion terméket? Valójában nagyon kevés olyan ember van, aki ki tud szakadni annyira a társadalom nyomása alól, mely társadalom gazdasági érdekek nyomása alatt áll, hogy nem hatnak rá a kényelmet hirdető repülőutak, autó, az éttermek kínálata.
Egy klímavédelmi találkozó – a személyes véleményem szerint – még pár fokkal inkább indokolná, hogy ilyenekre odafigyeljenek. Legalább azok az emberek mutassák meg, hogy felelősen is lehet élni, dönteni, utazni.
Szegő Judit (Fotó: Levegő Munkacsoport)
Ugyanakkor, ha egy csapat ember akár mind magánrepülőn érkezik valahova, ahol aztán meghoznák azokat a döntéseket, és a cselekvést is kierőszakolnák az államoktól, amik megállítják előreláthatóan a klímaváltozást, esélyt teremtenek a jövő generációknak az egészséges életre, akkor azt gondolnám, megérte. Egészen addig úgy vélem, a modern eszközök elterjedtsége lehetővé teszi, hogy akár online is tanácskozzanak az emberek, nemkülönben a klímavédők.
Viszont nem tudhatjuk, melyik lesz az a találkozó, amiért már megérte akár a sok repülés is.
Én nem repülök klímatalálkozóra a Covid-19 pandémia kitörése óta, hiszen az online konferenciával egészen megbarátkoztam. Persze, mint mindennek, még az online térnek való elköteleződésnek is van negatív hatása a környezetre, ilyen a szerverparkok melege, ami folyamatos hűtésre szorul, így meglehetősen sok energiát felemészt, ami további éghajlatváltozást eredményező kibocsátással jár… Összességében az ember nem tehet mást, mint mérlegeli a lehetőségeket, amíg vannak, és mindent megtesz azért, hogy döntéshozói, szabályozási szinten történjen változás. Ez az egyes emberek politikai döntésén múlik. Ha elvárás lesz, hogy minden politikai döntés a jövő élhetőségét (is) szolgálja, és nem az adott, zöld célokkal előálló politikus leváltását eredményezi a kisebb kényelmetlenségek miatt, amivel óhatatlanul együtt jár, akkor lesz esélyünk a valódi változásra, amit az egyes emberek, kétlem, hogy elérhetnek” – magyarázta a szakember.
Sophia Kianni klímaaktivista és a Climate Cardinals nonprofit szervezet alapítója szerint azt is fontos tudni, hogy magát a szénlábnyom fogalmát egy reklámügynökség találta ki, amelyet a fosszilis tüzelőanyagokat gyártó vállalatok béreltek fel, hogy eltereljék az emberek figyelmét a nagy olaj- és gázipari vállalatok által termelt hatalmas mennyiségű szennyezésről. „Nem hiszek a személyes felelősség alóli felmentésben, de azoknak, akik a legtöbbet szennyeznek, kötelességük a legtöbbet csökkenteni” – mondta a Vogue-nak, arra utalva, hogy az egyéni felelősség hangsúlyozása igenis fontos, ugyanakkor
a legnagyobb lehetőség a változtatásra a döntéshozók, a vezetők kezében van.
Abban egyetértenek a szakemberek, hogy a repülés senkit sem tesz kevésbé klímaaktivistává, de az igenis számít, hogy milyen gyakran ül gépre. Ugyanakkor, ahogy az emberek egyre tudatosabbá válnak a világra gyakorolt környezeti hatásukkal kapcsolatban, egyre nagyobb figyelmet fordítanak a légi közlekedésre – és az elmúlt évben ennek megfelelően a „repülőjáratok megszégyenítésére”, és most már azokéra is, akik a repülést választják utazási eszköznek. Pláne, ha az illető zöldnek vallja magát.
A repülés szégyene a svéd „flygskam” kifejezésből ered, a koncepció célja, hogy az embereket rávegye arra, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében ne repülővel utazzanak. Olyan környezetvédelmi aktivistáknak köszönhetően nyert lendületet, mint Greta Thunberg, aki augusztusban az Atlanti-óceán átrepülése helyett hajóval utazott, hogy részt vegyen az ENSZ zéró kibocsátású csúcstalálkozóján. De nemcsak egyes klímaaktivisták gondolkodnak így: a Coldplay frontembere, Chris Martin nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a világhírű zenekar a fenntarthatósággal kapcsolatos aggodalmak miatt nem fog turnézni legújabb albumán. A brit Massive Attack együttes, amely az Extinction Rebellion nevű környezetvédelmi aktivista csoporttal együttműködve megkereste a Tyndall Centre klímaváltozás-kutató szervezetet, hogy segítsen megoldásokat találni a zéró emissziós koncertek és turnék számára.
Greta Thunberg megérkezik New York-ba, miután átszelte az Atlanti-óceánt, hogy részt vegyen a klímacsúcson, 2019. augusztus 28-án (Fotó: Kyodo News via Getty Images)
Azonban a klímaaktivisták egy része nem teheti meg, hogy ne repüljön, és ennek okait Xiye Bastida, egy 20 éves mexikói őslakos klímaaktivista magyarázta el a Vogue-nak. „Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek olyan helyek, ahol minden hangot meg kell hallani” – mondta. Tehát, ha Bastidához hasonló aktivisták úgy döntenek, hogy nem vesznek részt ezeken a konferenciákon, akkor a történeteik kimaradnak, és akkor nagy eséllyel a jelenlévők narratívája érvényesül. A klímaaktivistákat elsősorban azért hívják ezekre az eseményekre, mert kisebb közösségeket képviselnek. Ezekben a helyzetekben némely aktivistáknak nincs más lehetősége az odaútra, mint az, hogy repülőre szálljon.
Ez az ára annak, hogy a közösségeik képviselve legyenek és történeteik meghallgatásra találjanak.
Saad Amer, környezetvédelmi aktivista és a Plus1Vote társalapítója például mostanában ritkán ül repülőre, de idén ősszel az egyiptomi Cop27-re utazik. Szerinte ugyanis az ilyen típusú személyes találkozók olyan éghajlatvédelmi intézkedéseket eredményezhetnek, amelyeket másképp nem igazán, vagy sokkal lassabban lehetne elérni.
Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a repülés káros a környezetre.
„Nincsenek kibocsátási korlátai. A kerozin után, ami a legtöbb repülőgép üzemanyaga, nem fizetik meg a légitársaságok a hatásuknak megfelelő adót, ami e káros hatások ellensúlyozására szükséges a társadalomnak. A kerozin minőségének sok esetben nincs hatósági ellenőrzése, és a legnagyobb problémát a repülőterek közelében, és a felsőbb légrétegekben okozza. Felsőbb légrétegekben leginkább az éghajlatváltozásra van káros hatása, de a repülők zaja szintén káros, és nagyon sok embert érint. Egyéb hatás, ami nem egyértelműen pozitív vagy negatív, a kondenzcsík jelensége, azaz a kibocsátott apró részecskék felhőképző hatása” – magyarázza Szegő Judit, és ahhoz szakértőnek sem kell lenni, hogy tudjuk, a repülés növeli a személyes szénlábnyomot.
A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szerint egy oda-vissza repülőút New Yorkból Los Angelesbe fejenként 566 kilogramm szén-dioxidot termel. Egy autó 2254 kilogramm termel ugyanezen az úton, ha csak a sofőr utazik benne. Ha tehát egyedül vezetsz nagy távolságra, lehet, hogy jobb, ha repülsz. Ugyanakkor ugyanezen az úton, ha három másik emberrel közösen utazik a sofőr, a számok negyedével is csökkenhetnek, így az autózás a jobb megoldás lesz. Egy oda-vissza repülőút Párizsból Londonba 111,5 kilogramm szén-dioxidot termel, míg az Eurostar vonat körülbelül 22,2 kilogramm szén-dioxidot termel. Tehát, ha a matekot nézzük, láthatjuk, hogy a repülés sok esetben nem a legjobb választás, már ami a környezetvédelmet illeti, még ha vannak sokkal rosszabb iparágak. A légi közlekedés a globális szén-dioxid-kibocsátás 2,5 százalékát jelenti. Az Egyesült Államokban a repülés a közlekedési kibocsátások 9 százalékát, míg teljes szén-dioxid-kibocsátásnak csak a 3 százalékát teszi ki. Ez szinte csepp a tengerben, ha összehasonlítjuk az Egyesült Államok más iparágaival:
- közlekedés: 29 százalék;
- villamosenergia: 28 százalék;
- ipar 22 százalék;
- kereskedelmi/lakóépületek 12 százalék;
- mezőgazdaság 9 százalék.
Nem a repülés tehát a fő ellenség, és az sem életképes gondolat, hogy a környezetvédelem miatt leálljon a légiforgalom, hiszen egy globalizált gazdaságban élünk, ha megszüntetnénk a repülést, az a modern gazdaságunk végét jelentené. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kellene, vagy nem lehetne optimálisabb keretek között tartani.
Ezért mi magunk is tehetünk.
„Érdemes repülés helyett a vonatot részesíteni előnyben. Azonban legnagyobb hatása annak lesz, ha a lakosság eléri, hogy a szabályozás változzon, azaz az egyén a döntéshozókon keresztül gyakorol hatékonyan hatást, például, ha eléri, hogy megadóztassák a repülőgép üzemanyagát, így a »valós árral« kínált repülés kevésbé lesz visszautasíthatatlan ajánlat mindannyiunk számára, kevésbé lesz eleve nyertes az árversenyben más utazási formákkal szemben, amelyek után adót fizetünk. Van is folyamatban ilyen uniós rendeletmódosítás, mert 2019. május 10-étől egy éven át gyűjtötték az uniós állampolgárok aláírását a kerozin adó alóli kivételének megszüntetéséért. Más szempontot is idehoznék: az utazás napjainkban a boldogság forrásaként lett »eladva«, és ez nem független gazdasági érdekektől, melyek számára az emberek fogyasztása az egyetlen cél. Fontos tudnunk az utazásról, a koncentrált nyaralásról, amire az emberek úgy vágynak és várnak, hogy az addig eltelő időn mielőbb túl szeretnének lenni, hogy a legkörnyezetszennyezőbb tevékenység. Egyrészt ilyen időszakok alatt az emberek fölösleges fogyasztásba is sokkal inkább beleesnek, és mindenképp többet fogyasztanak, mint általában, másrészt a turizmus gyakran a még közel érintetlen, de legalábbis a környezettel közvetlenebb kapcsolatot ápoló kultúrák felé irányul, és ott szennyez, rombol, átalakít, függővé teszi e helyeket a turizmustól. Harmadrészt a szállodai a legpazarlóbb létforma, a napi törölközőcserétől kezdve a nagyon magas hőfokon, erős fertőtlenítőkkel történő ágynemű mosásán át a rengeteg elpazarolt élelmiszerig” – magyarázza Szegő Judit, és tanácsaiból úgy tűnik, hogy a bolygónk szempontjából az lenne a legideálisabb, ha mindenki otthon maradna. Ám a realitás talaján maradva, már azzal is sokat segíthetünk, ha egy-egy nyaralás alkalmával a saját országunkat fedezzük fel, és tudatosan megtervezzük, hogy hova, mivel utazunk.
A kibocsátások többsége ugyanis azoktól a lelkes utazóktól származik, akik havonta többször is repülnek.
Most pedig következzen néhány hasznos tanács, amelyek betartásával csökkenhető a repülés szén-dioxid-kibocsátása.
1. Kerüld a rövid távú járatokat
Több jelentés, köztük a NASA és a San Franciscó-i Egyetem jelentése is kimutatta, hogy a repülőgépek kibocsátásának jelentős része (becslések szerint 10-30 százaléka) a fel- és leszállás során történik. Ez azt jelenti, hogy ha sok rövid távú járatot veszel igénybe, akkor általában nagyobb az egy kilogrammra jutó lábnyomod. A nonstop repülés a sok átszállásos járat helyett környezetvédelmi szempontból jobb megoldás.
Minél hosszabb a távolság, annál hatékonyabbá válik a repülés (mivel az utazómagassághoz kevesebb üzemanyagra van szükség, mint a repülés bármely más szakaszához). Ha csak rövid távolságra repülsz, fontold meg, hogy inkább autóval, vonattal vagy busszal utazol.
2. Szén-dioxid-kiegyenlítést is tudsz vásárolni
Bizony, a fogyasztók és a vállalkozások is vásárolhatnak önkéntes alapon szén-dioxid-kibocsátás kiegyenlítést. A szén-dioxid-kiegyenlítés arra kínál módot, hogy kiegyensúlyozza a környezetszennyezést olyan projektekbe való befektetéssel, amelyek csökkentik a szén-dioxid vagy más üvegházhatású gázok kibocsátását a légkörben. Támogathatsz például faültetést vagy tiszta vízzel kapcsolatos kezdeményezéseket, amelyek az általad felhasznált mennyiséggel megegyező szén-dioxid-megtakarítást eredményeznek (így a mérleg kiegyenlítődik). Az olyan webhelyek, mint a Green-e, a Gold Standard és a Cool Effect listát adnak a támogatható projektekről. Persze ez sem teszi semmissé a túl sok repülés következményeit, hiszen 15-35 évbe telik, amíg a fák elég nagyra nőnek ahhoz, hogy szén-dioxidot tudjanak megkötni. Ez a megoldás tehát nem jelenti a szén-dioxid-kibocsátás tényleges csökkentését; csak befektetsz valamibe, ami remélhetőleg kompenzál valamelyest.
3. Számold ki a szénlábnyomodat
Használj szén-dioxid-kalkulátort az utazásodhoz, hogy megnézd, melyik közlekedési módnak van a legalacsonyabb szén-dioxid-lábnyoma az utazásodhoz. Ha a repülés rossz választás, keress alternatívákat, például vonatokat, fuvarmegosztást vagy buszt. Íme néhány kalkulátor:
- ACO
- Atmosfair
- FlyGreen
- CarbonFootprint.com
- Less.ca
A Flygrn oldalán kiszámolhatod a szénlábnyomodat
Rajtunk is múlik a bolygó sorsa
És szerencsére ezt egyre többünk meg is érti. Egy svájci bank, a UBS szeptemberben közzétett, több mint 6000 ember részvételével készült nemzetközi tanulmánya alapján azt jósolta, hogy a légi közlekedés éves növekedése a felére csökkenhet, mivel a fogyasztókat egyre jobban aggasztja az éghajlatváltozás.
Ez pedig azt mutatja, hogyha mindenki klímatudatosan gondolkodna az élet számos területén, úgy a légi közlekedés is lelassulhatna, hiszen az emberek igyekeznének csökkenteni szénlábnyomukat. Gondolkodj te is így!
