Kérem a következõt!

Továbbá kiderül, hogy a macska nem mindig esik talpra, viszont valóban kilenc élete van. Benn megfeszített gyógyítás, kinn aggódó, könnyekig szerető „szülők”.
Egy állati nap a Szent István Egyetem kisállatklinikáján…

„Kérem a következőt!” – tépi fel a rendelőajtót Ursula, benn Dr. Bubó szárnycsapásait visszhangozzák a falak… De nem. Mindez csak vízió. A valóság ennél színesebb. Következő beteg valóban van, egyfolytában, csakhogy ők sorszám alapján léphetnek be a gyógyulás szupermodern kapuin… Belgyógyászatra, sebészetre, szülészetre – kinek éppen mit rendel a doktor, meg a szükség. Zénónak például némi rozsdamentes fémbetétet a lábába.

– A fiunk – mutatja be Timi büszkén-aggódón. Zénó egy golden retriever. Szalagszakadás miatt rendelték műtétre. Ő erről mit sem sejt: boldogan ugrándozik, és ismerkedne például a csinos kis Szidóniával, a térdficamos yorkshire terrierrel…
Mellettük Olga, szemei kisírva. Picurka miatt.
– Egész éjjel sírtam… – mondja halkan. – Nagyon hiányzott… Olyan ő nekem, mint egy nyugtatószer. Együtt nézzük a tévét, odadugja a kis fejecskéjét, dorombol… Ő az én boldogságom…
Picurka egy hete lett rosszul, tegnap műtötték. Vese. Még benn van a kezelőben. Olga vár, hogy mi lesz. Összeteszi a kezét.

Hófehérke, a fenevad
Most Gyurmát szólítják vizsgálóba. Bebiceg. Gyurma – hivatalos nevén King of Lox Jurij – közép-ázsiai juhászkutya. Hatalmas busa feje van, de azzal minden rendben. A könyöke a rossz. A bal. Tegnap még kergette az őzeket, aztán tessék… Most már az ügetés sem megy. Végtelen nyugalom nagy, szomorú szemeiben.




– Artroszkópia lesz – monda ki az ítéletet a doktor. Ezek szerint a térdízület tükrözése következik. Gyurma még erre sem rezdül. Tanyasi, kemény fickó ő.
Zénó közben megkapja a maga kanüljét. Csodálkozva nézi végig a műveletet, ahogy a tű lassan eltűnik kutyalábában…
Irány a röntgen. A folyosón apró, fekete beteget hoznak. Fulladásos tünetek.
– Felriad éjszakánként, és akkor hörög… – szorítja magához ijedten a gazdája, majd cuppanós csókot nyom az orrára. Gégeröntgenje volt.
Kicsit arrébb egy cica kap bódító szúrást. Zuhant egyet, tegnap. Fenékre, az ötödikről. Szinte darabjaira hullott… Most próbálják majd összerakni. Műtétre készül.
Hátrébb az intenzív osztály. Churcill, a cukorbeteg macska hétfőn érkezett. Hirtelen rosszullét kínozta. Ma távozhat, de az inzulininjekciókat otthon is kapnia kell. A másik intenzíves Hófehérke, a máltai selyemkutya. Éppen infúziót kap. Fején műanyag tölcsér, ketrecén felirat: „Óvatosan kezelendő!”
Azt mondják, rettegésben tartja a személyzetet… Harap, kifelé, abból az ökölnyi fejecskéből. Ez jó jel, tekintve, hogy gazdái miért hozták be. Tegnap még nem tudta kinyitni a száját… Kínai gazdája több információt nem tudott adni. Most kivizsgálás alatt áll. A kutya.
Zénó és Gyurma már a röntgenben. Kis bódító kerül beléjük. Kóválygós kutyatekintetek… Percek múlva orvosi tanakodás. A felvételek szerint Gyurma jobb könyöke a beteg, pedig a balra biceg. Irány a CT – születik meg a döntés. Felkerül a computer tomográf-„ágyra”. Háton fekszik, keze-lába az égnek, összekötve, nagy bocinyelve hanyagul lelóg. A doktor urak nézik jobbról, nézik balról – nem fér be… Vagy mégis? Csak nem szorul be, mint Micimackó, annak idején…! Persze az ő – mármint Micimackó – korában a CT még egy kósza gondolat sem volt. Ám, ha lett volna, ő biztos beszorult volna abba is. Még egy kis igazgatás, könyöktologatás, és hopp, Gyurma benn is van.

Egy önkéntes véradó
Eközben egy lukkal arrébb, a műszeres diagnosztikai részlegen mozgolódás. Ultrahangra hozzák Bellát, a hátsó kórteremből. Keverék, meleg szemű kutyus. Sovány. Vagy csak csinos.
– Ő egy önkéntes véradó – közli Hetyei doktor. Persze. Merthogy az állatoknak is szükségük lehet vérre, nem csak az emberre törhet efféle szükség… Bella az Illatos útról érkezett, egy hete. „Utcagyerek”… Menhelyes. Ők, a „véradó kutyák”, rendszerint egy-két hónapot töltenek a klinikán. Itt hagynak rászoruló társaiknak két-három adag vörös folyékony-életet, aztán – leggyakrabban – valamelyik állatorvos-hallgató befogadja őket.




