Katus Attila: „Szívbõl élek”

A versenysport már a múlté, ma tanít, izzaszt, egészségre nevel. Személyi edzéseket, aerobikot tart, irdatlan mennyiségben. Fülig érő szájjal ezt is…

– Villanyt kérem szééépen leee! – ront ki a teremből, és kiáltja tölcsért formázva a tenyeréből a recepciós lányok felé. Minden órája ötvenötödik percében. Mert izmokat nyújtani sötétben kell, teljes áhítatban, az eszeveszett ugrabugra után. Tudja, hogy mindennek megvan a maga ideje, módja, helye, hogy ne csak ő csattanjon ki a jókedvtől, hanem a vendégek is. Sasok-Ati, így szerepel az órarendben. Reggel hétkor már edzést tart, és este tízkor is… Szinte hihetetlen, hogy lehet ezt így, szinte repkedve, tele energiával bírni…

– Alapjáraton ilyen vagyok – magyarázza, és most, közelről mintha kicsit meglátszana a fáradtság az arcán – Mindenben csak a jót látom. Azaz akarom látni. Szeretem az embereket. Szeretek köszönni nekik, csak úgy. És rábírni őket, hogy köszönjenek ők is… manapság már ez is haladás. Én attól érzem jól magam, ha másokat is vidámnak látok, ez van. Mert szívből élek, csakis abból. Ezt a szakmát nem is lehet másképp csinálni. Ez a szerelmem… Persze, van, amikor az összeesés határán vagyok. Amikor már a tizedik edzést tartom egy nap, amikor elfogyni készül az erőm. De mikor bemegyek a terembe, és látom, hogy ott vár ötven-hatvan ember, minden bajom elszáll…

– Harminchárom éves vagy… Heti hetven-nyolcvan órát tartasz. Nem fásul bele az ember?

– Ha pénzért csinálod, akkor igen. Ha az emberekért, szívből, akkor nem. Mert minden egyes alkalom, amikor edzem valakivel, engem is motivál. Van, akin érzem, hogy én vagyok számára az utolsó esély… Hogy már mindent megpróbált, mondjuk, a fogyásért, de semmi eredmény… És ha most sem sikerül, akkor végleg feladja. Ez nagyon nagy felelősség! Ugyanakkor hihetetlen jó érzés. Amikor segíteni tudok. Tudod, miért? Mert úgy érzem, jó dolgot csinálok. Hasznosat. Látom az eredményt. Hol hamar, hol később, de látom. Érdekes ez a szakma. Talán nincs is más, ami ekkora változást tudna hozni egy másik ember életében. Itt annyi oldalról meg tudsz közelíteni egy embert, mint sehol máshol. Mert az edzés mellett beszélgetünk, megismerem őt, és ő is engem. Van, aki – és ezt nem nagyképűségből mondom – azért jár hozzám, mert egyszerűen szüksége van arra a pozitív életszemléletre, amit tőlem kap, hetente kétszer… És ez nekem is nagyon jó. Aztán van olyan vendégem is, aki a példaképem. Én is tanulok tőlük, ők is tőlem. Így élek, így építem fel a személyiségem. Körbeveszem magam érdekes, értékes emberekkel, és megpróbálok abba az irányba menni, ami tetszik belőlük. Lopok… – nevet. – Ez egy oda-vissza ügy.

– És Te? Te például, mit eszel? Az egészséges életmód mintaképe vagy ebben is?

– Hát… Velem ez nehéz. Mert ha az ember reggel fél héttől este tízig másokat szolgál ki, akkor a saját érdekei másodrendűvé válnak. Megtanulsz már annak is örülni, ha ki tudsz szaladni vécére… Persze igyekszem odafigyelni a táplálkozásra. Bár én azt mondom, sajnos, ma már alig van „jó” étel. Elrontottuk mi már ezt, itt a Földön… Viszont, ezzel szemben a sport, az mindig ott van. Azt nem lehet elrontani. Azt vagy csinálod, vagy nem. Az egy tiszta dolog. A mai világban mindenki mindent kis erőfeszítés árán és gyorsan akar megszerezni. A sportban nincs ilyen lehetőség. Annyit kapsz vissza, amennyit beleteszel. És az a legszebb az egészben, hogy ez egy nagyon örömteli „befektetés”… Kis lépéseket kell tenni, de azokat rendületlenül. Ezenkívül nagyon fontos, hogy megtanuljuk megérteni a testünket. Hogy mikor mit jelez nekünk. Mire van szüksége. Ehhez kell a tudatosság. Soha nem késő elkezdeni arra odafigyelni, hogy hogyan éljünk jobban együtt a testünkkel. Persze itt is mindennek az alapja a megelőzés. És ezért örülök annak az új programnak is, amiben most részt vehetek. A Coca-Cola Magyarország Testébresztő Programjában. A neve sok mindent elárul… Olyan jó lenne, ha az emberek végre megtalálnák a mozgásban azt az örömöt, ami ott van benne! Csak át kell élni. Egészség, boldogság… A sport mindig segít. Segít a dolgok jó oldalát meglátni, akár a kudarcok idején is. És én csakis így akarok az Életre nézni. Mert az túl szép ahhoz, hogy búslakodjunk…
Dobray Sarolta

Katus Attilával találkozhattok a május 20-21-i Nők Lapja Családi Hétvégén, a Margitszigeten.