Egy nő, egy nemzet – Ilyen sztereotípiákban gondolkodunk

A francia nő

A tipikus: Audrey Tautou és Catherine Deneuve (holtverseny)
Dobogósok: Sophie Marceau és Marion Cotillard
Ilyen ő: elegáns/divatos, törékeny/légies, kifinomult, bohém/bolondos, trehány

A német nő

A tipikus: Angela Merkel
Dobogósok: Marlene Dietrich, Claudia Schiffer
Ilyen ő: határozott, merev, barátságos/segítőkész, megbízható/precíz, szorgalmas

Az amerikai nő

A tipikus: Pamela Anderson és Marilyn Monroe (holtverseny)
Dobogósok: Britney Spears és Michelle Obama
Ilyen ő: nyitott, sekélyes/felszínes, vidám, nagyszájú, talpraesett

Az olasz nő

A tipikus: Sophia Loren
Dobogósok: Monica Bellucci, Ornella Muti
Ilyen ő: szenvedélyes, kacér, családcentrikus, hangos, céltudatos

Az angol nő

A tipikus: Kate Middleton
Dobogósok: Diana hercegnő és Helen Mirren
Ilyen ő: távolságtartó, rosszul öltözött, megfontolt, bulizós, humoros

Az orosz nő

A tipikus: Anna Kurnyikova
Dobogósok: nem ismer orosz nőt, Anna Karenina
Ilyen ő: igazi túlélő, két kézzel szórja a pénzt, távolságtartó, önbizalom-hiányos, kicsit férfias

A kínai nő

A tipikus: Lucy Liu
Dobogósok: nem ismer kínai nőt, Zhang Ziyi
Ilyen ő: szorgalmas, alázatos/szabálykövető, törékeny, tisztelettudó, kiismerhetetlen/titokzatos

Érdekességek a listával kapcsolatban:

• A magyarok nagyon kevés kínai nőt ismernek. Nagyjából minden ötödik válaszadó mondta azt, hogy nem tud kínai nőt megnevezni.
• Egy nőt leginkább a színészszakma tehet a világ szemében ismertté. A holtversenyeknek köszönhetően kialakult kilenc első helyezettből heten színésznők. Csak a német Angela Merkel (politikus) és Anna Kurnyikova (sportoló) jelentenek kivételt.
• A harminc válasz sokféleképpen oszlott meg, de az egyértelműen kiderült, hogy a legtöbb név az amerikaiaknál (20) került elő, őket az angolok (18) követték, nyomukban az oroszokkal (15), és csak ezután jöttek a franciák (10), a németek (9), az olaszok (7) és a kínaiak (7). Ez persze nem jelenti egyértelműen azt, hogy például kevesebb olasz nőt ismerünk, mint németet, mert olykor egy-egy domináns figura képes volt összeszedni a szavazatok nagy részét (ilyen Merkel a németeknél, aki elvitte a szavazatok felét).
• Bár többnyire színésznőkben, sportolókban, modellekben, politikusokban és énekesnőkben gondolkodunk, többeknek eszébe jutott például Anna Karenina is oroszként, aki persze fiktív karakter.
• Akiket rosszul ismerünk: Elizabeth Taylort nevezték amerikainak, pedig ő angol. Gisele Bündchent hívták németnek, pedig ő brazil, Michelle Yeoh-t pedig kínainak nevezték, pedig ő maláj. A legtöbb tévedés egyértelműen Lucy Liuhoz tartozik, aki amerikaiként lett a legismertebb kínai nő mifelénk. Amikor megkerestem az eredménnyel egy kínai nőt, nem is tudta hová tenni a választ.
• A legpozitívabban a francia, a német és olasz nőkről gondolkodunk, míg az oroszokról, az angolokról és az amerikaiakról kevésbé jó a véleményünk. A leginkább semleges nemzet számunkra a kínai, talán azért, mert őket ismerjük a legkevésbé.

A fagyi visszanyal

De mit gondolnak az érintett nemzetek női arról, hogy a magyarok mit gondolnak róluk? És mennyire találóak a sztereotípiák?

