A maestro Lékóval sakkozik

– Igaz, hogy zongora nélkül komponál?

– Így igaz – válaszolja a Volt egyszer egy vadnyugat, A jó, a rossz és a csúf, Aki legyőzte Al Caponét, a Cinema Paradiso és még több mint ötszáz film zenéjének szerzője. – De nemcsak én írok zongora nélkül, hanem minden igazi zeneszerző. A jó dallamkomponista úgynevezett belső hallással ír, a fejében az anyag, és íróasztal mellett dolgozza ki az ötleteit. Utána természetesen ellenőrzöm zongorával mindazt, amit leírtam, de ez már csak a végső fázisban történik meg.

– A Sportarénában adott koncertet. Harmadszor járt nálunk, és hamarosan visszatér Koltai Lajos Sorstalanság című filmjének forgatására, mint a készülő mű zeneszerzője. Mikor lát munkához: már a film elején, vagy csak a fogatások után?

– A stabil pont mindig a leforgatott film, utána jöhet a zene. Először csak az alapmotívumokat dolgozom ki, s ha már a főmotívum is megvan, ehhez választom ki a filmre leginkább jellemző hangszert, mint például a szájharmonikát a Volt egyszer egy vadnyugatban. Ezután egyeztetünk a rendezővel, és majd csak ezt követően készül el a zene.

– A Sorstalansághoz milyen zenét képzel el?

– Annyit máris elárulhatok, hogy a filmhez hasonlóan a zene is nagyon szép lesz. Azt hiszem, kevésbé drámai, mint a képsorok. Nyugodt lesz, mintegy enyhítendő a jelenetek drámaiságát. Koltai Lajossal már többször dolgoztam, nagyon jól ismerjük egymást, és most a Sorstalanságból is megnéztem a már felvett részeket. Nagyon tetszett. Kertész Imre könyvét is elolvastam, lenyűgözött. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy engem kértek fel a filmzene megírására.

– Egyik fia, Giovanni Budapestre is elkísérte, sőt, filmet forgatott az itt tartózkodásáról, illetve a koncertről. Úgy hallottam, ön nem örült túlzottan az ötletnek.

– Váratlanul ért, a család nem szólt előre, meglepetésnek szánták. Úgy gondoltam, erre nincs semmi szükség, azonkívül teljesen lekötött a koncertre való felkészülés, de végül engedtem a feleségem rábeszélésének. Giovanni Amerikában tanulta a rendezői mesterséget, Andrea, a másik fiam szintén zeneszerző, és ő is a filmiparban dolgozik. Eleinte voltak közös munkáink, mára egy teljesen független alkotó lett, aki nem szorul rá a segítségre, és teljesen egyetértek azzal, amit csinál.

– Milyen szenvedélynek hódol a zeneszerzésen kívül?

– A sakkozásnak. Legutóbb Szegeden sikerült összehozni egy játszmát Lékó Péterrel, és jóllehet, kikaptam tőle, nagyon élveztem. Május elején pedig Rómában játszunk egy meccset Polgár Judittal, a sakk királynőjével. Örülök, hogy ez a találkozó egybeesik az önök uniós csatlakozásának dátumával, mert szeretem ezt az országot. Szeretem az embereket, a kedvességüket, a nagyvonalúságukat. Ezúttal alkalmam nyílt egy rövid városnézésre Győrben is, ahol szívesen maradtam volna még néhány napig, annyira jól éreztem magam. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy ez az ország része a nagy európai civilizációnak.