2006. Augusztus 21.

Nem férjanyag!

Októberben leszek harminckilenc meséli Éva, a karcsú, barna informatikus. Mostanában jöttem rá, hogy a diplomáim, a nyelvvizsgáim, az öntörvényûségem ellenére sem vagyok más, mint anyám két lábon járó ellenreakciója. Õ határozta meg kapcsolataimat, vonzódásaimat, mindent

nlc

A hét témája a Nők Lapjában:
Szépszavú rossz fiúk kíméljetek!

Mindig is sejtettük, hogy a Don Giovannik/Juanok titka a Donna Annák természetében rejlik. De vajon valamiféle női lényegből fakad, hogy sokszor elnyomjuk magunkban a józan észt, nem hisszük, amit látunk, és hisszük, amit csak hallunk? Vagy a saját bizonytalanságaink tesznek minket kiszolgáltatottá, csalfa szerelmeink játékszereivé? Netán oly nagyon akarjuk a szerelmet, hogy a hazugságnak is bedőlünk? Szakértőnk, dr. Bokor László pszichiáter segítségével pórul járt interjúalanyaink történeteiből merítünk tanulságokat.

További cikkek:
Egy család kell, hogy legyünk »
Érzelmi libikóka »
Ez az utad ez a szenvedés »

Az összeállítást készítették:
Mihalicz Csilla, Dobray Sarolta, Fejős Éva, V. Kulcsár Ildikó

– Korán felfigyeltek rám a fiúk. Vittem is haza a hódolóimat, és rendre bemutattam őket a pokolian szigorú anyámnak. Ő megszemlélte őket, aztán egyszer, kétszer, tízszer vágta a képembe: helyes, de nem férjanyag! Eleinte nem mertem vitatkozni csak gyűlt bennem az indulat , majd egy este, amikor húszévesen, nagyon szerelmes voltam, megkérdeztem tőle, kit tart férjanyagnak. Azokat a fiúkat, akik nem isznak, nem vadulnak, nem politizálnak, nem túl jóképűek, de közben dolgosak és jól keresnek sorolta anyám magabiztosan. No, ekkor döntöttem el, hogy én kizárólag jóképű, vadulós, politizáló pasasokkal fogok kezdeni!

Az eredmény: mögöttem van néhány futó kaland, két elrontott házasság, most egy se veled, se nélküled kapcsolatban élek. De következetes voltam, egyik szerelmem sem tartozott a jó férjanyag kategóriába! Az első párom a filmrendező olyannyira el volt foglalva a munkájával és a sértettségeivel, hogy azt sem vette volna észre, ha mondjuk, kopaszon megyek haza. Tőle van a lányom. A második filozófiát tanított egy egyetemen, és csak a százéves takarítónővel nem volt viszonya Okosak, műveltek, cinikusak, jó humorúak voltak de égig ért az önzésük. A filozófus férjem úgy kezelt, mint egy cselédet. Ha nem volt rend meg vacsora, fogta magát, és elment a könyvtárba, ha volt, akkor a világ minden kincséért sem mondta ki, hogy köszönöm. Mert a nő kötelessége a gondoskodás! A mostani élettársam nem az eszével fogott meg, hanem a jóképűségével és azzal, hogy csodálatos partner az ágyban. De másfél évi együttélés után már szabadulnék tőle, mert megőrülök az önzésétől, a tévémániájától, meg attól, hogy én tartom el! Mindezt mérlegre téve azt mondom, hogy sikeres vagyok a munkámban, de csődtömeg a kapcsolataimban.

B

evallom, anyám nyakába varrom a felelősséget. A kőkemény szigora, kispolgári, kicsinyes nézetei löktek engem egyre rosszabb választásokba. Tudom, hogy ennyi idős korban már magamban kellene keresni a hibát. Nem megy Közben legnagyobb megdöbbenésemre anyám-módra kritizálom a tinédzser lányom lovagjait. Nemrégiben egy tizenhét éves fiú felett ítélkeztem: remek lesz havernak, de ne járj vele, mert link! (Más szavakkal jeleztem, hogy nem férjanyag) Őrület, nem?

Anyám hatvanegy éves, remek formában van mindenkit lenéz, aki nem olyan tökéletes, mint ő , ráadásul szegény apu halála után beszerezte Péter bácsit (a bankbetétjeivel). Példamutatóan gondoskodik róla, közben lelkesen kritizál engem meg az öcsémet, aki szintén nem hallgatott rá. Ahelyett, hogy dolgos, feleségnek való lányt választott volna, együtt él egy tesze-tosza bölcsészhallgatóval, aki mosogatni sem tud rendesen. Én is anyám miatt választottam mindig ugyanazt a férfitípust. De hát nem én vagyok az egyetlen, aki elrontotta az életét, mert bizonyítani akart az erős-erőszakos anyjának. Azzal sem változik semmi, ha már nem lesz, mert azt, amit belém nevelt, nem tudom eldobni, mint egy kinőtt ruhát