“Hogy az otthoni szeretteim életére hatással lehessek”
Domján Eszter, 35 éves dúla, New York
“Lassan nyolc éve lesz, hogy elköltöztem otthonról. Ezalatt a nyolc év alatt több különböző helyen éltem – két évet Mexikóban, három évet Isztambulban töltöttem, és most lassan már három éve New Yorkban élek. De függetlenül attól, hol vagyok, az, hogy mi történik Magyarországon, mindig is a szívügyem marad. És éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy elmenjek szavazni. Az, hogy miért mentem el otthonról, egy hosszú történet. Mindenképp nagy szerepe volt ebben a döntésben annak, hogy találkoztam valakivel, aki azóta a férjem lett, és aki hozzám hasonlóan kereste a helyét a világban, felfedezni és tanulni vágyott. Én dúla vagyok (szüléskísérő) és pszichológus, a férjem író, valamint egy olyan egyesületnek dolgozik, akik organikus zöldségeket, gyümölcsöket szállítanak elérhető áron farmokról azokba a városrészekbe, ahol az ott élők nagyrészt egészségtelenül táplálkoznak. Az, hogy ezt egy olyan városban tehetjük, ahol a legkülönbözőbb kultúrák képviselői élnek egymás mellett – ha nem is mindig problémamentesen, de mégis nagyrészt békésen, a különbözőséget elfogadva és tisztelve –, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy itt otthon tudjuk érezni magunkat. Ettől még Magyarország egyfolytában hiányzik: vágyódom a családom, az otthoni barátaim, a budapesti utcák után. Mindig figyelemmel követem az otthoni történéseket, és sokat gondolkozom azon, hogy külföldön élve hogyan tudnék akárcsak a legkisebb hatással lenni arra, ami otthon történik. A különböző országokban, kultúrákban eltöltött évek alatt egyre erősebben fogalmazódott meg bennem az, hogy mik azok az értékek, amiket fontosnak tartok ahhoz, hogy boldog, élhető életet lehessen élni egy adott helyen. Az etnikai, vallási, szexuális orientációbeli különbözőségek elfogadása, a szólásszabadság, a független média, oktatás és kultúra, a rászorultak támogatása mind ilyen értékek számomra. És ezért megyek el szavazni: hogy az otthoni szeretteim életére ilyen módon hatással lehessek, és hogy el tudjam képzelni azt is, hogy egyszer majd családostul akár újra otthon éljek.”
“Véleményt nyilvánítani közös ügyeinkről”
Kókai-Nagy Ákos 43 éves country manager, Koppenhága
“Lassan két éve, hogy itt élünk, a harmadik gyerekünk már Dániában született. A feleségemmel mindketten elmegyünk szavazni, ha összejön, mindenesetre regisztráltunk a nagykövetségen. Mivel közösséget érzünk az otthoniakkal, szeretnénk véleményt nyilvánítani közös ügyeinkről, ami szerintünk jól van így. Itt külföldiként is szavazhatunk a helyhatósági választáson, ugyanezen logika alapján: mivel a közösség részének tartanak minket, és mi is magunkat. A szavazás végül is erről kell, hogy szóljon: véleményt nyilvánítani közös ügyekről, ezt gyakorolják például a lengyelországi németek, az erdélyi magyarok, a svédországi dánok. Logikus, hogy mi is szeretnénk élni ezzel a lehetőséggel.”
“Mert ott él a családom”
Szűcs Eszter, 38 éves művészetterapeuta, Bristol
“Közel három éve élünk itt, és még néhány évet biztosan maradunk. A párom itt talált munkát, mi pedig követtük. Az a helyzet, hogy mi nem megyünk szavazni, bár nagyon szeretnénk, de túl macerás és drága lenne megoldani. Három gyerekünk van, a legkisebb szinte hozzám van nőve. Bristolban élünk, és Londonba kéne utaznunk, ami kétszer három órát jelent és nem kis költséget. Ha bébiszitterre hagynánk a nagyokat, az is sokba kerülne, ha magunkkal vinnénk őket, az is, és nagyon kényelmetlen és fárasztó lenne nekik. Igaziból nem is nekünk kéne, hogy lelkifurdalásunk legyen azért, mert nem szavazunk. Diszkriminatívnak találjuk, hogy csupán amiatt, mert külföldön élünk, de van magyarországi lakcímünk, csak ilyen bonyolultan lehetne megoldani, hogy leadjuk a voksunkat. Online vagy levélben, esetleg kihelyezett külképviselettel meg lehetne oldani, hogy könnyedén élhessünk a jogainkkal. Pedig fontosnak tartanám, hogy beleszóljunk hazánk politikai életének alakulásába, mert egyszer vissza akarunk térni. Ha nem akarnánk, akkor is fontosnak tartanám, mert szeretem, és mert ott él a családom.”
“Mert nem akarom, hogy a történelem megismételje önmagát”
Gecsei Roland 34 éves marketinges, Malmö
“Régóta nem lakom Magyarországon, nagyjából tíz éve. Éltem és dolgoztam Londonban, ahol megismerkedtem svéd szerelmemmel. Ő otthon akarta befejezni a tanulmányait, ezért Svédországba költöztünk. Bár rég nem élek otthon, a hazai közélet és politika mindig is foglalkoztatott. Amióta szavazati jogom van, élek vele. Miért megyek el szavazni? Mert egyszer haza szeretnék költözni. És mert nem akarom, hogy a történelem megismételje önmagát. Mert ha nem szavazok, az azt jelenti, minden rendben. Pedig sajnos ez egyáltalán nincs így.”
“Mert a jövőm jelentős részét ott fogom eltölteni”
Tardos Gergő, 36 éves szakdiplomata, Brüsszel
“2009 májusa óta élek Brüsszelben, gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakdiplomata vagyok. Kamaszkorom óta foglalkoztat a politika, foglalkozásom révén ez az érdeklődés azóta csak erősödött. Igaz, hogy majdnem öt éve külföldön élek, de a hírek jelentős részét továbbra is magyarul és Magyarországról olvasom. Az tehát, hogy külföldön élek, nem távolított el a magyar közügyektől. Tizennyolc éves korom óta valamennyi választáson, népszavazáson részt vettem, és a most soron következőn is szavazni fogok. Továbbra is ezer szálon kötődöm Magyarországhoz, és biztos vagyok benne, hogy a jövőm egy jelentős részét ott is fogom eltölteni. A jövő alakításának pedig én is részese szeretnék lenni azzal, hogy szavazok.”
