Az én gyerekem?! Soha!

…a fő ellenség nem a drog. Hanem a tájékozatlanság. És a hiány. A valódi odafigyelésé, az „okos szereteté”. De soha nem késő…

Zitának két fia volt. Szinte egyidősek. A nagyobbik kiskorától fogva zárkózott, magának való, mindenkinek bizonyítani akaró srác, a kisebbik nyitott, kíváncsi, magabiztos. Utóbbi kipróbálta a drogot, a másik „rákattant”. Balázs elszívott pár füves cigit, kíváncsiságból. Nem lelkesedett az élményért, abba is hagyta hamar. Ma boldog, sikeres, harmincas. Attila is kipróbálta. Neki „bejött”. Használni kezdte. Aztán mást is. Heroin. Egy gyorsétterem vécéjében találtak rá. Zita tíz éve temette el. Persze ez, hogy a kipróbálásból rendszeres használat, majd függés lesz – ahogy a statisztikák is mutatják – a ritkább eset, ami azonban legkevésbé sem vigasz egy gyászoló anyának, sem senkinek. Zita érteni akarta, hogy miért, hogy hogyan… Hogy mit kellett volna másképp tenni… Hogy ugyanabban a családban, szeretetben, környezetben az egyik miért, és a másik miért nem… Ma már tudja. Sejti… Mert már azt is megtanulta: biztosan soha, senki nem jósolhatja meg előre, csak kipróbáló vagy függő lesz abból, aki egyszer droghoz nyúl.
De még valamit megtanult: vannak általános érvényű tanácsok, ismeretek, amelyek segíthetnek eligazodni ezekben az útvesztőkben… Az Önkontroll Egyesület önsegítő csoportjában jártunk.

Segítségnyújtók
Az Önkontroll Egyesület elérhetősége: 465-0058.
Magyarországon több hozzátartozói csoport is működik, ezekről, más segítőhelyekről és a drogokkal kapcsolatos egyéb kérdésekről rengeteg hasznos információt kaphatunk az interneten, például a drog.lap.hu linkgyűjteményben, vagy a „Drog-stop” éjjel-nappal működő anonim, ingyenes telefonszolgálatnál: 06-80-505-687 (www.drog-stop.hu)

Az önsegítő csoportban készült teljes riportot a február 21-én megjelenő Nők Lapjában olvashatjátok!