Aktuális

Hitek és tévhitek: A szabadság hétköznapjai

Ha kiejtjük a szánkon 1848 március idusát, mindenkinek azonnal Petőfi Sándor, Kossuth Lajos neve, irodalmi hősök, legendás filmek jutnak az eszébe. A forradalom és a szabadságharc máig a nemzeti mitológia legfényesebb fejezete. De vajon hogyan élte meg a kisember azt a zivataros másfél esztendőt? Ennek eredtünk a nyomába Fónagy Zoltán történész segítségével.

Illyés Gyula Puszták népe című, önéletrajzi ihletésű szociográfiájában rávilágít: a kisember annak idején (is) keveset értett a nagypolitikából. A következő idézetben apai nagyapját faggatja, aki 1848-ban 17 éves volt. „Szedték a katonát akkoriban a magyarok is, a németek is — mondta akadozva, amikor föllelte végre emlékezetében azokat az éveket, amelyekről hallani akartam —, mink meg elmentünk az erdőbe. Mink sütöttük a kenyeret, mert még lisztet is vittünk. Az egész szabadságharcot s a rákövetkező zavaros időket az erdőben töltötte, igen kellemes társaságban, egy-egy szép jelenetre még hatvan év távlatából is rámosolygott. (…) A vitézi élettől féltek? Nem. Nagyapa csak »idegen országba « nem akart menni, ha a csatát ott, a puszta végén rendezik, akkor szívesen kivette volna a részét. Görgeynek majdnem segédkezet nyújtott ő is; sajnos, későn érkezett, visszafordult. Két telet húzott ki az erdőben, hogy melyiket, arra nem emlékszik, mert fogalma sem volt arról, hogy mikor ütött ki a szabadságharc, azt sem tudta, hogy egyáltalán kiütött.(…) Mindezt igen egykedvűen beszélte el, eszébe sem jutott, hogy bujdosása egyik felében — amikor Kossuthék verbuváltak — gyáva volt, a másik felében pedig — amikor a császáriak soroztak — hős.(…) Nagyapa az erdőben ült, nem mérlegelt, az urak dolgának tartotta az egészet; már akkor lemondott arról, hogy ilyesmiben tisztán láthat.”

Hitek és tévhitek: A szabadság hétköznapjai

„Kossuth Lajos azt üzente…”

– Ez a hozzáállás mégsem tekinthető általánosnak a parasztság körében – szögezi le Fónagy Zoltán történész. – Hiszen 1848 áprilisában a Magyarország nyolcvan százalékát kitevő agrárnépesség számára húsbavágó törvény születik: a jobbágyfelszabadítás. A történelmi léptékű változás elsősorban nem azért fontos számukra, mert ezentúl nem a földbirtokos neve szerepel a parcelláik mellett a telekkönyvben, hiszen eddig sem igen vehette el tőlük az általuk művelt földet senki. A törvény azt a kézzelfogható és óriási könnyebbséget jelenti a parasztságnak, hogy nem kell többé úrdolgára mennie. Ez egy egész telkes jobbágy esetében évszázadok óta évi 52 napi robot volt a földesura birtokán fő dologidőben! Az sem elhanyagolható, hogy az emberek többé nincsenek kiszolgáltatva az úriszék önkényének, amely elé eddig bármilyen ürüggyel odacitálhatták őket, ily módon beleszólva a magánéletükbe is. A régen várt törvény tehát a paraszt állampolgárrá válását teljesítette be. Számukra ez jelenti a szabadságot, amiért igenis megéri küzdeni. Ez tette Kossuth Lajost „Kossuth apánkká” a nép számára, és ez vonzotta a szabadság zászlaja alá 1848-ban a parasztlegényeket… Meg persze a zsold, és a gyors felemelkedés reménye, fűzi még hozzá a szakember józanul. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a forradalom egy olyan időszakban tör ki, amikor az országban éppen gazdasági válság dúl, részben az előző évek rossz termése, részben a korai kapitalizmus első, hazánkba is begyűrűző hitelválsága miatt. A városlakók egy részének már jó ideje nem akad munkája, a József-napi vásárra éppen csak szállingóznak a vevők, a külföldi kereskedők nagy része nem is érkezik meg Pestre. Ilyen körülmények között fiatalemberek tömegei számára jelent megoldást a katonáskodás. A honvédsereg első tízezer katonája tehát valóban önkéntesekből áll, de a közel kétszázezres létszámnak, amire a szabadságharc folyamán szükség lesz, ez csak a töredéke. A többieket sorozás útján állítja ki az új magyar kormány. A kép tehát, amint Kossuth járja az Alföldet, és a zászlaja alá özönlenek a haza szabadságáért vérüket ontani kész parasztok, ha nem is nélkülöz minden valóságalapot, a romantikus képzelet túlzása.

