2010. December 01.

Melyiket válasszam: társkereső klub vagy internet?

Kolléganőink kipróbálták, milyen eséllyel találnának párt társkereső klubban, apróhirdetés útján, az interneten vagy például egy főzőrandin. Kaptak egyértelmű ajánlatot, kölcsönkértek tőlük pénzt, de szerencsére jó tapasztalattal is gazdagodtak. Az egyértelmű nyertes pedig az élményrandevú lett.

Árvai Magdolna és Kapin Viktória

Társkereső klub: Hol van már végre egy férfi?

A tatabányai társkereső klub egy nappali méretű helyiségben rendezi estjeit. Víz, szörp, ropi. Józan ismerkedéshez ez kell. A kis teremben nyolc nő beszélget, zömmel ötven körüliek, elváltak, özvegyek. Téma ki, mikor, miként és miért sült föl, miért nem jött össze az álomlovaggal. Nyílik az ajtó, a fejek várakozással tekintenek a belépőre, de csak újabb nők – ráadásul fiatalabbak – érkeznek. A mellettem ülő megjegyzi: „Az esélyrontók!” Már félórája tart a beszélgetés, a klubvezető is kezdi kínosan érezni magát, amikor végre benyit egy férfi.

– Horváth Albert, jó estét a hölgykoszorúnak! – pillanatnyi néma csend. – No, mi történt? Megijedtek? Nem harapok, még nem! Miért is harapnék, lehet, ez az én estém! – mondja, nevet, fesztelen, leül és előad: – Negyvenhat éves, elvált, értelmiségi, fiatalos és jóképű vagyok, láthatják – némi hatásszünet –, törzsvendég itt és még három helyen, keresem a társam, de nehéz ma egy normális nőre bukkanni – jelenti ki, és lassan végigméri a hölgyeket, belebámul a kővé dermedt arcokba.

A mellettem ülő odasúgja: „Jóképű, de bolond! Ő dumál egész este?”. Nem válaszolok, hallgatom tovább a szószátyárt, már tudom, miért vált el, miért nem nemzett utódot, hogyan fulladt botrányba több első randevúja, mi a nők legnagyobb hibája, és azt is, hogyan törli a port, miként főz különleges thai ételeket, hol nyaralt az elmúlt öt évben.

A klubest kész tanulmány, különösen, amikor végre szóhoz jut egy-két fölvágott nyelvű nő. Vita alakul ki, intenzív, olyan harcos, hogy nem is érzékelik: az erősebb nemet szaporítva betér egy szobafestő és egy hidegburkoló a sokkot okozó tanár mellé, aki ma olajjal ügynököl.

– Az apróhirdetéssel talán könnyebb. Ott három-öt sor alapján döntöm el, fölkínálkozom vagy sem – mondja el nekem K. Boglárka óvónő. – Ez a klubos ismerkedés nekem kicsit vásári. Mustra, adok-kapok. Például én egy ilyen férfival szóba se állnék, hallgatni is rossz. Fiatalon, harminckilenc évesen, autóbalesetben vesztettem el a párom. Három évig nem gondoltam társra, de aztán rájöttem, fiatal vagyok, és nem jó egyedül. Másfél éve hirdetek, keresek a neten, és eljárok klubokba, de nem találok a volt férjemhez mérhetőt.

Melyiket válasszam: társkereső klub vagy internet?

Apróhirdetés: „stílusos, derűs jelentkezőre vágyom”

Következő próbálkozásként föladtam egy hirdetést. A befutó levelek néhány kivételtől eltekintve sajnos stílustalanok, hibáktól hemzsegők voltak, és a tartalmuk is sokszor zavarba hozott. Azért sikerült kiválasztanom egyet, amelyet derűsnek és stílusosnak találtam.

