Mint egy vörös cica büszke gazdája rengeteg alkalommal foglalkoztatott már engem is a kérdés, hogy vajon érezhetnek-e féltékenységet az állataink bizonyos szituációkban. A barátaim és a családtagjaim elmondásai, illetve a saját tapasztalataim alapján ugyanis rögtön azt a választ adnám a kérdésre, hogy: igen.
Sokaknál előfordul
Hogy mire alapozom mindezt? Jómagam például megdöbbenve tapasztaltam, hogy az az édes kis cicus – aki minden más pillanatban egy igazi tündér -, amint a párom mellé bújok egy féltékeny kis szőrgombóccá változik. Példának okáért, ha együtt próbáljuk nézni a TV-t, én pedig bátorkodom a páromra hajtani a fejem, abban a szent pillanatban megjelenik és nemes egyszerűséggel addig helyezkedik és tol el, amíg a kanapé másik szélére nem szorulok. Természetesen ilyenkor nem veszem magamra a dolgot, mosolyogva konstatálom, hogy ő volt itt előbb, mint én (a páromnak ugyanis már előttem is megvolt a cica), így valahol jogosan érezheti azt, hogy ebben a háztartásban én vagyok az, aki örüljön, hogy itt lehet.
Bár azt gondolhatnánk, hogy biztosan ez is egy egyfajta ˝vörös cicás˝ dolog (sokak szerint ugyanis a vörös cicák egészen őrült személyiségjegyekkel rendelkeznek), nem kellett messzire mennem azért, hogy egy újabb ˝féltékenykedő˝ kisállatot találjak. A nővéremnek ugyanis nemrégiben született meg az első babája, egy olyan háztartásba, ahol már nyolc hosszú éve egy francia bulldog is él. Amint világra jött a pici, a nővérem elárulta, hogy Bob (így hívják a kutyust) egy francia bulldoghoz képest is furcsán kezdett el viselkedni.
Folyamatosan követett és velem akart lenni. Lépte-nyomon jött utánam, le sem tudtam vakarni magamról, olyan volt, mint egy matrica, szó szerint az árnyékommá vált.
„Pár ilyen nap múlva észrevettem, hogy már engem is dominálni akar – pedig csak a vendégekkel szokta ezt csinálni, velem korábban soha. De szerencsére szelíd maradt, sosem ugatta meg vagy akarta bántani a picit. De hallottam már olyanról, hogy a kutyus a végén olyannyira frusztrált lett egy ilyen helyzettől, hogy nem bírta elviselni maga körül a kisbabát…”
Habár valahol érthető, hogy egy kisállat életében egy új pár vagy egy kisbaba érkezése sokkoló hatással bírhat, egy barátnőmmel folytatott beszélgetés alkalmával még döbbenetesebb féltékenységi jelenetről hallottam egy kis termetű kutyától.
A barátnőm elárulta, hogy a kutyusuk olyannyira féltékeny, ha a párjához ér, hogy szó szerint a szexuális életüket is megnehezíti. Az eb ugyanis ugatni, nyüszíteni és rombolni kezd, amikor meglátja, hogy közeledni kezdenek egymáshoz.
Szintén hallottam már olyan történetet is egy beszélgetés során, hogy az állat nem egy másik emberre, hanem egy másik kisállatra volt borzasztóan féltékeny. Nem minden állat viseli el például, ha egy új szőrgombóc érkezik mellé a háztartásba, sokuk pedig már akkor is kellemetlenül érzi magát, ha a gazdájuk más kutyusát vagy cicusát simogatja előttük.
De vajon tényleg féltékenységről van szó ezekben a helyzetben? Nem csupán arról, hogy például a macskám számára a párom bizonyul a legkényelmesebb fekhelynek? Mi emberek ugyanis szeretjük emberi tulajdonságokkal felruházni kis kedvenceinket, azonban lehet, hogy valami egészen másról van szó, amikor azt látjuk, hogy elragadta őket az a bizonyos zöld szemű szörny.
Az állatoknak is vannak érzelmeik?
A feltételezés, hogy az állatok is ugyanolyan érzelmekkel bírnak, mint az emberek nem egy új keletű dolog. Már Pitagórász az ókori filozófus és matematikus is úgy vélte, hogy az állatok érzelmek teljes emberi skálájával rendelkeznek.
Valamivel később Charles Darwin is a következőket írta:
„Nincs alapvető különbség az ember és a magasabb rendű emlősök között az elmebeli képességben.”
Napjainkban a jelenlegi kutatások pedig alá is tudják már támasztani azt az elképzelést, hogy legalább néhány faj igenis érzelmek sokaságát élheti át, beleértve a félelmet, az örömöt, a boldogságot, a szégyent, a dühöt, az együttérzést, a tiszteletet és bizony a féltékenységet is.
Carl Safina, egy díjnyertes környezetvédelmi író is megerősítette ezt az álláspontot a National Geographic-nak adott egyik interjújában, melyben úgy fogalmazott:
„Egész életem során az állatokat tanulmányoztam, de mindig meg tudott döbbenteni, hogy mennyire hasonlítanak hozzánk. Meghatottak a köztük levő kötelékek, és lenyűgöztek – időnként pedig meg is ijesztettek – az érzelmeik.”
Hogyan vehetjük észre, ha féltékeny a kedvencünk?
Abban tehát már bizonyosak lehetünk, hogy a cicusunk vagy a kutyusunk igenis érezhet féltékenységet. Ha pedig így éreznek, akkor annak jelei is vannak, amelyek az alábbiak lehetnek.
Kutyáknál:
- a kutya közéd és a partnered közé áll
- nyüszíteni kezd, amikor a partnereddel foglalkozol
- hozzád nyomja, dörgöli magát, nem enged a közelségedből
- morogni kezd, amikor valaki mással, vagy másik állattal foglalkozol
- ugatni vagy rosszalkodni kezd
- a lakásban ürítenek, még akkor is, ha szobatiszták
Épp úgy, mint a kutyák esetében, a cicáknál is megmutatkozhat a féltékenység. Habár a macskák egy kicsit speciálisabb módon élik meg ezt az érzést, mint a kutyák vagy az emberek. Náluk ugyanis nem a tipikus emberi irigység jelenik meg, hanem legtöbbször agresszió formájában közvetítik féltékeny érzéseiket, például agresszívek lesznek más macskákkal szemben.
Az agresszió tehát akkor jelenik meg náluk, amikor azt érzik, hogy nem uralják környezetüket. Számukra tehát a féltékenység a bizonytalansággal egyenértékű. Ezért lehet az, hogy egy új partner, barát vagy házi kedvenc feltűnése féltékenységet válhat ki belőlük. Féltékenységüket legtöbbször fújással, sziszegéssel, ütéssel, morgással vagy provokálatlan támadással fejezik ki, megspékelve egy ürítéssel az alomtáncán kívül vagy rombolással.