Wellness, szelfness: teszteltük Szlovéniát

Nem titok, Szlovénia az egyik kedvenc európai országom, így tapasztalatból tudom, hogy hiába aprócska az ország, mindegy, mikor megyünk látogatóba: télen vagy nyáron, garantáltan találunk elfoglaltságot, és a természeti szépségben sem fogunk szűkölködni.

– kérdezte egy barátom, miközben a bőröndömet pakolom be akkurátusan, négy napra, pont egy szlovéniai wellnesstúrára. Érthető, ha az ismerősömnek első blikkre Bled ugrott be Szlovéniáról, hiszen ez az egyik leghíresebb és legszebb látványossága, de a mi útvonalunk ezúttal máshová vezet. Mert bár az köztudott róla, hogy hatalmasakat lehet kirándulni és síelni a pazar hegyvonulatai között, és ott van persze a meseszép Bled, meg a Bohinji-tó, amelyet legalább egyszer tényleg látni kell, azt is jó tudni, hogy Szlovénia tobzódik a termál- és gyógyvizekben. 

Fotó: Farkas E. Lina

Mi pont azt a régiót fedezzük fel, ahol egymást érik a termálvizes gyógyfürdő komplexumok és szállodák, ahol a mókuskerékből kicsekkolt irodistáktól kezdve a családosokon át a nyugdíjasokig, sokan és sokféle motivációból, de leginkább pihenni, gyógyulni érkeznek. Talán kevésbé ismert, hogy a természeti szépségeken túl Szlovéniához a gyógyfürdők is szorosan kapcsolódnak, összesen 15 minősített természetes gyógyvizű forrásból táplálkozó fürdőhelyük van. Mi ezekből próbáltunk ki párat, és közben azt is megnéztük, mi mindent lehet csinálni, ha eleget áztattuk már magunkat a gyógyvizekben, vagy épp ellenkezőleg, jobban el szeretnénk merülni a selfnessben, amely a test, a lélek és a szellem hármas egyensúlyának kialakítására, és a magunkkal, bensőnkkel való kapcsolat megteremtésére törekszik. 

Erre a pár napos túránk alatt minden lehetőség adott volt.

Fotó: Farkas E. Lina

Az erdők felett csúszdázva, fekete vízben megmerülve

Az ősz már megfestette a Pohorje-hegység szerpentin útjait, amelyen eljutunk Roglába, az erdők, gyógyhatású tőzeglápok és tavak térségébe. Itt találhatók a Lovrenc-tavak, ami egyértelműen a természet egyik legcsodálatosabb alkotása egész Pohorje területén. Szlovénia legnagyobb magas lápja nem mai csirke, 8000 évvel ezelőtt alakult ki, és összesen 20 kis tóból áll. A meseszép régiót fentről is megcsodálhatjuk, egy fából épített kilátó toronyból. Ez a Pohorje Treetop Walk, egy 1 kilométer hosszú, fák között vezető ösvény, amelyen sétálva 37 méter magas toronyhoz jutunk. Egészen fel, a tetejéig lépcsőzhetünk, ahonnan rálátunk a környékre, és a fenséges fák tucatjaira, melyek egy része már több mint száz éves. Ha nem szeretnénk visszafelé sétálni, egy 62 méteres csúszdán le is csúszhatunk. Igen, mi, felnőttek is. 

Fentről ilyen kilátás fogadott minket. Fotó: Farkas E. Lina

Miután mindenki kacarászva leszánkázott a csúszda tetejéről, Lasko felé vettük az irányt, amely egyrészt a jól ismert sörmárkájáról ismert, másrészt a termálvíz jelenti a fő turisztikai vonzerejét, na és persze az is, hogy egy áttetsző vizű folyó partjáról csodálhatjuk a körülöttünk magasodó hegyeket. Apropó termálvíz, az idegenvezetőnk azt is elmesélte, amint én például nem tudtam, hogy régebben a híres Lasko söröket termálvízből készítették. Ma ez már nem így történik, de ettől függetlenül ihatunk sörmentes termálvizet, a Thermana Park Lasko Hotel előterében találunk ugyanis egy kutat, amelyből ingyen tölthetjük meg a kulacsunkat.

