Megcsalt! Mit tegyek?

A kilencvenes években a válaszadóknak még csak 7 százaléka vallotta be, hogy megcsalta már aktuális partnerét. A kétezres években ez az arány 19 százalékra ugrott. Szinte nyilvánvaló, hogy a valós szám ennél is nagyobb, mert szinte nincs olyan kapcsolat, ahol ez a kérdés fel ne merülne. Bár az, hogy mi számít megcsalásnak és mi nem, mindenhol mást jelent. Klári egyszer véletlenül felfedezte, hogy a férje egy idegen nővel levelezik a neten, és vele olyan belső érzéseket oszt meg, amelyeket otthon sosem. Egy darabig titkosan figyelte, ahogy jönnek-mennek az e-mailek a férje és az idegen nő között. Ezek az üzenetek szinte szűziesek voltak, Klári mégis féltékeny volt, úgy érezte, a párja életének van egy titkos, tőle elzárt része, amit önmagában is „csalásnak” érzett.
– Az, hogy mi számít megcsalásnak és mi nem, nagyban függ az egyén személyes élettörténetétől és a párkapcsolati „szerződéstől”, vagyis attól, hogy az adott pár mit tart elfogadhatónak és mit nem – vallja Barát Katalin pszichiáter, családterapeuta.

Van, ahol már az is megcsalásnak számít, ha az egyik fél a munkahelyén a kollégáival ebédel, máshol azt is bocsánatos bűnnek érzik, ha valaki egyéjszakás kalandba bonyolódik egy karácsonyi buli után félig lerészegedve. Napjainkban a megcsalásnak egészen új fajtái is kialakultak, ilyen például az internetes pornóoldalak nézegetése. Önmagában a pornó persze nem tekinthető feltétlenül „megcsalásnak”, hiszen lehet az izgalom karbantartásának az eszköze, de ha már kivisz a kapcsolatból, és nem marad erő a kapcsolatban megélt szexualitásra, akkor az valódi gondot jelez. Egyébként is mindig az a kérdés, hogy a „megcsalás” mennyire visz kifelé az eredeti kapcsolatból.

A lebukás pillanata

Az ötvenéves László például egyáltalán nem kíván lemondani az új, a külső kapcsolatában megtapasztalt örömökről, igaz, a régiekről sem.
– A feleségem nagyon jó anya, igazi társ, akire mindig számíthatok, de a szex már évek óta nem működött közöttünk – meséli. – Amikor megismerkedtem Zsuzsával, ő olyan erővel ébresztette fel bennem a vágyat, hogy nem tudtam neki ellenállni, mellette újra férfinak érezhettem magam.
A gond az, hogy a feleségemet is szeretem, fontos a családom, a gyerekeim. Amikor lebuktunk, a feleségem arra kért, döntsem el, mit akarok. De hogyan döntsek? Hogyan mondhatnék le a családomról és hogyan arról az örömről, amit Zsuzsától kapok?

Mert a döntés nem mindig egyszerű, és a lebukás sem mindig akkor történik, amikor a külső kapcsolat már leszálló ágban van. Sokszor épp akkor borul a bili, amikor tombol az új szerelem. A megcsalt fél közben vergődik a fájdalomtól, amit csak az enyhíthetne, ha a külső kapcsolat egyszerre véget érne és kiderülne, mégiscsak ő a fontosabb. Csakhogy varázsütésre ez ritkán következik be, főképp ha nemcsak szexuális kalandról van szó, hanem mély érzelmi megérintődésről is.

– A lebukás pillanatában mérlegre kerül az új kapcsolat és a régi – mondja Barát Katalin –, és többnyire nagyon pontosan lehet érezni, mi mennyit ér, hogy a kaland nem fontos annyira, hogy felborítsunk érte mindent. Máskor azonban nagyon nehéz határozni, és nem biztos, hogy egyik pillanatról a másikra sikerül. Holott az újrakezdés előfeltétele a külső kapcsolat lezárása és annak a mély átérzése, hogy a másiknak mindez mekkora fájdalmat okozott. A félrelépésnek ugyanis nagyon komoly következménye van, és ez nem más, mint a kötődési sérülés.

