2006. Szeptember 20.

Génmódosított élelmiszerek

Amerikából génmódosított hosszú szemû barna rizzsel kevert szállítmány érkezett a kontinensre. Emberi fogyasztásra alkalmatlan, mégis piacra került. Kell félnünk a GM-termékektõl?

Mihalicz Csilla

A nem engedélyezett GM-rizzsel kevert szállítmányok augusztusban bukkantak fel az Egyesült Államok piacain. Európába mintegy 15 ezer tonna érkezett. A botrány kipattanásakor az Európai Unió elrendelte, hogy fél évig csak a kijelölt laboratórium által kiadott, az illető rizs jelenlétét kizáró igazolással bíró rakományok engedhetők be területére.
Mivel nem engedélyezett génmanipulált rizsről van szó, aggasztó, hogy mégis forgalomba kerülhetett. Különösen, ha belegondolunk, hányféle ételben van rizs: a bébiételtől a csokoládén át a joghurtig.

Most folynak az ellenőrzések, miként és milyen mennyiségben van jelen Magyarországon az USA-ból származó genetikailag módosított rizs, mondta Süth Miklós országos főállatorvos. Legkorábban ezen a héten lehet elkezdeni a vizsgálatokat (tételenként mintegy 60 ezer forintért). A késedelem oka, hogy lapzártánk idején még nem állt rendelkezésre az a módszer, amellyel ki lehet mutatni a génmódosított rizs jelenlétét. (Becslések szerint 100-1000 tétel közötti rizsszállítmányt kell megvizsgálni.) A szakértők nem tudják, hogy a nem engedélyezett GM-rizs elfogyasztása okozhat-e humán- vagy állategészségügyi problémát.
Joggal merül föl a kérdés, miért vált ki Európában már-már hisztérikus reakciót egy GMO-botrány, amikor génmódosított élelmiszereket például az amerikai földrész polgárai évek óta fogyasztanak. (GMO=genetikailag módosított szervezet)

Méregtermelő gabona
A GMO-kérdés olyan gazdasági világháború része, amelyet viselői szándékkal ideológiai és tudományos mederben kívánnak tartani. Egyrészt, hogy elfedjék az előállítók pőre gazdasági érdekeit, másrészt, hogy a fogyasztók vásárlói döntésüket kénytelenek legyenek hiszem-nem hiszem alapon meghozni, lévén a tudományos érvek számukra átláthatatlanok. Ráadásul a tudomány a dolog természetéből fakadóan egyelőre nem képes fekete-fehér válaszokat adni. A géntechnológia a jövő ígérete: áttörést hozhat a gyógyászattól az üzemanyag-előállításig számos területen. De mind a környezet-, mind a táplálkozástudománnyal foglalkozó, független szakemberek többsége úgy foglal állást, hogy a táplálékláncba való bevitele még korai és további tapasztalatgyűjtést igényel.

Mivel az óvatosságot más földrészeken másképp értelmezik, mint Európában, a világban hatalmas ültetvényeken millió tonnaszámra termelnek génmódosított növényeket. Becslések szerint például a világ szójatermelésének több mint 60 százaléka génmódosított növényből származik. Az igazán öldöklő gazdasági harc a génmódosított kukorica körül folyik. Ezeket termelni ugyanis megéri. Az úgynevezett első generációs génmódosított növények amelyek termesztésbe való bevonása körül ma heves viták folynak elsősorban a termelők számára jelentenek előnyöket: olyan géneket ültettek a kukoricába, amelyek révén az túléli a totális gyomirtószerek alkalmazását, illetve amelyek magával a kukoricával annak minden egyes sejtjével termeltetik meg a saját kártevőjével szembeni mérget. Lássuk, mit kap a GMO-gabonából készült élelmiszert fogyasztó ember cserébe: alacsonyabb árat, hiszen a termelőnek könnyebb a kukorica előállítása. Ez az érv azonban nem érv Európában, ahol régóta nincs éhínség, és ahol a fogyasztó sokkal kevésbé érzékeny az árra, mint az egészségére. Ráadásul a kényes gyomrú európait rossz érzéssel tölti el, hogy mondjuk, a csemegekukorica elfogyasztásával megeszi az általa termelt toxint is. Ráadásul a módosítás során létrejövő fehérje olyan új, előre nem tervezetten megjelenő ismeretlen tulajdonságokkal is rendelkezhet, amelyek hosszú távú kockázatot is jelenthetnek a fogyasztónak: például növelik az allergiára való hajlamot.

A teljes cikk a 38. héten, szeptember 20-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.