Jenny, Egyesült Államok

“Marilyn Monroe és Pamela Anderson nem túl realista verziói az amerikai nőknek. Tény, hogy rengeteg amerikai idealizálja őket, amire a média is rendesen rásegít, így sok amerikai nő szeretne hasonlítani rájuk, de azért tipikus amerikai nőként leírni őket erős túlzás. Ami pedig a tulajdonságokat illeti: nyilván van bennük némi igazság, viszont az USA egy hatalmas ország rengeteg emberrel, ezért képtelenség olyan tulajdonságokat összeírni, amelyek nemhogy minden amerikai nőre, hanem akár csak a többségre igazak lennének. Szerencsére ennél sokkal változatosabbak vagyunk.”

 Cécile, Franciaország

“Minden klisé egyszerre igaz és hamis. A divat és a kifinomultság természetesen fontos a francia nőknek, hiszen minden nőnek az, mivel ezek segítségével is kommunikálunk. Talán abban lehet valami, hogy a franciák valamivel nagyobb hangsúlyt fektetnek az efféle kommunikációra. A többi leírt tulajdonsággal már több bajom akad: az, hogy a francia nők törékenyek, bohémek és trehányok, csak annyira igaz, mint ha én most azt mondanám, hogy a magyar emberek mind bátrak, okosak és kényesek a tisztaságra. A franciákkal szembeni előítéletek legyőzésének van egy egyszerű módja: el kell utazni Franciaországba.”

Julia, Oroszország

“Ha már általánosításokban kell gondolkodni, rögtön eszembe jut egy orosz mondás: Nincsen füst tűz nélkül. Személyesen nem fogok egyik leírt tulajdonság ellen sem kardoskodni, de így együtt olvasva őket, elég ellentmondásos a lista. Találkoztál már valaha olyan igazi túlélővel, akinek kicsi az önbizalma? Ez elég szánalmasan hangzik, márpedig az orosz nőkre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy szánalmasak lennének. Nyilván ilyenkor az érintett pasik személyes tapasztalatai is közrejátszottak a végső lista kialakulásánál. Ez is egy vélemény, amit el kell fogadni, de azt hozzá kell tennem, hogy az anyaországban rengeteg nő egyáltalán nem ilyen. Önbizalomhiány? Alig találkoztam ilyesmivel.”

 Sarah, Anglia

“Nem érzem túl helytállónak, hogy Kate Middleton volna a tipikus angol nő. Kiváló példakép sok angol kislánynak, ez tény, de alig találunk további olyanokat, mint ő. Talán egyet minden millióból. Érdekes látni, hogy a magyarok számára egy hercegnő a tipikus angol nő, aki távolságtartó, és egyben minden buli motorja. Nehéz egyetértenem azzal, hogy ridegek és távolságtartók lennénk, viszont azt jó hallani, hogy jó a humorérzékünk és megfontoltak vagyunk. Érdekelne, hogy miért gondolják így a magyarok. Hogyan lettünk például mi “a bulizós nemzet”? Ezzel a sztereotípiával már más európai országokban is találkoztam, és tény, hogy a 18–30-as generáció bulizáskor nagyon odateszi magát, és talán túl sokat iszik, de ez csak arról szól, hogy jól érezzük magunkat. Ezek a tulajdonságok túlságosan beszűkítik az angol nőket egy keretbe. Ahhoz, hogy valaki árnyaltabb véleményt kapjon, valóban el kell jönnie hozzánk, és meg kell ismerkednie legalább egy angol nővel.”

