2006. Január 30.

Gombhoz kabátot

- Azt hiszem, kivételes eset vagyok - jelenti ki a harmincegy éves, négyszeres aerobik-világkupagyõztes Baucsek Norbert. - Én már húszévesen feleségrõl és gyerekrõl álmodoztam. Ez az álom hajtott!

Dobray Sarolta

A hét témája a Nők Lapjában:
Miért féltek, férfiak?

Tavaly hónapokon át beszélgettünk a Nők Lapja hasábjain arról, hogy vállalhatnak-e gyermeket – mesterséges megtermékenyítéssel – az egyedülálló (meddő és egészséges) nők. A hatalmas olvasói aktivitással kísért vitánk egyrészt szerepet játszott abban, hogy módosították a korábban szigorú törvényt, másrészt új (vita)témát is szült. – Miért élnek oly sokan egyedül? Miért fél rengeteg férfi az együttéléstől, a házasodástól, a gyermekvállalástól? – kérdezte-elemezte számtalan levélíró. Most e kérdésekre keressük a választ.

További írások:

Csodás szülői minta! »

Piócák, ágyrajárók és Ő »

Vagyon a vagyonnal? »

Az összeállítást készítette:
V. Kulcsár Ildikó

– De valahogy mindig ugyanaz történt. Szerelmes lettem – vagy próbáltam lenni? – rózsaszín köd, mindent akartam: ásó, kapa Volt, akivel csak tervezgetésig jutottam, volt, akivel eljegyzésig, volt, akivel esküvőig. De Amikor már enyém volt mindaz, amiről azt hittem, hogy egész életemben erre vágytam, hirtelen úgy éreztem: nem ez az! Mit keresek én itt?! Eljöttem. Közben a másikat hibáztattam: ő nem elég jó. Pedig csak én választottam rosszul. Rávetítettem a vágyaimat, érzéseimet az aktuális nőre. Soha nem értették, hogyan tudok kiábrándulni ilyen hirtelen! Hát így. Pedig szegények ugyanolyanok voltak kedden, mint hétfőn. Csak én kezdtem másképp látni őket
Talán csak visszaigazolásra volt szükségem, hogy igenis kellek nekik? Hogy lehetne, ha akarnám? A feleségemet három hónap együttélés után vettem el. Utána nagyjából ugyanennyit maradtam vele. Mert egyszer nem volt őszinte. És akkor kezdtem jobban figyelni őt. Észrevenni az összes hibáját, fogni a fejem, hogy mekkora hülye voltam, és menekülni!! Akkor azt mondtam, soha többé házasság. Fél év vad bulizás, csajozás Ennyi idő kellett, hogy úgy érezzem, undorodom magamtól, ez nem én vagyok. Hogy komoly kapcsolatot szeretnék! Megint a régi nóta Először az érzés, aztán hozzá a lány. A legutóbbi barátnőm jó helyen volt, jó időben. Szép is, kedves is. Még önmagát is feladta a szerelemért, vagyis értem! Ez volt az első hiba De akkor még csak lubickoltam az érzésben, lelkesen elő is hoztam a szokásos ötletet: legyen a feleségem, csináljunk gyerekeket És ő belement, a végén már ugyanúgy vágyott rá, mint

Baucsek Norbert

én. Négy hónapig el sem mozdultunk egymás mellől, aztán abbahagyta a tablettaszedést. És ekkor kezdtem gondolkodni Két nap múlva már mindenbe belekötöttem, hogy igazoljam magamnak, ezzel a lánnyal baj van Már nagyon sajnálom, hogy így bántam vele, hogy ő is áldozata lett a hülye illúziókergetésemnek. Hogy belelovalltam olyan érzésekbe, amelyeket ő komolyan vett, én meg azt mondtam: “bocs, tévedtem”
De milyen jó, hogy végül nem lett senkitől gyerekem! Hiszen nem vagyok – voltam? – érett a dologra. Tán ezért torpantam meg mindig, amikor “élesbe fordult” a helyzet. Akkor éreztem, mekkora felelősséget készülök vállalni: senki sem akar csonka családot, gyerektartást, válást! De ez már múlt idő. Lenyugodtam. Nem kergetek illúziókat, érzéseket, két lábbal állok a földön. Mostantól nézek úgy lányra, hogy azt akarom látni, amilyen ő valójában. És ha az a lány olyan lesz, akire őszintén azt mondom, kell nekem, szeretem, akkor egy percig sem gondolkodom majd a házasságon, gyereken. Végül is, lassan harmincegy leszek