Ingyen vételezhetünk a hotelben egészséges termálvizet. Fotó: Farkas E. Lina

Persze a hotel wellness részlegén van lehetőség arra is, hogy különféle gyógyhatású medencékben áztassuk vagy a szaunákban izzadjuk ki magunkból a fáradtságot és a sok stresszt.

És, ha már a termálvíznél, valamint a fürdőknél tartunk, muszáj megemlíteni az ország leghíresebb fürdőkomplexumát, a Terme Olimiát, amely 8 egymást követő évben választottak meg a legjobb szlovén wellness centrumnak. Tapasztalatból mondom, hogy méltán, ugyanis a hotel és termálfürdő mind vizualitásban, mind szolgáltatásokban nagyon erős.

Fotó: Farkas E. Lina

Már maga a modern, mégis a természetbe simuló építészeti megoldása is nagyon izgalmas (és egyben jól mutatja a szlovénok természethez fűződő viszonyát). A szálloda belső fényei, természetbarát megoldásai már alapból nyugtató hatással bírnak, belépve a vízi- és szaunavilágába pedig végkép olyan érzés – nagyobb túlzás nélkül –, mintha újra az anyaméhben lennénk.

Fotó: Farkas E. Lina

Órákat lehet észrevétlenül eltölteni a gőzben úszó részlegeken, ahol még a legcserfesebbek is elcsendesülnek, és egy idő után csak mélyeket lélegeznek. A fedett és szabadtéri medencéi olyan elemeket kínálnak, mint a vízi bár, víz alatti zene, sodró folyosó vagy pezsgőfürdő, sőt még egy kis barlangot is találunk. Pénteken és szombaton éjfélig is nyitva tartanak, tíztől éjfélig viszont szigorúan csak meztelenül lehet igénybe venni a fürdő- és a szauna részleget. Ez nekünk, magyaroknak, akik közül csak keveseknek épült be az életébe a rendszeres szaunázás, vagy a szauna-kultúra, elsőre furcsa lehet, de a jó hír az, hogy már pár alkalom után egyre természetesebb érzés a saját és mások meztelensége. Hiszed vagy nem, de egy idő után nem érzed fontosnak, hogy elbújj átöltözni, vagy hogy kényszeresen takargasd magad a törölközővel. A Terme Olimia melletti Sotelia Hotelben, a szaunák, gőzkabinok ráadásul úgy lettek kialakítva, hogy a meztelenség ne legyen kellemetlen a szégyenlősebbeknek sem. Már maguk a fények is nagyon tompák és sejtelmesek, a rengeteg gőz pedig végképp sokat segít a gátlások leküzdésében. Persze a magadra tekert törölköző elfogadott, bár léptem fürdőruhában olyan medencébe, ahol tilos volt viselni (sajnos nem vettem időben észre a táblát, pedig gondolhatjátok, nem volt elrejtve), és csak a csúnya pillantásokból lett számomra gyanús, hogy bikiniben talán nem a megfelelő helyen lubickolok. 

Jótékony hatásaként emlegetik, hogy javítja a vérkeringést, pozitív hatással van a krónikus gyulladásos betegségekre, fájdalomcsillapító, és enyhíti az idegi feszültséget. Ráadásul kellemesen meleg, így nem kell mondani, az itt töltött időm nagy részében ebben lebegtem a szabad ég alatt. Ha gyerek lennék, akkor biztos odalettem volna, a 170 és 140 méter hosszú csúszdáktól, de magamat sem sajnáltam, ugyanis medencéből és szaunából sincs hiány. A Therme 3000 komplexumnak egyébként több hotel is a része. A 3 csillagostól az 5 csillagos luxusszállásig az egész komplexum átjárható és minden szállodának külön kialakítású wellness részlege van. Mi a Livada Prestige-ben töltöttük az utolsó napunkat, ahol saját jakuzziban is pihenhetsz, (természetes termálvizet engedve magadra), az asztalról leszedett tányért pedig már robotpincér viszi el. 