„Adományainkat a haza oltárára tesszük…”

Hitek és tévhitek: A szabadság hétköznapjaiUgyanígy mitológiánk része az a jelenet, amikor a nemzet fiai a kormány felszólítására a haza oltárára helyezik (esetleg a Nemzeti Múzeum lépcsőjére hordják) ékszereiket, pénzüket, arany és ezüst asztalneműiket… Máig azt hisszük, hogy ebből a pénzből öntötték a szabadságharc ágyúit, kovácsolták kardjait, és élelmezték, ruházták a honvédsereget. Az igazság ezzel szemben az, hogy bár a kormány valóban ezt a kölcsönként kezelt arany-ezüst tartalékot szánta a kibocsátandó papírpénzek fedezetének, nyár végéig alig nyolcszázezer forintnak megfelelő adomány jött össze. Ez pedig összevetve azzal a kétszázmillió forintnyi papírpénzzel, amit a kormány a szabadságharc ideje alatt volt kénytelen nyomni, hogy finanszírozza a hadviselést, elhanyagolható összeg. Ráadásul a nagy felfordulásban még ezt is ott felejtették a Kereskedelmi Bank pincéjében, amikor 1849 elején Debrecenbe menekültek. A segítség tehát csekély volt, és utólag még ez is hiábavalónak bizonyult. Az emberek akkor sem voltak mások, mint manapság – mutat rá a történész a valóságra. – A „miből fogunk élni?” parancsa a forradalom viszonyai között még inkább előtérbe kerül. Az ezüsthúszasok, azaz a váltópénz (három ezüsthúszas ér egy forintot, ami kb. egy iparos segéd egynapi keresménye) néhány hét leforgása alatt eltűnik a forgalomból, mert a bizonytalan időkben a lakosság a nemesfémet inkább eldugja. Ezen túl kizárólag papírbankókat használnak a piacokon, amelyekkel viszont az a baj, hogy túl nagy címletűek. Ezért azt találják ki, hogy az ötforintost, ami akkoriban a legkisebb papírpénz, arányos darabokra tépik, és ezzel fizetnek. A kormány ezen az áldatlan helyzeten (is) szeretne segíteni, amikor elkezdi nyomni a fedezet nélküli Kossuth-bankókat. Eleinte egy- és kétforintosokat, később ötösöket, tízeseket, sőt már százasokat is. A pénz előteremtése mindvégig a szabadságharc egyik legégetőbb kérdése marad. A bukás a lakosság számára éppen a Kossuth-bankók eltörlésével válik majd leginkább személyes veszteséggé. Haynau 1849 nyarán egyetlen tollvonással érvényteleníti a szabadságharc pénzét, ennek következtében sokan földönfutóvá válnak. Mint az a szerencsétlen pesti szabómester, aki a rendelet előtti napon adta el a házát. A vételárat Kossuth-bankókban vette át, amelyek másnapra értéktelen papírrá váltak. Huszonnégy óra leforgása alatt odaveszett egy élet munkája! Nem lehet csodálni, ha ezek után öngyilkos lett.

„Szabadság, egyenlőség, testvériség!”

