Ugyan soha nem voltam nagy képregénygyűjtő, ennek ellenére mégis egészen éles emlékeim vannak az első képregényeimről, amiket a kezemben fogtam. Már általános iskolában is faltuk a különböző magazinokat, aminek részleteit általában a szünetekben beszéltük meg, többek között a képregényeket is. Ezek a füzetek noha teljesen eltértek a magazinoktól és könyvektől, különlegesek voltak számunkra. A mai napig se tudom megfogalmazni, miért szippantottak be ennyire, de tény, hogy azóta rongyosra olvastam az összeset…
Az a bizonyos kilencedik művészet…
A képregényekre gyakran hivatkoznak egyfajta kilencedik művészetként, továbbá az irodalom és a képzőművészet furcsa keveredéseként. Egyesek szerint a gyökere egészen a barlangrajzokig vezethető vissza, ám az igazi, mai értelemben vett képregények története 1938-ban kezdődött. Közel száz éves történelmüket 4 részre szokták osztani: aranykorra, ezüstkorra, bronzkorra és a modern korra.
A képregények történetei mindig is reflektáltak a valóságra – pontosabban nyomon követték az éppen zajló társadalmi átalakulásokat a világban. Elég, ha csak az atom-korra gondolunk, ahol elsősorban a nukleáris fegyverekről szóló sztorik domináltak, de meghatározó volt a képregénytörténetek szempontjából a második világháború is. Erre talán az egyik legjobb példa Amerika Kapitány, aki a háború alatt számos ellenségével megküzdött, köztük Hitlerrel is. Nem csoda, hogy a történetek nagy népszerűségnek örvendtek, különösen a fiatal állomásozó férfiak körében, akik egyfajta példaképként tekintettek a karakterre.
A V26 Képregénybolt (Fotó: Neményi Márton)
„Ezekben a képregényekben mindig van valamilyen szuperbűnöző, vagy a bolygón kívül érkező fenyegetés. Megjelennek benne olyan dolgok, amik valamilyen módon reflektálnak a valóságra, de azért annyira nem veszi át az uralmat a történeteken a valóság” – meséli Birkás Péter, aki már több mint 30 éve gyűjti a képregényeket.
Az 1950-es években a műfaj sikerére komoly árnyék vetült, hiszen akkoriban a képregényeket tették felelőssé a fiatalkorúak bűnözéséért.
Részben ennek hatása is volt, hogy az amerikai képregények egészen a 80-as évek végéig nem kerülhettek Magyarországra. A kiadók erre öncenzúrával reagáltak, ez pedig elsősorban a durva bűncselekménnyel foglalkozó darabokra vagy horrorképregényekre vonatkozott, de így vagy úgy, hatással volt a szuperhősös tartalmakra is.
„A hetvenes évektől elkezdett egy kicsit megemelkedni a képregényeknek a státusza. Rájöttek, hogy ez valójában nemcsak a tizenkét év alatti gyerekeknek szól, hanem iskolások és egyetemisták is olvassák. Ebben nyilván nagy szerepe volt a Marvelnek, illetve Stan Leenek, aki gyakorlatilag médiaszenzációt csinált a Marvel-szuperhősökből.”
Káros a gyerekekre? Épp ellenkezőleg!
Hasonlóan más műfajokhoz, a képregényekről sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy nincsenek köztük olyan darabok, amik nem kifejezetten gyerekeknek készülnek. Ennek ellenére sokáig még a pedagógusok is „alattomos” dologként tekintettek ezekre a füzetekre, amik elvonják a gyerekek figyelmét. Az emberek az olvasás egyszerűbb változatának tekintették, ami nem tud olyan fejlődési lehetőségeket kínálni, mint az igazi könyvek. Azóta ezt számos kutatás cáfolta már, amik külön-külön rámutattak a képregényolvasás előnyeire, jótékony hatásaira: nem véletlen, hogy az utóbbi években már olyan képregények is megjelentek, aminek mondanivalója segít a szociális érzékenyítésben, illetve a kamaszoknak abban, hogy jobban megértsék az SNI-t, hogy az idegrendszerileg sokszínű gyerekek se érezhessék magukat kirekesztve.
Nemcsak a szórakozás, tanulás is
Segíthet azoknak, akik az olvasással küzdenek
Sokan vannak azok, akiket a végeláthatatlan szöveghalmaz hamar elrettent az olvasástól. Őket, és azokat, akiknek valamiért nehezebben megy az olvasás, nehezebb rávenni arra, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. A képregények esetében egész más a helyzet, hiszen viszonylag kevés szöveggel, azonban még ennél is több vizuális megjelenítéssel találkozhatunk benne. Éppen ezért sokat segíthet a tanulási nehézséggel küzdőknek.
Az autista gyerekeknek a vizuális megjelenítés segítségükre lehet az érzelmek beazonosításában, míg a diszlexiával küzdők sikerélményt és magabiztosságot szerezhetnek egy-egy sikeresen elolvasott oldal, fejezet után.
Ez a műfaj kulcsszerepet játszik abban, hogy folyékony és magabiztos olvasók cseperedjenek fel, mindamellett, hogy a szókincsük is bővül.
Remek lehetőség a tanulmányok kiegészítésére is
A képregény hasznos eszköz azoknak, akiknek nehézséget jelent, hogy megjegyezzék, vagy megértsék a különböző történelmi események közötti összefüggést. A segítségével akár egy adott korszak társadalmi, illetve annak kulturális vonatkozásai is könnyebben elmagyarázhatók, de mindezeken túl a nyelvtanulás eszköze is lehet: a szavak, illetve az illusztrációk kombinációjával sok gyerek hamarabb érti meg az összképet, mintha csak a tankönyvet hívná segítségül.
