Elszórom a kincseimet… – II. rész

– A felfedezést ideje volt szavakba öntened…

– Pontosan. Elkészült a könyv első változata, majd a videokazetták. Közben mások is kezdtek foglalkozni a tornával. Csakhogy nem mindegy, hogyan oktatják! Ezért igyekeztem minél több trénert kiképezni. A módszeremet pedig levédettem, mert csak így garantálható az eredmény.

– Hihetetlen tudatosságra vall mindaz, amit elmeséltél.

– Csak a megszállottságomnak köszönhető. Mindig az ösztöneimre hallgattam, és azt teszem ma is. Hagyom, hogy az élet, mint egy nagy folyó, arrafelé sodorjon, amerre akar. Így találtam rá a hivatásomra is. A horoszkópomból kiderül, hogy mást nem is tehettem volna. A csillagokban írva vagyon, hogy dolgom lesz a szexualitással és az egészségvédelemmel.

– A lányaidat – hiszen azóta született még egy – sikerült ránevelned a helyes életmódra?

– Igen. Arra törekedtem, hogy a világ legtermészetesebb módján kezeljék az altesti izmaikat. Vagyis ugyanúgy, ahogy a testük többi részét. Nem mondom, hogy rendszeresen tornáztatják őket, ezt egy gyerektől nem lehet megkívánni. De azt igen, hogy az életkorának megfelelően mindig többet és többet tudjon meg a testéről. Ebben áll a szülő felelőssége. És amikor egy kamaszlány életébe belép a szexualitás, attól kezdve helye van a rendszeres gyakorlatoknak is.

– Soha életünkben nem hagyhatjuk abba?

– Nem. De ez nem olyan nehéz, mint ahogy első hallásra tűnik. A fogmosást sem érezzük szörnyű tehernek, pedig naponta legalább kétszer végezzük. Az intimtornát is csak meg kell szokni, és idejében beépíteni a napirendünkbe.

– Az a baj, hogy sokszor olyan fáradt az ember, hogy nincs hozzá ereje.

– Mi nők, főleg a családanyák, legtöbbször mindent és mindenkit magunk elé sorolunk. Be kellene látnunk, hogy ha mi magunk nem vagyunk harmonikusak, fittek, kipihentek, azt a környezetünk sínyli meg.

– Te ezt valami fantasztikusan csinálod. Egy átdolgozott nap után is képes vagy az embert feldobni. Mivel töltekezel?

– Az emberi kapcsolatokkal. A barátokkal és a családommal. Nagyon fontos nekem a játék. Otthon is és a tanfolyamokon is rengeteget bohóckodunk. A játékos kislány, aki képes végigtáncolni a lakáson, mindenkiben benne van, csak el szoktuk felejteni. Egyébként a hétköznapokban mindent szokatlanul mélyen megélek, és ha valami megérint, azt másnap már tanítom is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy elszórom a kincseimet: a bánataimat és az örömeimet. De nagyon élvezem!