Kapcsolattartás képeslapon

– Ez a „bennragadás”, illetve a családba kerülés azon is múlik, hogy mikor nyilvánítják a gyereket örökbe fogadhatóvá. A törvény szerint, ha hároméves kor alatt fél évig, fölötte pedig egy évig a vér szerinti szülő önhibájából nem tartja a kapcsolatot a gyerekével, örökbe fogadhatóvá kell őt nyilvánítani. A körbekérdezéseim során úgy tűnt, abszolút nem tiszta, mit jelent az, hogy kapcsolattartás. Olyat is halottam, hogy az is annak számít, ha mondjuk, az anyuka félévente küld egy képeslapot a gyereknek a csecsemőotthonba.

Gáspár Károly, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium Gyermekvédelmi főosztályának vezetője: – Ez nem lehet, benne van a törvényben, hogy ez nem számít kapcsolatnak. Ilyenkor meg lehet indítani az örökbe fogadhatóvá nyilvánítási eljárást.

– Megkérdeztem egy gyámhivatali vezetőt is, aki azt mondta, hogy a törvényben az áll: „ha semmiféle kapcsolatot nem tart”, tehát a telefon és a levél sincs kizárva. Úgy tűnik, a legilletékesebbek is másként értelmezik ezt a dolgot.

Dr. Herczog Mária, szociológus: – Tény, hogy nagyon kínos, sok érdekkonfliktust hordozó dolog azt mondani, hogy annak a kisgyereknek az érdekében, akinek az ügyét hathavonta felül kellene vizsgálnom, az égvilágon semmi sem történt. Az is kérdés, hogy a gyerekjóléti szolgálat, az Otthon, és a TEGYESZ megtett-e mindent azért, hogy minden módon támogassa a sokszor nagyon nehéz helyzetben lévő anyát, családot abban, hogy képes legyen kapcsolatot tartani. Sokszor csak azért nem indulnak meg örökbe fogadhatóvá nyilvánítási eljárások, mert nincs rá kapacitás, vagy túl komplikált… De ennek megint nincs semmilyen szankciója!

Molnár László, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) igazgatója: – Vannak gyámhivatalok az országban, ahol az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás jogintézményével nem élnek, mert szerintük soha nem lehet teljesen megnyugtató módon megállapítani, hogy az anya végleg le akar-e mondani a gyerekéről. Előfordul az is, hogy a gyámos úgy gondolja, ha a fél év utolsó napján felbukkan az anya, vagy csak megígéri, hogy majd bemegy, elölről kell számolni az időt.

H. M.: – És ha ez még kétszer-háromszor megismétlődik, akkor gyakorlatilag a gyerek már másfél éves, és megint ő az, akinek az érdekét nem képviselte senki.

G. K.: – A gyámhivatali dolgozók vagy ügyintézők egységes szemléletét sem lehet egyik pillanatról a másikra kialakítani.

H. M.: – A törvény előírja egy dokumentációs rendszer használatát, amit mégsem alkalmaznak megfelelően. A gyerek életútja követhető lenne általa, megmutathatná, hogy a felülvizsgálatok hogyan folynak, és két felülvizsgálat között mi történt vagy mi nem történt. Ahol a feltételek adottak, ám gyerekek és a családok mégsem kapnak támogatást, ott történjen meg a felelősségre vonás. Ahol pedig nincs szakember, és ezért nem kapnak segítséget, ott nézzük meg, mit lehetne tenni.

Továbbra is várjuk véleményeteket postacímünkre, „Gyerekérdek” jeligére vagy a s.dobray@sanomabp.hu e-mail címre.

(A beszélgetés teljes szövegét elolvashatjátok a Nők Lapja 50. számában!)