És most Bella szervei úsznak a képernyő síkjára. Hetyei doktor apró, pirosan villódzó foltot mutat. Aztán még egyet. Meg még egyet… Bella anya lesz! Azok a foltok pici, dobogó kutyaszívek… Az apa ismeretlen.
Szemben, a csontműtőben készülődés. Bemosakodás. Az üvegfalon túl teljes sterilitás. És már tolják is az előkészítőbe a beteget… Zénó lassúakat pislant a hordágyon. Mint akivel forog a világ.
– Csak erős idegzetűeknek! – figyelmeztet Diószegi doktor. – Most kicsit durva leszek. – Csontfűrészelést emleget. Aztán rögtön Gyurma könyökműtétje következik majd. A beígért artroszkópia. Csupán két lukacska… Egyedül itt, a klinikán végeznek ilyet az országban.
– Vághatnánk is, de az mégsem túl elegáns… – tárja szét a karját a doktor.
Borotválás, légcsőtubus a szájba, altatógépre kapcsolás, monitoreszközök felhelyezése, fertőtlenítés, zöld emberek növekvő csoportja… Zénó meg csak álmodik. Egyméteres, szaftos marhacsontot… Esetleg valami mást. És kibuggyan az első csepp kutyavér a szike nyomán…

Kakaspor-oldat és gyászbogárlárva
Az egzotikus állatok osztályán több páciens várakozik. Kérésünkre Szabó doktor a számítógépben kutat.
– Értem. Szóval önök le szándékozzák fényképezni a következő beteget. Aki egy…– szigorúan a monitorra pillant – aki egy levelibéka. Azaz kettő. Fáradjanak be! – szól ki a váróba.
És a betegek befáradnak. Azaz hozzák őket. Sokat látott, öreg hüllők ők, nyolc- és tízévesek. Utóbbinak már enni sincs kedve. Hónapok óta… Éppen ez a gond.
– Nincs is lesoványodva… – jegyzi meg Szabó doktor, kétkedőn.
– Most nincs. De néha egész beesik az oldala – köti a gazdi az ebet a karóhoz. Az idős hüllőt hátraviszik átvilágítani. Az eredmény negatív. Ám a másik béka is gyengélkedik. Bőrproblémákkal küzd. Ödémás a lába.
– Be szoktam őt áztatni. A kakaspor-oldat eddig bevált. De már az se… – informál a tulaj. Szabó doktor rendelése: antibiotikum, melyet gyászbogárlárvába, esetleg kisegérbe fecskendezve fogyasszon a beteg.
A következő páciens Betty, a görény. Ivartalanított. Bettynek volt már bélműtétje is, de ezúttal más a panasza. Kopik a farka.
– A széklete normális – ad felvilágosítást az aggódó gazdi. Szabó doktor sztetoszkóppal hallgatja az apró szívet. Minden rendben. Csak enyhe szezonális szőrhullás. Szőrtápláló olajat ajánl.
Közben véget értek a műtétek. Dupla siker. Gyurma már a gazdi kocsijában, Zénó még ébredezik. Pislákol… A lábát ölelő puha pólyát szimatolja fáradtan. De valaki még fekszik a műtőasztalon… Egy gyönyörű, nagy kutyus. Kérdezem, ki az illető.
– Ő már elhunyt – közli Diószegi doktor.
Reménytelen beteg volt, altatni hozták.
Megérkeztek Zénóért is. A váróban esik meg a nagy találkozás. Kutyapuszi.
– Végtelen egy nap volt… – sóhajt Timi megkönnyebbülve.
Még egy gyors összegzés a gazdiknak Diószegi doktortól. Szerinte Zénót vagy elütötte egy autó, vagy beszorult a lába valahova. Kapott egy szalagpótlást az első combnyak irányába és egy nem teljes körű keresztszalagpótlást. Lehet, hogy szükség lesz egy második műtétre is, később. A szalagszakadásra való hajlam ugyanis „típushiba” nála. De pár nap múlva lábra áll. Együtt a család…
Hófehérkénél megcsinálták az izombiopsziát. Az eredmény negatív: nincs izomsorvadása. Hogy akkor mije van, még kérdés.




A fenékre esett cica összeállt. Diószegi doktor egybeműtötte… Mutatja is büszkén a friss röntgent: csupa csavar meg fém a páciens, de újra járni fog. Egy élet ugrott a kilencből…
És az ott Picurka, a veseműtétes, a másik helyiségben… Olgát várja, reszkető cicalábakon. Tegnap még alig mondtak neki esélyt a túlélésre. És Olga jön. Ölelés, és ebben minden benne van.
– Itt a mama szeme fénye, tündérkém, Picurkám! – könnyek. Német doktor magyaráz: Picurkának mostantól csak egy veséje van, és az sem teszi a dolgát túl fényesen. De van remény…
Olga az apró kanült nézi Picurka lábában… Szemében mérhetetlen aggodalom.
– Doktor úr… és most fáj neki…?
Aztán már viszi is, az ő boldogságát, haza.
– Istenem, biztos meggyógyulsz! Életem legszebb karácsonya lesz!