A negyvenhat éves férfi megírta, hogy négy felesége volt, és mindegyikkel máig jóban van. Megtudhattam, hogy mind a pénzét akarja, és valamennyi nő valamennyi hibáját is hosszan részletezte. Levelét így fejezte be: „No, hívj már, Bébi, de csak ha nem pénzt, hanem engem akarsz!” Hívtam. Randevút beszéltünk meg. A víz-, gáz- és központifűtés-szerelő hang alapján sem tűnt elrettentőnek, ám a találka helyén bizony sokkolt a Mercedesből kipattanó férfi méterről érezhető testszaga és három foga. Az üdvözlés is különös volt: Endre a kezében lévő hatalmas rózsacsokrot szinte hozzám vágta. Második mondata pedig az volt a budafoki kisvendéglő előtt:

– Ide ugye nem vágysz? No jó, akkor menjünk, essünk egymásnak, ne rázd magad, cicus, foglaltam szobát a kamionparkolóban.

Amikor megtudta, hogy szó nincs összebújásról, újságíróval randizott, aki beszélgetni kíván a társkeresésről, Endre úgy szavalta káromkodó mondatait, mint kisiskolás az Anyám tyúkját. Elkapta a csokrot, és a kocsiajtóból üvöltötte: – Te k…, mit képzelsz, lopom én a virágot? Szórakozz anyáddal! – és csikorgott a kerék, én pedig örültem, hogy pofon nélkül megúsztam.

2. próbálkozás

Károly, a bróker viszont finom úr volt. Levele hibátlan, stílusa kiművelt, anyagiakról nem fecsegett, viszont írt néhány mondatot imádott feleségéről, akit négy évig ápolt. Hivalkodás, félreérthető mondat egy se. A telefonban nem bizalmaskodott, nem tegezett. Az első randin sem nyomult, semmi erőszak. Ötvenöt éves, ősz halántékával, jól szabott gyapjúöltönyében, vikszelt bőrcipőjében, tiszta körmével, ép fogsorával, illatával minden nő álma. A második randit két nappal későbbre javasolta. Elfogadtam, csak magamban morogva, oda a szombatom. Amikor is mintegy mellékesen elejtett néhány mondatot a befektetéseiről, a villájáról, amely kong az ürességtől, a hajóról, amelyet most emelnek ki a Balatonból, és az aukcióról, ahol egy értékes Rippl-Rónai megszerzése a cél. Aztán érdeklődött a munkámról, a gyerekeimről, még a szüleim hogyléte is izgatta. Jó fej.

A kávézóból kifelé a vállamra tette a kezét, és azt mondta: – Tanács kellene. Mindenki velem kíván befektetni. De én unom a potyalesőket. Három korábbi barátnőm is megtollasodott mellettem, mert segítettem nekik. Aztán lecseréltek fiatalabbra, ez az én formám!

Bólogattam:

– Kedves Károly, tudom én, hogy igen sok a haszonleső.

Ő hálásan mosolygott, s mire a kerthelyiségen át az utcára értünk, elmagyarázta, engem annyira megkedvelt, hogy nekem minden csalódása ellenére segítene.

– Ha kapnék hárommilliót, azt az én tudásommal, kapcsolataimmal úgy megforgatnám, hogy néhány hét múlva kilencet adnék vissza. Ez azt hiszem, elég tiszta jele az érzelmeimnek. De erről egy szót sem senkinek, drága! – mondta, megállt, és mélyen a szemembe nézett. – Nem, nem kell most válaszolni. Tudom, holnapra átgondolja, kedves…

És mit mondjak, ezek után nem volt szívem megbántani. Nem fedtem föl, hogy cikket írok, szegény, talán még ma is vár.

Internet: kötetlen és ingyen van

– Ha már társkeresés, én inkább az internetre szavazok, mert a hagyományos társkereső irodák feszültséget váltanak ki bennem. Mivel ezek a randevúk nélkülözik a spontaneitást, romantikát, a két ember úgy érezheti magát, mintha húspiacon lenne. Ráadásul miért fizetnék valamiért, amit a világhálón keresztül ingyen is megkaphatok? Internetes társkeresőkön, fórumon, blogon kötetlenebb hangulatban lehet beszélgetni, a közös érdeklődés pedig jó alapot teremt az első levélváltásra. Igaz, személyes találkozáskor kiderülhet, a képernyő alapján másra számítottak, de az előzetes „bemutatkozás” miatt kisebb valószínűséggel végződik csalódással az első randi.

