Lola és a Mikulás zoknija

Nos, a Lola-jelenség leírhatatlan. Amikor belibben édesanyja kezét fogva a cukrászdába, a pincérek köré gyűlnek, és nem tudják levenni róla a szemüket. Képzeljenek el egy csillagszemű hatévest, aki körül minden mozdulatára repked a loknikba csavarodott, hosszú szőke haja, és amikor mosolyra nyílik a szája, hiányzik az elülső foga. Elbűvölő…

– Lola, ki vitte el a fogadat?
– A fogtündér – vonja meg a vállát a kislány, és megmutatja az alsó hiányt is, ahol rózsaszín ínyéből már tolakszik elő az új fog csipkéje.
– Ez azt jelenti, hogy mindjárt iskolás leszel.
– Alig várom – bólint komolyan, és azonnal bemutatja a nála lévő füzetben, hogy már tud nyomtatott nagybetűket írni. A lapokon előrajzolt fürdőruhás babák, amelyeket az óvodai barátnőivel már elkezdtek felöltöztetni. Nekem is felajánlja, hogy ragasszak az egyiknek ruhát meg cipőt.
Miközben „szabunk-varrunk”, tovább faggatom Lolát:
– Az angyalkáknak írtál már levelet?
– Igen. Meg a Mikulásnak is. A grandma’nál ő hozza a karácsonyi ajándékot.
– Akkor nagyon igyekeznie kell, hogy odaérjen Angliába, mert december hatodikán még itt van dolga.
– Á, tud repülni! Pont azért kértem tőle távcsövet, hogy láthassam, ahogy a csillagok között vágtat a szánján.
– Hol töltitek a karácsonyt? – fordulok Krisztához, nehogy azt higgye, ő csak mellékszereplő (pedig az).
– A nagyszülőknél. Szenteste még apukáméknál leszünk, Kaposvár mellett, kutyástól, gyerekestől, de utána felcihelődünk, és továbbutazunk a férjem szüleihez Angliába. Tavaly másképp volt, nálunk ünnepeltünk Nagykovácsiban. Tizenegyen gyűltünk össze, köztük az öcsémék, a nagybátyámék, apukám az élettársával és az ő nagyfiával, ehhez csatlakoztak még az angol nagyszülők. Szerintem Lola arra emlékszik az egész tavalyi karácsonyból, hogy a mama ki se jön a konyhából. De az idén lazítok. Feltéve, hogy túlélem a repülést…
– Hogyhogy?
– Újabban pánikolok. Beszűkül a tudatom, nem kapok levegőt… Szörnyű. Én, aki több százezer kilométert megtettem már a levegőben!
– Valahol ki kell jönnie a feszültségnek.
– Az igaz, hogy nagyon nehéz évet zárok. Sok küzdelemmel, őrlődéssel. Februárban tizenöt évnyi közéleti-politikai újságírás után felmondtam a Híradónál úgy, hogy nem láttam, mit fogok csinálni. Képzelheted, milyen nagy döntés ez egy olyan biztonságra törekvő embertől, mint én! Szerencsére Alex mindvégig mellettem állt, ha kellett, meghallgatott, ha kellett, a tanácsaival segített.
– Hogy tudott segíteni, ha nem is érti, amit csinálsz?
– Pont ezért tudja kívülről szemlélni a munkámat. Olyan hibákat is észrevesz, amit az én szemem már nem.
Nem is a tévézés során zavar, hogy nem érti a nyelvünket, hanem akkor, amikor írok. Úgy szerettem volna például, ha megmutathatom neki a Lola-írásokat!
– Akkor másképp jelentek volna meg?
– Nem hiszem…  Látod, ennyi előnye van ennek a kényszerű önállóságnak, hogy magadnak kell megküzdened a feladattal. De ettől mi még egymás legjobb barátai vagyunk Alexszel. Én például jobban örülök az ő sikereinek, mint a sajátjaimnak. Úgy jött el velem ebbe az országba, hogy nem ismert senkit, és ma már egyre több sikert arat a vállalkozásában. Nagyon büszke vagyok rá.