Fotó: Neményi Márton
Mindenkinek kell szuperhős!
Gyerekként mindegyikünknek van egy kedvenc szuperhőse, aki nemcsak egy kitalált, fikcionális karaktert jelent számunkra, hanem sokkal inkább bűntársat, kapaszkodót és segítőt. A szuperhősök gyakran olyan hétköznapi problémákkal szembesülnek, mint mi magunk, éppen ezért tudunk velük azonosulni, továbbá ez az oka annak, hogy képesek erőt adni a nehéz pillanatokban.
A gyerekek esetében kiemelt szerepük van, hiszen a velük való azonosulás önbizalommal ruházhatja fel őket, aminek hála sokkal hamarabb és könnyebben küzdik le a mindennapi élet nehézségeit.
Ezt gyakran a Batman-hatásnak is nevezik.
„A mai napig megveszem az aktuális Pókember-képregényeket. Tudtam azonosulni vele, hiszen hétköznapi problémái voltak, mindamellett, hogy szuperhősködött. Ettől függetlenül neki is voltak nehézségei, hiszen ki kellett fizetnie a lakbért, mosni kellett a ruháit stb. Teljesen hétköznapi dolgokkal kellett megküzdenie” – árulta el Péter, akinek még ugyan nem sikerült, viszont a macskája egy véletlennek köszönhetően már bekerült az egyik Marvel-képregénybe. Egész pontosan Pókemberébe.
Fotó: Neményi Márton
Péter úgy véli, egy szuperhős igenis lehet példakép a fiatalok számára, hiszen rengeteg az olyan karakter, aki önzetlenül cselekszik jó dolgokat, menti meg akár a saját élete árán is az embereket, ami rengeteg áldozattal és lemondással jár.
„Ha jól meg van írva egy történet, akkor ugyanolyan értéket képvisel, mint egy jól megírt regény, vagy mint egy igazán jó film. Emlékszem, hogy egyszer a kémiatanáromtól kértem pénzt, hogy megvegyek egy képregényt, mivel pont 20 forint hiányzott hozzá.”
Egy hely, ahol mindenki megtalálhatja a számítását
Mivel még soha nem voltam igazi képregényboltban, felkerestem egy, a Jászai Mari tértől nem messze lévő üzletet, a V26 képregényboltot. Zárás előtt érkeztem, és szinte azonnal felkeltette a figyelmemet egy kislány, aki teljes átéléssel olvasta az egyik füzetet a bolt közepén. Nem sokkal később megkérdezte az eladótól, hogy mennyi az idő. „Még 10 perc” – felelte. Vagyis 10 perc múlva zárt a bolt. A lány pedig ki is használta a fennmaradó időt, majd boldogan távozott. Kérdőn az eladóra néztem, aki készségesen azt válaszolta a fel nem tett kérdésemre: „Minden kedden és csütörtök délután benéz.”
Fotó: Neményi Márton
Németh Tamást, a bolt tulajdonosát sokakhoz hasonlóan, már kiskorában is foglalkoztatta a képregények világa. Egy időre eltávolodott ugyan egykori hobbijától, ám 10 éve a képregények újra visszatértek az életébe, méghozzá nem is akármilyen módon. Azt mondja, szerette volna másokkal is megosztani azt a dolgot, ami egykor oly sok örömöt lopott az életébe, ezért webshopot indított, ahol különös figyelmet szentelt a képregényeknek is. Szeptembertől mindehhez már egy képregénybolt is társult.
„Az volt a cél, hogy összefogjuk sok-sok szerző műveit, hogy mindez egy helyen megtalálható legyen. A boltban és a webshopon is körülbelül 3000-féle képregény található. Mivel ennek nagy része külföldi, ezért összefogtuk a magyar szerzőket is, így nálunk az ő műveik is megtalálhatóak.”
Úgy tűnik, hogy a képregények egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek
Végignézve a képregények történetét, felmerülhet a kérdés, vajon az 1938-as indulás óta nem vették-e át a helyüket a szuperhősös filmek? Tamás szerint épp ellenkezőleg. Az egyre sikeresebb Marvel-filmeknek köszönhetően a képregények mondhatni reneszánszukat élik; újra köztudatba kerültek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ezek a történetek minden esetben egyszerre készülnek a gyerek és a felnőtt olvasóknak.
A képregényüzlet tulajdonosa azt mondja, a rutintalabb érdeklődőket nyomra vezethetik a képregények színei. „Sokat megtudhatunk már magából a füzetek színezéséből. Egy Marvel például kifejezetten vidám színekből áll, közérthetőbb is, és a gyerekeknek is sokkal inkább befogadhatóbb. Ezzel szemben egy Batmant én személy szerint nem biztos, hogy odaadnék egy gyerek kezébe” – árulja el a szakértő.
Tamás sok minden más mellett arról is őszintén beszélt, hogy milyen forgalomra számít a képregénybolttól:
Ha annyi bevétel van, mint ami a kiadás, akkor már jó. Ettől mi csak kapni tudunk.
Ami a magyar képregényes közösséget illeti: noha a számuk egyelőre nem túl nagy, a közösség annál összetartóbb. A képregények rajongóinak ma már számos lehetőségük van közönség-, illetve szakmai találkozókra, köztük a Comic Conon, továbbá a hamarosan megrendezendő Hungarocomixen is.