A rúna – a vikingek, a kelta és germán törzsek által használt ábécé – sokkal több, mint írásjelek halmaza. Gót nyelven a jelentése “titok” volt, az ófélnémetben pedig “mormogást” és “bűvös cselekedetet” jelentett. A rúnaábécé “futhark” néven vált ismertté az első hat betűjéről. A tudósok szerint a legrégebbi, az óészaki betűsor 24 rúnából állt, de volt, ahol 16, 26, 28, illetve 33 jelet használtak. A rúnák jeleit kövekbe, sziklákra, kardok pengéjébe, házfalakra vésték, és talizmánokat és amuletteket is díszítettek velük.
A rúnákért meg kellett szenvedni
A vikingek szerint a titkos tanok istene, Odin ajándékozta nekik az írást. A titkok megszerzése még egy főistennek sem volt egyszerű, mivel a rúnák csak annak fedték fel magukat, aki bebizonyította, hogy érdemes a használatukra. Odinról azonban köztudott volt, hogy bármit megtett, hogy rejtett bölcsességek birtokába jusson – egyszer a fél szemét is feláldozta a cél érdekében. A rúnákért azért nem kellett ilyen nagy árat fizetnie: elég volt, hogy kilenc napig lógott a világ közepét jelentő Yggdrasil nevű fa egyik ágán étlen-szomjan, és önfeláldozó szenvedése eredményeként végül megkapta a tudást. Odinnak azonban nemcsak a rúnák formái mutatkoztak meg, hanem azt is megtudta, milyen titkokat rejtenek, és hogyan lehet velük varázsolni.
Harcban és kacér nők ellen is használták
A rúnák tehát nemcsak írásjelek, hanem szimbólumok is, amelyeket jövendőmondásra és varázslásra is használtak. Oltalmazó és gyógyító erőt tulajdonítottak nekik, varázsszavakat alkottak belőlük, amelyeket az élet minden területén alkalmaztak, az időjárás, a szerelem, a termékenység és az egészség befolyásolására stb. Az egyik Edda-ének (Óészaki mitológiai és hősi énekek) szerint van rúnája a gyógyításnak, a győzelemnek, amit a kardra kell vésni, és még akkor is be lehet vetni a megfelelő írásjelet, ha a rúnatudó ellen akar állni egy asszony csábításának.
A rúnák reneszánsza
A rúnák fénykora a kereszténység és a latin írás átvételével 700, illetve 1100 körül véget ért Észak-Európában és Skandináviában. Az egyház száműzte a rúnamestereket, a mágikus tudást csak titokban adhatták tovább a beavatottak.
Századokkal később a rúnák a nemzetiszocialista ikonográfia részévé váltak. Megjelentek a náci katonák váll-lapjain és a sisakokon is, ezért a második világháború után egy ideig ellenszenv övezte a misztikus írásjeleket. A modern, ezoterikus rúnajósok elhatárolódnak ettől a korszaktól.
A rúnajóslás nem mindig fedi fel a jövőt
Az újra felfedezett rúnákat ma a tarot-hoz és a kínai Változások Könyvéhez hasonlóan elsősorban “jóslásra” használják – kirakják őket, majd értelmezik az összefüggéseket. Ez történhet kövekkel, kártyákkal és egyéb eszközökkel, amelyeket rúnák díszítenek. A rúnák – hasonlóan a fent említett módszerekhez – jövendőmondás helyett inkább útmutatást adnak, mivel a jövő folyamatosan változik. Abban is segítenek, hogyan hozzunk meg egy döntést, és hogyan viszonyuljunk az életünk eseményeihez, és megtaláljuk azokat a válaszokat, amelyek eleve “bennünk” vannak az adott problémával, kérdéssel kapcsolatban.
Hogyan használjuk?
Az első lépés egy rúnakészlet (rúnakártya vagy rúnákkal díszített kövek) beszerzése. Nem árt venni hozzá szakirodalmat, hogy ismerjük az egyes jelek jelentését. Az egyes rúnákat nem lehet egy-egy szóval, fogalommal leírni, ezért a jóslás előtt ajánlott alaposabban is megismerkedni a jelekkel, meditálni azon, hogy mit is jelentenek a számunkra.
A “rúnadobás” során a kavicsokat összerázzuk, miközben a megválaszolandó kérdésre összpontosítunk, és kidobjuk őket egy asztalra. Az értelmezés során csak azokkal a kövekkel foglalkozunk, amelyeknek a rúnával megrajzolt fele látszik. Van, aki a fejjel lefelé álló “negatív” rúnáknak “fordított” jelentést tulajdonít. A kövek elhelyezkedése az események bekövetkezésének idejére utal: a hozzánk közelebb került kövek által jelzett történésekre előbb lehet számítani.
Ha rúnakártyákat használunk, a többi kártyajóslásnál használatos módszerek szerint járhatunk el. A lényeg, hogy ez is mágikus tevékenység, ezért érdemes tisztelettel használni ezt a módszert, és megteremteni a megfelelő körülményeket, ráhangolódni a jóslásra.
A rúnák jelentése leegyszerűsítve:
Fehu – gazdagságot, bőséget hoz életünkbe.
Uraz – egészség, vitalitás elnyerése.
Thurisaz – védelmez az átkok, rontások ellen.
Ansuz – erősíti a meggyőző erőnket.
Raidho – belső egyensúlyi állapot megtalálásához használható.
Kenaz – fejleszti kreativitásunkat, képességeinket minden területen.
Gebo – feléleszti a szexualitást, javítja a potenciát.
Wunjo – erősíti a csoporton belüli kommunikációt, összetartozást.
Hagalaz – erős, aktív védelmi szimbólum külső behatások ellen.
Nauthiz – bánatunk, lelki terheink feldolgozásában segít.
Isa – erősíti koncentráló- és akaraterőnket.
Jera – termékenységet, békét, harmóniát teremt.
Eihwaz – segít leküzdeni félelmünket, erősíti szellemünket.
Perthro – segít belelátni a jövőbe, megváltoztatni sorsunkat.
Algiz – védelmet és szerencsét hoz használójának.
Sowilo – akaratunk, kitartásunk megerősítésével segít elérni céljainkat.
Tiwaz – megerősíti a hitet önmagunkban, a vallásban, az ideákban.
Berkano – elősegíti a nőiesség megélését, a női energiák felszabadítását.
Ehwaz – felgyorsítja az eseményeket.
Mannaz – fejleszti az intelligenciát, az emlékezőtehetséget, képességeinket.
Laguz – erősíti a gyógynövények hatását, a test öngyógyító folyamatait.
Ingwaz – a gyermekáldás szimbóluma, segít felkészülni az áldott állapotra.
Othala – segít bőséget és jólétet hozni a család életébe.
Dagaz – szakrális, ünnepi pillanatok megerősítésére használhatjuk.
