A szüzesség egykor az apasági teszt szerepét töltötte be: ha nem volt mással az illető nő, akkor egyértelmű, hogy kié a gyerek. Hiába folyt le azonban azóta sok víz a Níluson, hiába egyre kevesebb a vallási előírásokat szigorúan tisztelő ember, a női szüzesség sokak számára ma is egyfajta mérce. Bizonyos országokban vagy közösségekben egyenesen a társadalmi státusz fokmérője. A mítosz olyan mélyen gyökerezik, hogy bizonyos országokban életveszély fenyegeti azokat a fiatal nőket, akikről felmerül a gyanú, hogy nem érintetlenek. A szüzesség egyenlő a tisztasággal – tartják arrafelé.
Férfiról férfira
Egyes elmaradott társadalmakban a szüzességét elvesztő lány már “nem tiszta”, és ezt akkor is így értelmezik, ha az érintettet megerőszakolták. Borzasztó, de ennek szellemében akár kisgyerekeket is megölnek, mint azt az ötéves kislányt, akit vallási vezető édesapja vert agyon a gyerek szüzessége iránti kétségei miatt. A női nemiszerv-csonkítások barbár szokását is szokás azzal magyarázni, hogy a fiatal lányok szüzességét óvják. De a gyerekházasságok világában is ugyanaz az alapelv, mint a középkorban. “Ha érintetlen, akkor az én tulajdonom – mondhatja a férfi –, ha meg az én tulajdonom, azt teszek vele, amit akarok, plusz a gyerekei is biztosan az enyémek lesznek.” Ha nyolcéves, hát nyolcéves. Minél fiatalabb, annál jobb, annál értékesebb az adott személy. A “kultúra” és a “szokások” elegendő hivatkozási alapnak minősülnek.
Ki rendelkezik a nő szexualitása felett? A keresztény kultúrkörben is egyfajta piedesztálra emelt értékként kezelik – elsősorban – a női szüzességet, és a legtöbb vallásról is elmondható, hogy a házasságon kívüli szexet szégyenletesnek és tilalmasnak definiálják. A tengerentúlon a régi patriarchális szokások nyomán egyenesen fogadalmi bálokat rendeznek, ahol a lányok gyűrűvel eljegyeztetnek, és Jézusnak ajánlva a szüzességüket, édesapjukra bízhatják azt, aki mint valami tulajdont, majd lánya leendő férjének engedi át. Az esküvőn gazdát cserél a lány, gazdát cserél a szüzesség is. Az apa hatalma alól a férjéé lesz a nő, onnantól ő rendelkezik a nő szexualitásával. Vajon ez mennyiben különbözik ez a középkori nemesek előjogával, miszerint az első éjszaka joga a feudális urat illeti?
A szüzesség persze tágan értelmezhető. A nyugati keresztény kultúrában például a heteroszexuális hüvelyi szex a “szabványos” szex, és pont. Így sok amerikai lány úgy őrzi meg a szüzességét leendő férje számára, hogy “csak” orális vagy anális élvezeteket kóstolgat.
A szüzesség kultusza szexista
E szexuális mérce a szüzességet illetően a férfiakra “természetesen” nem vonatkozik. Mégis ki merné megkérdőjelezni, hogy egy férfinak joga van akkor és úgy megélni szexualitását, amikor és ahogy akarja? A szüzesség mítosza a nők esetében a tisztaságéval jár karöltve. Azaz: minél több szexuális kapcsolata volt egy nőnek (illetve több, mint amit az adott társadalom még “helyesnek” tart), az illető nő annál kevésbé lesz tiszta. Ha nem eléggé tiszta, akkor pedig az ítélet gyors és megszégyenítő: erkölcstelen kurva.
Elvesztetted? Sérült áru vagy!
A szüzesség sok helyen még ma is értékes, sőt majdhogynem árucikké teszi a fiatal lányokat, nőket – gondoljunk csak a szüzességlicitekre. Ha valaki “elveszti az ártatlanságát” (önálló döntésként való “odaadás” nyilván nem jöhet szóba, csak szigorú feltételekkel) vagyis nem a megfelelő életkorban (túl hamar vagy túl későn), nem megfelelő személlyel (férj), nem a megfelelő időben (házasság) él nemi életet, “sérült” áru lesz. Már maga a kifejezés is arra utal: onnantól bűnös. Ezzel szemben a férfiak esetében a korai kezdés természetes, a sok partner trófeákat jelent, a társadalom kvázi jutalmazza a férfiakat a szexualitásukért, míg a nőket morálisan büntetik ugyanezért. Pedig a szüzességnek nem lenne szabad értéknek lennie, a szexuális partnerek számából pedig nem sokra lehet következtetni, akár nőről, akár férfiról beszélünk. Élveteg, vagy csak nem találja az igazit? Nem mindegy?
A szüzesség kultusza nem más, mint a nők önállóságának, szexuális felelősségének és tudatosságának tagadása. A nemi élet megkezdését nem annak kellene meghatároznia, mit vár el a környezet az embertől (legyen az a minél fiatalabban megkezdett szexuális élet, vagy a házasságig őrzött szüzesség), hanem csakis a saját akaratnak.