A társkereső klubban több hölgy beszélt arról, hogy ő mennyire megjárta a nettel:

– Őszintén írtam magamról, és kaptam néhány olyan levelet, hogy belepirulok, ha rágondolok az ocsmány ajánlatokra és kérésekre. Nem vagyok prűd, de mit képzelnek a férfiak? Nem fogják föl, egy nő társat és nem pusztán szexpartnert keres? – mesélte Balsa Márta, harmincnyolc éves adminisztrátor.

Ennek ellenére megpróbáltam:

Kreatív társkeresés: a közös élmény oldott hangulatot teremt

Akinek a pénztárcája megengedi, az kreatív tárkereső, rendezvényszervező segítségével keres. Ezeknél a hangsúly a közös érdeklődésen van. A „hátha nem csak a kaja jön össze” szlogent kedvesnek és közvetlennek találtam, így elmentem egy főzőrandira.

– Az élményrandevúk sikere a spontaneitás és szervezettség ügyes kombinációján alapul. Egy főzőrandin az egy receptre voksolók kerülnek párba, és közösen készítik el a kiválasztott menüt. A játékkal, pohár borral színesített összejövetelen hamar eltűnt a kezdeti feszengés. Az alkotás öröme, a közös élmény oldott hangulatot teremtett.

A legjobb barátnőm szintén párt keres, de őt egyáltalán nem érdekelte a főzőrandevúzás. Szerencsére sporthoz, művészethez, tánchoz kötődő, vagy akár ebédszünetben megejthető találkákat is szerveznek a kreatívabb irodák.

Mit mond a szakember?

– Ma sok helyütt arra biztatnak: légy különleges, egyéni, de véleményem szerint ez az individualizmus alá- és fölérendeltséget teremt a férfiak és a nők között – mondja Merza Péter pszichológus. – A cél nem a közös öröm lesz, hanem hogy csak nekem legyen jó. Így pedig nem lehet ismerkedni. Az a tapasztalatom, hogy az emberek leszoktak az alkalmazkodásról, a kapcsolatért való megküzdésről. Nem könnyű a személyiségünkön dolgozni, de tudni kell, mindenki képes a fejlődésre, ötven fölött is van mit tanulni.

A társkeresésénél fontos, hogy fokozatosan fogadjuk bizalmunkba a másikat. A lényeges dolgokban őszintének kell lenni, de tudni kell szelektálni, mit akarunk megosztani párunkkal, és feleslegesen nem terhelni egymást már rögtön az elején.

A szakértő tippjei

Merj odamenni a másikhoz!

Nyugodtan használd ki, hogy zavarba tudsz hozni egy férfit a puszta kisugárzásoddal. Figyeld, milyen érzéseket ébresztesz másokban, és mit ébresztenek benned a férfiak. Ha képes vagy belefeledkezni egy tekintetbe, megnyugtat egy hang, merj közeledni!

Válaszd a személyes ismerkedést!

Az internetes párkeresés nem túl ideális, hiányzik belőle az igazi beszélgetés, társas érintkezés élménye. Ne a gép előtt ülj, hanem menj érdeklődésednek megfelelő klubba, társaságba, ahol látják a viselkedésed, ahol látod a másik nem képviselőit, és kialakulhat a kölcsönös vonzalom.

Fejlődjetek együtt!

Ha úgy érzed, megtaláltad a „párnak valót”, ne kapkodj! Hagyj időt, hogy kiderüljön, vajon fel tudtok-e nőni a közös élethez. Néhány hónapig könnyű a szépet tenni, de ha fél év múlva nagyot változik valamelyik fél affinitása, érdemes végiggondolni, mi lesz tíz év múlva.

Próbálkozni, próbálkozni, próbálkozni!

Jó, ha tudod, a sikertelen társkeresés is sikeres, hiszen tanulunk általa. A kudarc után mérlegelni kell, ki mennyit és mit tett a kapcsolat alakulásáért, és ki, hol, miben hibázott.

Bátran – gyerekkel is!

Aki gyerekkel keres párt, ne vigye bele a szorongásait a kapcsolatba, merjen nyílt, nyitott maradni.

Melyiket válasszam: társkereső klub vagy internet? Cikkünk a Nők Lapja legfrissebb számában jelent meg.