A kötődési sérülés

A párok gyakran mondják, érzik a megcsalás után, hogy soha nem tudnak már úgy a másikhoz érni, mint korábban… Hogy valami végleg elromlott… És ami ilyenkor elromlik, megtörik, az nem egyszerűen a bizalom, hanem a biztonságos kötődés. A mi kultúránkban alapvetően monogámiára szerződünk – hangsúlyozza Barát Katalin –, amit az az örök vágyunk vezérel, hogy nehéz helyzetekben biztonságot találjunk, számíthassunk valakire, aki segít. Ez az igény a bölcsőtől a koporsóig elkísér bennünket és ezért, ha ezt valaki megadja nekünk, akkor ez egy fokkal többet is jelent, mint az elkötelezett szerelmi kapcsolat. Ez utóbbi azt jelenti, hogy olyan elkötelezettséget érzünk a szerelmesünk iránt, amit nem ingat meg mások udvarlása sem. A kötődési kapcsolat azonban nem feltétlenül a szerelemről szól, hanem arról az élményről, hogyha stresszt élünk át, akkor a párunk érzelmileg elérhető. Nem ráz le bennünket, mindig meghallgat, és épp azt kapjuk tőle, amire szükségünk van. Természetesen mi is megadjuk ugyanezt, ebben fontos a kölcsönösség. Így lesz a párunk valóban életünk párja, a mi kötődési kapcsolatunk. A megcsalás ennek a bizonyosságát kérdőjelezi meg. Ezért fáj annyira.

– András bent volt a szülésnél – meséli Adrienn –, de talán jobb lett volna, ha egyáltalán nincs ott, mert miközben én a fájások mindent elsöprő erejével küzdöttem, addig a férjem és az orvosom a magyar focicsapat vereségét elemezte aprólékos részletességgel. Amikor Csenge végre kibújt, a babát András kezébe adták, aki kiment vele, én meg ottmaradtam egyedül az asztalon kiterítve… Valahogy ugyanezt a végtelen magányt éltem át, amikor nemrég kiderült, van valakije! András ugyan azt állítja, nem komoly az egész, bocsássak meg neki, én mégsem vagyok képes ezen túltenni magam.

– A félrelépésre adott reakció intenzitásában a korábban megtapasztalt élmények is jelen vannak – magyarázza Barát Katalin. – Ha a megcsalt fél egy kritikus életszakaszban magára hagyatottságot élt át, a reakciója sokszoros erejű lehet. Ilyen időszak a terhesség, a szülés, a betegség, a szülő betegsége. Ha ez a kettő összefonódik, tehát ha a félrelépés épp akkor történik, amikor a másik fél beteg édesanyját ápolja, a kötődési sérülés még mélyebb lesz. Ahhoz, hogy az eredeti kapcsolat újra fel tudjon épülni, fontos, hogy a hűtlen valódi megbánást tanúsítson és átérezze a másik fájdalmát.

Jegelés vagy megoldás?

Sok kapcsolatban azonban a beismerésig sem jutnak el, addig, hogy nyíltan felvállalják a hűtlenség tényét. Zsolt például a végsőkig tagadott. A felesége hiába kérte, beszéljék meg, mi történt és legfőképp miért, Zsolt hajthatatlan maradt: „Nem történt semmi!” – hajtogatta. Csakhogy ezután már biztosan nem lesz olyan semmi, mint azelőtt, már csak azért sem, mert a kapcsolatban olyan feszültség keletkezik, ami ki fog törni valahol.

– Az elhallgatás csak a probléma jegelését eredményezi – mondja Barát Katalin. – Ha nem sikerül feldolgozni a történteket, akkor ennek tovagyűrűző hatása van, a feszültség valahol más formában fog kitörni. Ilyenkor gyakori, hogy a pár látszólag értelmetlen dolgokon veszekszik. Ha azonban sikerül őszintén feltárni az érzéseket, akkor ez óriási lehetőség a pár számára, hogy újraépítsék a kapcsolatukat. Gyakran tapasztalható, hogy hajnalig beszélgetnek, végiggondolják, mi történt, hogyan jutottak idáig. Ez nagyon fontos, mert a titok az, ami elszigetel egymástól. Ezekben a beszélgetésekben el lehet jutni odáig, hogy a hűtlen fél átérzi a társa fájdalmát és őszintén bocsánatot kér. Terápiában ilyenkor arra kérjük őt, hogy a jóvátétel és a bocsánat cselekvésben nyilvánuljon meg. Egy asszony például arra kérte a  férjét, hogy tartson tósztot az egész család előtt, és ott mondja el, ez a házasság mi mindent jelent neki. A fájdalom még így is sokáig újra és újra feltörhet. De fontos, hogy ebben a lélektani helyzetben már a megcsalt társ is ráébredjen, mi volt az, amit a társa a kapcsolaton belül nem talált meg, amit éppen ő nem tudott megadni neki. Ha ez sikerül, arra is rájöhet, hogy egy-egy helyzet kialakulásához mindannyian aktívan hozzájárulunk. Soha nem passzív áldozatok vagyunk, hanem az események cselekvő részesei. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy tehetünk azért, hogy legközelebb másképp legyen!