Hitek és tévhitek: A szabadság hétköznapjaiHogy az európai forradalmak romantikus eszméjét, az egyenlőséget hogyan váltja aprópénzre a kisember? Erről tanúskodjanak báró Bánffy Jánosné Wesselényi Jozefa egykorú feljegyzései. „A nagyobbik leányom dajkája bejáratos volt hozzánk. Férjem mondá neki egyszer: »Hallgass csak ide Kati, mi minden jó vár reátok« és elsorolá neki az úrbéres osztály által nyert jogokat. Midőn a jogegyenlőségre jutott, felém fordula a nő, s kétkedőleg kérdé:
– De úgyé azért még nem veheti el az én fiam a Nagysád leányát?
– Nem bizony – felelém neki –, még sokat kellene a te gyermekeidnek hágni s az enyémeknek szállni, hogy összeházasodhassanak. Látod, aki tanult, csak olyannal kíván egyesülni, ki tud, s ki dolgozik, olyannal, ki dolgos. (…) Mindazonáltal bölcs leckéim eredménye a lőn, hogy az én asszonyom rögtön elfut a vásárba, egy vékony szalmakalapot venni gyermekének, kit – úgymond – éppúgy megillet már, mint báróját. Nem is volt talán a népnek semmiről zavarosabb képzete, mint az egyenlőségről. Falun csodálkoztak, hogy nem vettük fel az ők öltözetjeket és hogy nem saját kezűleg műveljük a földet…”

 

 

Hitek és tévhitek: A szabadság hétköznapjai

„Kossuth Lajos azt üzente…”

– Ez a hozzáállás mégsem tekinthető általánosnak a parasztság körében – szögezi le Fónagy Zoltán történész. – Hiszen 1848 áprilisában a Magyarország nyolcvan százalékát kitevő agrárnépesség számára húsbavágó törvény születik: a jobbágyfelszabadítás. A történelmi léptékű változás elsősorban nem azért fontos számukra, mert ezentúl nem a földbirtokos neve szerepel a parcelláik mellett a telekkönyvben, hiszen eddig sem igen vehette el tőlük az általuk művelt földet senki. A törvény azt a kézzelfogható és óriási könnyebbséget jelenti a parasztságnak, hogy nem kell többé úrdolgára mennie. Ez egy egész telkes jobbágy esetében évszázadok óta évi 52 napi robot volt a földesura birtokán fő dologidőben! Az sem elhanyagolható, hogy az emberek többé nincsenek kiszolgáltatva az úriszék önkényének, amely elé eddig bármilyen ürüggyel odacitálhatták őket, ily módon beleszólva a magánéletükbe is. A régen várt törvény tehát a paraszt állampolgárrá válását teljesítette be. Számukra ez jelenti a szabadságot, amiért igenis megéri küzdeni. Ez tette Kossuth Lajost „Kossuth apánkká” a nép számára, és ez vonzotta a szabadság zászlaja alá 1848-ban a parasztlegényeket… Meg persze a zsold, és a gyors felemelkedés reménye, fűzi még hozzá a szakember józanul. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a forradalom egy olyan időszakban tör ki, amikor az országban éppen gazdasági válság dúl, részben az előző évek rossz termése, részben a korai kapitalizmus első, hazánkba is begyűrűző hitelválsága miatt. A városlakók egy részének már jó ideje nem akad munkája, a József-napi vásárra éppen csak szállingóznak a vevők, a külföldi kereskedők nagy része nem is érkezik meg Pestre. Ilyen körülmények között fiatalemberek tömegei számára jelent megoldást a katonáskodás. A honvédsereg első tízezer katonája tehát valóban önkéntesekből áll, de a közel kétszázezres létszámnak, amire a szabadságharc folyamán szükség lesz, ez csak a töredéke. A többieket sorozás útján állítja ki az új magyar kormány. A kép tehát, amint Kossuth járja az Alföldet, és a zászlaja alá özönlenek a haza szabadságáért vérüket ontani kész parasztok, ha nem is nélkülöz minden valóságalapot, a romantikus képzelet túlzása.