Fotó: Farkas E. Lina

A legtöbb fürdőben és szállodában egyébként rengeteg gyerekeknek kialakított részleg található, innovatív úszómedencék, 7D-s mozi, mászófal, csúszdák, ezek a legtöbb, általunk meglátogatott komplexumban megtalálható volt. Ahogy a spa részlegek is elég pazarok, ha például úgy döntesz, hogy neked most tényleg kijár a kényeztetés, és ez alól a bőröd sem kivétel, rengeteg kezelés közül választhatsz.

„Bambik, mindenhol Bambik!”

–  ezt kiabálta belül a gyermeki énem, amikor megláttam a kisbuszból a szabadon kószáló őzeket. Olimje kisvárosában járunk, ahol állítólag őzeket etetünk, de előtte megnézzük a helyi látnivalót, az apró kis monostort, ami korábban kastélyként üzemelt. A természethez való kapcsolódás Szlovéniában egyébként alap, nem hiába kapta meg az ország a zöld jelzőt, és lett híres a fenntartható turizmusáról. Így annyira nem meglepő az sem, hogy őzek legelésznek egy étterem terasza előtt.

Fotó: Farkas E. Lina

Az apró kastély, amit érkezésünkkor még vastag ködfátyol vett körbe, a 11. században építették, a 17. században azonban szerzetesek költöztek be és alakították át kolostorrá. Különlegessége az apró gyógyszertár, ami Európa három legrégibb patikájának egyike. 1780-ban alapították, freskóit, bútorait Anton Lerchinger Rogatec mester készítette. A régi patikában „csak” nézelődhetünk, de van egy másik gyógyszertár is a kastélyban, ahol kizárólag helyben készült gyógyteákat, tinktúrákat, szirupokat és teljesen természetes krémeket lehet vásárolni. Ebben a kis monostorban a szerzetesek egy része teljes mértékben elköteleződött az alternatív gyógyászat iránt, ma is ők termesztik a gyógynövényeket, és készítenek belőlük gyógyhatású készítményeket.

Fotó: Farkas E. Lina

A gyerekeknek és az édesszájú felnőttek is megtalálják a számításaikat, hiszen alig száz méterre a kolostortól található az Olimjei csokoládémanufaktúra. A földszinten a teljes csokoládéválasztékot kipróbálhatjuk és ha szerencsénk van még a csokoládékészítés folyamatába is bepillantást nyerhetünk. Nekünk nem volt, de helyette megnéztük a méhkaptárat és a gyógynövénykertet, amelyeket természetesen a szerzetesek ápolnak.

Fotó: Farkas E. Lina

Nem messze innen találjuk, az őzek otthonát, a dombtetőn fekvő Jelenov Greben vendégházat és hathektáros birtokát.

A vendégház egyébként egy teljes farmot is működtet, ahol biozöldségeket, húsokat (igen, Bambi-húst is) és lekvárokat készítenek.

Persze, egy ilyen környezetben kár kihagyni az aktív mozgást, ebbe is belekóstoltunk: Ptuj, Szlovénia legrégebbi városát kerekeztük körbe, persze a fő látványosságánál a várnál is megálltunk, hogy a domb tetejéről gyönyörködjünk a településben. Az eredeti vár a 9-10. században épült, mára csak tornya maradt belőle. A 12. században, mikor állapota már nagyon leromlott, a salzburgi érsek a helyén építtetett  új várat, ami a rezidenciája lett. Ebből mára a Leslijev-szárny maradt meg. Így néz ki a vár madártávlatból:

Fotó: Farkas E. Lina

Ennyi inger, testi, lelki kényeztetés és szépség után az ember úgy érzi, mintha bedugták volna egy képzeletbeli konnektorba, még pár nap kivonódás is rengeteget tölt az energiaszintünkön. A szlovéniai utunk alatt az is egyértelmű vált, hogy a feltöltődés nem feltétlen luxus szolgáltatás, hiszen a fürdők mindenki számára látogathatók, a természet szépsége pedig ingyen van. Ráadásul mindez itt van a közelünkben, alig pár órára Magyarországtól.