Nicole, Németország

“Éltem pár évet külföldön, és csak egy éve költöztem haza, ami segít, hogy belelássak abba, milyennek látnak bennünket más nemzetek. A véleményekben van némi igazság. Először is a németek tényleg barátságosak és segítőkészek, és tök mindegy, hogy az élelmiszerbolt pénztárosáról vagy egy étterem dolgozóiról van szó. Ebben is akadnak különbségek, mivel például az északnémetek kevésbé nyitottak, mint a többiek, de ha megismered őket, gyorsan rájössz, hogy ők is kedvesek és melegszívűek. Egy másik oldalról nézve valóban nagyon direkten és hangosan kommunikálunk, így talán ez állhat amögött, hogy határozottnak tartanak bennünket, ami persze sokakat tud irritálni. Ha egy némettel összebarátkozol, az a barátság jó eséllyel mély és hosszú életű lesz. Megoszthatod vele a titkaidat, mivel tényleg megbízhatók vagyunk és lehet ránk számítani. Amikor pedig munkára kerül sor, valóban szorgalmasak vagyunk. Mindig a megoldásokat keressük, és nem magunkat akarjuk előtérbe tolni, vagyis a csapatmunka egyértelműen az erősségeink közé tartozik. A megbízhatóság itt szintén jól jön, ugyanis ki szeretne magának megbízhatatlan üzleti partnereket, igaz? A németek ráadásul tudják, hogy a legtöbbször sokévnyi kemény munka vezet csak sikerhez, amire a legjobb példa épp a fociválogatottunk, ahol a csapat apránként épült fel. Ha ezt mind végigolvasom, már látom, miért éppen Angela Merkelt látják a tipikus német nőnek. Persze ez csak a történet egy része. Az én olvasatomban a németek viccesek és őrültek is. :-)”

Nan, Kína

“Kína elképesztően nagy ország, és sokféle ember lakja. Az északiak például egyenesebbek és lazábbak, míg a déliek kedvesebbek és megfontoltabbak. Kína középső és nyugati részén az emberek eléggé két lábbal állnak a földön, és szeretik az egyszerűséget, míg keleten nyitottak és szeretik a függetlenséget. Már csak a fentiek felsorolása után is látszik, hogy nehéz általánosítani. Persze az elmúlt több ezer év kultúrája hagyott rajtunk bizonyos közös nyomokat, például azt, hogy nagyon családcentrikusak, alkalmazkodóképesek és kitartók vagyunk. Viszont a társadalom nálunk is gyorsan fejlődik például az internetnek köszönhetően, így az új generációhoz tartozó kínai nők számára már sokkal fontosabbak a személyes sikerek és az önbecsülés, mint a régieknek. Ők már a személyes erőfeszítéseik révén szeretnének fontos tagjai lenni a társadalomnak.”

Roberta, Olaszország

“Elég sokat nevettem az eredményeken, mert ezek szerint az olasz nőket egy nyolcvanéves nővel azonosítjátok, aki szeret úgy tenni, mintha még mindig olyan gyönyörű volna, mint régen, és szörnyű körülmények között nőtt fel Nápolyban, és Hollywoodban találta meg a szerencséjét. Olaszország ehhez túl nagy, és sok régió egyáltalán nem hasonlít egymásra – más történelem formálta őket, más a geográfiájuk… Még az étel is különbözik akár két egymás melletti városban is, nemhogy az emberek. És akkor még az egyéni tulajdonságokról nem is beszéltem. Abban talán igazat adok az állításoknak, hogy sokan közülünk – a barátnőimből kiindulva – valóban céltudatosak és szenvedélyesek, és a déliek valamivel hangosabbak, mint a többiek. Mondjuk a barátnőim nagy része még nincs férjnél és gyermeke sem született, de ennek inkább ahhoz lehet köze, hogy főképp a magas végzettségű és magas beosztású nők a gazdasági válság miatt kevesen merik hosszabb időre ott hagyni a munkájukat. Az tény, hogy a Vatikán a családorientáltság felé tol minket. Nem hinném, hogy a kacérság nemzeti jellegzetesség lenne – legfeljebb a tinédzserek között. A felsorolt tulajdonságok mind lehetnek jellemzők, de csak bizonyos korban, és sosem egyszerre. Egyetlen tulajdonság létezik, ami szinte minden olaszra jellemző, és mégsem került elő: az anyaközpontúság.”