Egy közülünk

Hiába, jó szemük volt a franciáknak, amikor Párizsban Európa Szépévé koronázták, s ezzel csak a hazai ellendrukkerek nem értenek egyet.

– Hány irigyet sikerült begyűjtened?

– Jó néhányat. Addig is volt, ezután is lesz, ez ellen úgy sem tehetek semmit. Amikor Zala Szépe lettem, már megkaptam, hogy le volt bundázva az első helyem. Akkor még volt egy húsüzemünk és azt is híresztelték, hogy Apukám megvette fél disznóért a zsűrit. Miközben el sem akartam indulni a versenyen, csak az ismerőseim biztatására jelentkeztem. A döntő napján viccből beleültem a trónszékbe, és megkérdeztem az egyik hölgyet, hogy van-e esélyem a nyerésre? Azt válaszolta, hogy még fiatal vagyok ehhez. Mit tesz isten, aznap este megnyertem a versenyt.

– A trón téged választott. Babonás vagy, hiszel ezekben a dolgokban?

– Nem. Nincs kabalám, nem hiszek a jóslásokban sem. Abban hiszek, amit a magam erejéből érhetek el. Tizenéves koromtól sportolok, és a fitneszben kiélhetem az összes szereplési vágyamat. Bár ezeken a versenyeken is hozzászoktam, hogy az én kis vidéki csapatommal nem nagyon rúghatok labdába ott, ahol neves edzők tanítványaival mérkőzünk.

– Milyen eredményeket értél el?

– Az estélyi ruhás és a fürdőruhás körökben egyfolytában mindenkit vertem. A gyakorlati rész kicsit gyengébbre sikerült, ezzel együtt jó helyezéseket értem el. Tervezgettük is a barátommal, ha egyszer sok pénzünk lesz, nyitunk egy kis fitnesz-klubot, teniszpályával, mert ő is edzőnek készült. Takács Palinak hívják. Ötödikes lehettem, amikor megláttam és egyből belészerettem, de komolyan két éve járunk együtt.





– Nem zavarja őt, hogy hirtelen ennyire híres lettél?

– Nem, hiszen én sem úgy veszem, hogy hú, de nagyon híres vagyok. Persze nekem is és neki is nehéz volt feldolgozni a sikert. Amikor Párizsból hazajöttünk, leültünk otthon, és egymásra néztünk: „Úristen, mi lesz most? Mivel jár az, hogy Európa legszebbje lettem?”

– Mivel jár?

– Különféle eseményeken kell részt vennem külföldön, és most már itthon is. Ahová lehet, Pali jön velem. Nem féltékeny, jót nevet azokon a pletykákon, hogy éppen kikkel szűröm össze a levet. Eros Ramazottival is összehoztak, ezen is jót mulattunk.

– Pedig biztosan akadna néhány pasi, aki bármit megadna azért, hogy Európa legszebbjének tegye a szépet.

– Ilyennel még nem találkoztam. Meg nem is vagyok olyan lány, aki pénzért mindenre hajlandó. Lehet, hogy egyesek erre is azt mondják majd: de nagyra tartom magam. Gondoljanak bármit, nekem a pénz nem minden.

– Nyilván nem éltek rosszul.

– Nem mondom azt, hogy rossz anyagi körülmények között élünk, azt se, hogy nagyon jól, rendezetten.

– Fogadni mernék, hogy te vagy a család szemefénye.

– Már csak azért is, mert én voltam az első, aki élve született. Előttem négy gyereket veszített el az Anyukám és velem kilenc hónapig feküdt egy budapesti kórházban, ahol császármetszéssel jöttem a világra. Nagyon megszenvedett értem, és utána lett még egy öcsém is. Anyukám az életét is kockára tette értünk, de nem voltunk elkényeztetve. Nem vettek meg mindent, amit csak akartunk, még ha telt is volna rá. Apukámmal főleg arra törekedtek, hogy jó nevelést kapjunk. Nekem ők a példaképeim. Ha egyszer nekem is lesznek gyerekeim, ugyanígy szeretnék bánni velük.

– Európai szépségversenyen eddig egyetlen magyar lány sem nyert első díjat. Ami együtt jár azzal is, hogy sokfelé utazhatsz.

– Valóban elég sok helyen megfordultam. Brüsszel, München, Monaco, Kazahsztán és mindenek fölött Párizs, ahol én is bejuthattam a Hollywood palota világsztárjai közé. Bruce Willis, Demy Moore és Sylvester Stallone termében egy nagy oszlopon állítják ki a fotómat, a Miss Európa szalagot meg egy kristálygömböt, amit telecsókolgattam és filctollal dedikáltam. Ott is maradnak örökre.

– Meddig tart a királynőséged?

Laky Zsuzsa, Európa legszebbje – II. rész >>