– Ha kinőné a magyar piacot, hazaköltöznél vele?
– Éppen néhány napja merült fel köztünk ez a kérdés – egyelőre csak elméletben –, és én igennel feleltem. Biztos sokat veszítenék, de legalább annyit nyernék is, ha kimennék Angliába.
– Bátor vagy. Folyton meglepetésekkel szolgálsz. Ilyenek voltak a Lola-mesék, és ilyen a műsorod, a DTK Show is. De biztos vagy abban, hogy ennyi mindenre képes vagy?
– Arra gondolsz, hogy nem showmannek születtem? Szerintem senki sem születik annak. Minden showman más karakter. Én kevésbé vagyok harsány, ami talán nem is baj. Az év elején már nagyon vágytam arra, hogy valami mást, valami életteli, derűs, pozitív műsort csináljak. Ez a munka most olyan számomra, mint egy korty friss levegő a sok tragikus, szomorú hír után.
– Folyton drukkolok, hogy sikerüljön elengedned magad…
– Valóban sokkal többet meg kell mutatnom magamból, mint amennyit eddig, de nem bánom. Meg kellett tanulnom, hogy nem dől rám a stúdió, ha hangosan felnevetek, mondjuk Badár Sándor egyik poénján. Kihívás számomra, hogy végre szabadjára merjem engedni azt a nőt, aki igazából vagyok.
– Miért, milyen vagy? Mondjuk, nőként, odahaza.
– Precíz, pontos, eszköztelen. Például alig sminkelem magam. S noha a kislányos alkat ezt sugallná, soha nem adom a védelemre szoruló, gyenge nőt… Bár mostanában sokkal érzékenyebb vagyok. Múltkor egy joghurtreklámon elbőgtem magam. Talán az anyaság teszi.
– Hisztizni is szoktál?
– Nem, hisztis nem vagyok, csak időnként szenvedélyes. És ezt Lola is örökölte tőlem. Ilyenkor Alex felsóhajt: „Na, a két magyar kislány!”
– A megfelelési kényszereid karácsonykor is hajtanak?
– Hajjaj! De okultam a saját káromon: nem kell mindennek tökéletesnek lennie. A fontos, hogy mindenki jól érezze magát. Nálunk például amolyan hibrid karácsony van. Mindkét országból átvettük azt, ami jó nekünk. Angliában már december közepén áll a fa, így tovább élvezheti a család. Mi is így teszünk, és együtt fogjuk feldíszíteni a fenyőt. Ettől még nem vész el a csodavárás gyönyörűsége. De azt, hogy a kéményen keresztül érkezik a Mikulás, és éjszaka egy nagy zokniba teszi bele az ajándékot, meghagyjuk az angol nagyszülőknek.
– És Sophie, az unokatesóm kitesz neki egy tányér krumplilevest. Ha azt megeszi, tudjuk, hogy ott járt – fűzi hozzá Lola. – Tényleg, mama, mi is tegyünk ki zoknit!
– Jó, majd beszerzünk egyet. Az anyósom saját kezűleg szokta varrni, és úgy húzza maga után, mint egy nagy puttonyt.
– A grandma’ házában titkos ösvény is van… – súgja Lola.
– Ezt én nem is tudtam! – csapja össze a kezét Kriszta.
– Ha jól sejtem, ezzel fog kezdődni a következő mesétek…
– Még soha nem írtunk együtt, de jó ötlet. Most, hogy Lola már ilyen okos nagylány! Írunk mesét, Lola?
– Igen.
– És szerepelni nem szeretnél a Nők Lapjában?  
– Nem – rázkódik meg a fürtös fejecske határozottan, és odabújik a mamához.
– Te is ilyen félénk voltál? – kérdezem Krisztától.
– Mindenesetre visszahúzódó. Aztán mi lett belőlem? Úgyhogy van még remény…
– A legszebb gyerekkori karácsonyod?
– Igalon, az apai nagyapáméknál. Emlékszem, az öreg úgy bedurrantott a cserépkályhába, hogy majd megsültünk, de ő a forró padkán feszített mellényben, zakóban, nyakkendőben. Falusi tanító volt, hihetetlen szépérzékkel megáldva. Olyan karácsonyi csomagokat varázsolt, hogy még én, kislányként is alig mertem kibontani őket… Mellesleg ezt megörököltem tőle.
– Jézus, mi jöhet még?
– Ne aggódj, nem tervezek kézművesműsort a tévében!
– Lola első karácsonya hogy telt?
– 2005. december 24., Brüsszel. Soha nem felejtem el. A baba még nem volt két hónapos, és mi Alexszel úgy döntöttünk, nem tesszük ki az utazás viszontagságainak. Esett a hó, kisétáltunk a karácsonyi vásárra, és mire hazaértünk, a babakocsi ki sem látszott a nagy fehérségből. Mintha egy barlangban töltöttük volna az ünnepet. Csak mi hárman. Varázslatos volt…
– Most meg már a lányod díszíti a fát!
– Az ám, és énekel is hozzá. Készült a műsoromba egy gyönyörű karácsonyi dal, amit négy remek előadó, Wolf Kati, Szekeres Adrien, Pély Barna és Kohánszky Roy énekel, egy gyerekkórussal közösen. A felvétel végén a stúdióban könnybe lábadt a szemünk… Lola, hogy is van a dal?
– „Ez az ünnep legyen úgy szebb, ahogy álmodban látsz… Egy új világ, ‘hol teljesül, mit vágysz. Egy éjjel, tele fénnyel, mikor szikrázik a hó. Egy új lap, melyre bármi írható…”
– Ezt kívánjuk mindenkinek az ünnepekre!

Névjegy:
újságíró,
1975. február 1-jén született.
1999 és 2002 között
az RTL Klub riporter-műsorvezetője.
2005-ben született meg kislánya, Lola.
2004 és 2007 között az MTV brüsszeli tudósítója,
2007-től az MTV Híradójának műsorvezetője.
2006 és 2011 között a Nők Lapja publicistája.
2009-ben megnyeri az év médiaszemélyisége díjat.
2011. október 4-étől a DTK – D. Tóth Kriszta Show című talkshow műsorvezetője
Könyvei: Lolával az élet, Lolamesék, Nagylánykönyv, Bátorkönyv.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Lola és a Mikulás zoknija
• Mindez világ örvendezzék!
• Mese a székely leányról, aki hitt az álmainak
• Hol az öröm télen?
• Gyerekek mondják…
• A mikulásvirág
• Milyen az ajándékozási stílusa?
• Tamással sülve-főve
• Dr. Vekerdy Tamás rovata

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!