„Adományainkat a haza oltárára tesszük…”

Hitek és tévhitek: A szabadság hétköznapjaiUgyanígy mitológiánk része az a jelenet, amikor a nemzet fiai a kormány felszólítására a haza oltárára helyezik (esetleg a Nemzeti Múzeum lépcsőjére hordják) ékszereiket, pénzüket, arany és ezüst asztalneműiket… Máig azt hisszük, hogy ebből a pénzből öntötték a szabadságharc ágyúit, kovácsolták kardjait, és élelmezték, ruházták a honvédsereget. Az igazság ezzel szemben az, hogy bár a kormány valóban ezt a kölcsönként kezelt arany-ezüst tartalékot szánta a kibocsátandó papírpénzek fedezetének, nyár végéig alig nyolcszázezer forintnak megfelelő adomány jött össze. Ez pedig összevetve azzal a kétszázmillió forintnyi papírpénzzel, amit a kormány a szabadságharc ideje alatt volt kénytelen nyomni, hogy finanszírozza a hadviselést, elhanyagolható összeg. Ráadásul a nagy felfordulásban még ezt is ott felejtették a Kereskedelmi Bank pincéjében, amikor 1849 elején Debrecenbe menekültek. A segítség tehát csekély volt, és utólag még ez is hiábavalónak bizonyult. Az emberek akkor sem voltak mások, mint manapság – mutat rá a történész a valóságra. – A „miből fogunk élni?” parancsa a forradalom viszonyai között még inkább előtérbe kerül. Az ezüsthúszasok, azaz a váltópénz (három ezüsthúszas ér egy forintot, ami kb. egy iparos segéd egynapi keresménye) néhány hét leforgása alatt eltűnik a forgalomból, mert a bizonytalan időkben a lakosság a nemesfémet inkább eldugja. Ezen túl kizárólag papírbankókat használnak a piacokon, amelyekkel viszont az a baj, hogy túl nagy címletűek. Ezért azt találják ki, hogy az ötforintost, ami akkoriban a legkisebb papírpénz, arányos darabokra tépik, és ezzel fizetnek. A kormány ezen az áldatlan helyzeten (is) szeretne segíteni, amikor elkezdi nyomni a fedezet nélküli Kossuth-bankókat. Eleinte egy- és kétforintosokat, később ötösöket, tízeseket, sőt már százasokat is. A pénz előteremtése mindvégig a szabadságharc egyik legégetőbb kérdése marad. A bukás a lakosság számára éppen a Kossuth-bankók eltörlésével válik majd leginkább személyes veszteséggé. Haynau 1849 nyarán egyetlen tollvonással érvényteleníti a szabadságharc pénzét, ennek következtében sokan földönfutóvá válnak. Mint az a szerencsétlen pesti szabómester, aki a rendelet előtti napon adta el a házát. A vételárat Kossuth-bankókban vette át, amelyek másnapra értéktelen papírrá váltak. Huszonnégy óra leforgása alatt odaveszett egy élet munkája! Nem lehet csodálni, ha ezek után öngyilkos lett.

„Szabadság, egyenlőség, testvériség!”

Hitek és tévhitek: A szabadság hétköznapjaiHogy az európai forradalmak romantikus eszméjét, az egyenlőséget hogyan váltja aprópénzre a kisember? Erről tanúskodjanak báró Bánffy Jánosné Wesselényi Jozefa egykorú feljegyzései. „A nagyobbik leányom dajkája bejáratos volt hozzánk. Férjem mondá neki egyszer: »Hallgass csak ide Kati, mi minden jó vár reátok« és elsorolá neki az úrbéres osztály által nyert jogokat. Midőn a jogegyenlőségre jutott, felém fordula a nő, s kétkedőleg kérdé:
– De úgyé azért még nem veheti el az én fiam a Nagysád leányát?
– Nem bizony – felelém neki –, még sokat kellene a te gyermekeidnek hágni s az enyémeknek szállni, hogy összeházasodhassanak. Látod, aki tanult, csak olyannal kíván egyesülni, ki tud, s ki dolgozik, olyannal, ki dolgos. (…) Mindazonáltal bölcs leckéim eredménye a lőn, hogy az én asszonyom rögtön elfut a vásárba, egy vékony szalmakalapot venni gyermekének, kit – úgymond – éppúgy megillet már, mint báróját. Nem is volt talán a népnek semmiről zavarosabb képzete, mint az egyenlőségről. Falun csodálkoztak, hogy nem vettük fel az ők öltözetjeket és hogy nem saját kezűleg műveljük a földet…”

 Hitek és tévhitek: A szabadság hétköznapjaiCikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése