1958-ban a brit Direct Action Committee nevű brit pacifista szervezet demonstrációt szervezett a nukleáris fegyverkezés ellen, mely során a londoni Trafalgar Square-ről az onnan 83 kilométerre lévő Aldermastoni Atomfegyverkutató Intézethez vonultak. A szervezők szerették volna, ha az esemény saját jelképet is kap, melynek megtervezésére Gerard Holtom grafikusművészt és békeaktivistát kérték fel, aki ismert volt arról, hogy lelkiismereti okokból megtagadta katonai szolgálatot a második világháború idején.
Holtom célja az volt, hogy a szimbólum merész, egyszerű, könnyen reprodukálható és egyértelműen felismerhető legyen – még a korabeli, szemcsés, fekete-fehér televíziókon is. A jelképet a Nuclear Disarmanent, azaz a nukleáris leszerelés kifejezés kezdőbetűi, vagyis az N és a D szemafor zászló ábécé szerinti jeleiből alkotta meg, melyeket vonalak formájában helyezett egymásra a Földet jelképező körön belül. A művészt ezen felül Francisco Goya 1808. május harmadika című festménye is inspirálta.
Az N és a D jelei a szemafor zászló ábécében (Forrás: Wikipedia)
„Kétségbe voltam esve. Mélységesen. Lerajzoltam magamat: egy kétségbeesett embert, kifelé néző tenyérrel és lefelé nyújtott karokkal, mint Goya parasztja a tüzelőosztag előtt. A rajzot vonallá formáltam, és kört tettem köré” – nyilatkozta a szimbólum születéséről egy alkalommal Holtom.
Az eredeti békejel, Gerald Holtom rajzain (Fotó: Ray Tang / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
A szimbólumot az alkotó szándékosan nem védette le, mégpedig azért, hogy bárki szabadon használhassa azt. Először a nukleáris leszerelésért küzdők jelképévé vált, majd a hatvanas években a tágabb értelemben vett háborúellenes mozgalmak is átvették. 1960-ban a Chicagói Egyetem elsőéves hallgatója, Philip Altbach a Student Peace Union (SPU) küldötteként Angliába utazott, hogy brit békecsoportokkal találkozzon. Visszatérvén az útról, magával vitt néhány csomag békejellel díszített kitűzőt, és meggyőzte diáktársait a szimbólum elfogadásáról.
1960 és 1964 között az egyetemi kampuszokon ezrével terjedtek békejeles kitűzők, 1968-ra a szimbólumot általános békejelként fogadták el, mely eggyé vált a vietnámi háború ellenzésével, illetve a hippimozgalommal.
1970-ben két amerikai magáncég, köztük egy cipőgyár is megpróbálta védjegyként bejegyeztetni a békejelet, ám a Szabadalmi Hivatal elutasította a kérelmeiket.
