Mérgek a testünkben

Nem is mindig látjuk át a szerek hatásmechanizmusát, sokszor csak akkor, amikor már jóvátehetetlen károkat okoztunk.

Harmincezernél is több olyan vegyszert forgalmaznak Európában, melyek használat után csendesen elszivárognak, és beszennyezik a levegőnket, a termőtalajt, vizeinket.

Az ételeinkbe akár ezer különböző vegyszer is belekerülhet – például a konzervdobozokról, melyeket rozsdásodást gátló gyantával vonnak be. A gyanta bisphenol-A polikarbonátot tartalmaz, ez felnyitáskor az ételbe kerülhet. (A bisphenol-A például azokban a műanyagokban is megtalálható, amelyekből flakonokat gyártanak.)


Földön, vízben, levegőben

Egyre több olyan tisztító- és fertőtlenítőszert használunk a háztartásban, amely antibakteriális vegyületeket, például triclosant tartalmaz. A tisztítószerek többségébe szintetikus illatanyagokat kevernek a gyártók. Ezek hosszú idő alatt bomlanak le a környezetben, beépülnek az emberek és az állatok szervezetébe.





A kozmetikumok többségében található ártalmas vegyszer, például ftálsav, amely igen elterjedt a műanyagiparban is. A vegyület kimosódhat egyes termékekből, és bekerülhet az emberi szervezetbe. Némelyik ftálsav befolyásolja a hormonrendszerünket, ezért több termékben is megtiltották a használatát, például az élelmiszeripari csomagolóanyagokban. Az Európai Unióban nem engedélyezett a felhasználásuk a három év alatti gyermekek számára gyártott játékokban.

A parfümökben és piperecikkekben körülbelül százféle nem lebomló, a szervezetben felhalmozódó vegyszer van jelen. Kimutatták, hogy hosszú távon a haj rendszeres festése allergiát válthat ki (esetleg húgyhólyagdaganatot okozhat).

A bútorokat, a műszaki cikkek, szőnyegek, kárpitok felületét folttisztító, valamint gyulladást gátló vegyületekkel vonják be. Természetes és szintetikus anyagok keverékéből készült ruháinkat mesterséges festékanyagokkal és gyulladást gátló szerekkel kezelik. Némely brómtartalmú szer hosszú ideig nem bomlik le a környezetben, felhalmozódik az ember szervezetében, és felboríthatja hormonháztartásunkat.






Tovább terjednek a táplálékláncban

Az 1990-es évek végén az Európai Unió Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke csaknem 100 000 vegyi anyagot tartalmazott. Ezek többségének káros hatásairól alig tudunk valamit. A legnagyobb mennyiségben gyártott vegyszereknek csupán a 14 százalékáról léteznek nyilvánosan is hozzáférhető anyagok az alapvető vizsgálatok eredményeiről.

A vegyi anyagok tesztelésének és szabályozásának hiánya a felelős például az ózonréteg elvékonyodásáért: mire észbe kaptunk, a freontartalmú gázok jóvátehetetlen károkat okoztak a légkörben. Ugyanígy csak későn, 1971-ben derült ki, hogy a húszas évektől a műanyag-, gumi- és festékgyártásban, továbbá tűzálló anyagként is gyakran használt poliklórozott bifenilek rákot okoznak, gyengítik az immunrendszert, befolyásolják a nemzőképességet. A hetvenes évektől kezdve világszerte fokozatosan betiltották e vegyi anyagokat, a régi elektromos transzformátorokban és építőanyagokban azonban még mindig jelen vannak. Sőt, beépültek az élő szervezetekbe is. A poliklórozott bifenilek a zsírokban raktározódnak el. Ahogy nő a koncentrációjuk, úgy terjednek tovább a táplálékláncban.





A vegyszerek használata nem csökken, sőt, növekszik. Emiatt egyre többen sürgetik alkalmazásuk szabályozását, nyilvánossá tételét. Annál is inkább, mert az a felmérés, amelyet az egyik legnagyobb súlyú nemzetközi környezetvédelmi szervezet, a WWF kezdeményezett annak felderítésére, hogy milyen vegyszerek halmozódtak fel az európai polgárok vérében, riasztó eredménnyel zárult. A vizsgálat szerint 76 féle nem lebomló, a szervezetbe beépülő és mérgező ipari vegyszer van jelen szervezetünkben.

A teljes cikk a 50. heti, december 14-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.