Nem arról van szó, hogy a szokásos 40 óra helyett ezután csak 28-at, vagyis naponta 5-6 órát dolgoznának. Egyrészt már eddig is 35 órás volt náluk a munkahét, másrészt a 28 órára nem teljes fizetés jár majd, hanem arányosan csökkentett. Mindez fakultatív, két évre választható forma azok számára, akiknek fontosabb a magánélet vagy az egészségük, mint a pénz. Aki inkább keresne többet, és ezért hajlandó többet is dolgozni, az maradhat a 40 órás szerződésben.
Szerintetek hány óra lenne az ideális munkaidő, és milyen elosztásban?
Nem, a nulla nem jó válasz: win-win szituációra kell törekednünk, vagyis muszáj figyelembe vennünk a munkaadók szempontjait is. A kérdés az, hogy minden fontos szempont figyelembevételével nem lehetne-e jobb rendszert kitalálni, mint a legtöbb helyen működő, ötször nyolc óra, naponta nyolctól négyig vagy kilenctől ötig (a kényszertúlórázásról most nem beszélve).
Maga alá temet (Profimedia)
Örömteli változás, hogy egyre több cég vezetése érti meg, hogy nem akkor jár a legjobban, ha a végletekig kizsigereli a munkavállalóit, vagyis a lehető legtöbb órát dolgoztatja őket a lehető legkevesebb pénzért, amiért még hajlandók elszegődni. Az elégedetlen ember ugyanis kevésbé jól dolgozik, és úgyis megtalálja a lehetőségeket arra, hogy kárpótolja magát a kieső fizetésért. Ha más nem, gyakrabban megy cigiszünetre, vagy irreálisan sokat ül a vécén a mobiljával.
De mi is a bajunk a napi 8 órával?
- Kötött, nincs benne semmi rugalmasság: vagy nincs állásunk, vagy megszakadunk a munkától: nincs átmenet. Nincs olyan, hogy egy ideig több időt töltenénk a gyerekkel, vagy, mondjuk, felkészülnénk a nyelvvizsgára. A 6 órás munkaviszonyt kevés cég szereti. Talán attól félnek, hogy a valóban hatékony rész még kevesebb lenne.
- Teljesen fedésben van a hivatali időkkel, vagyis SEMMILYEN hivatalos ügyet nem lehet elintézni anélkül, hogy szabadnapot ne vennénk ki. De szabadnap kell arra is, ha…
- Belázasodik a gyerek.
- Esztékába kell vinni a mamát.
- Jön a szerelő (azt már megszoktuk, hogy a postások, csomagfutárok, vízóra-telepítők és gázóra-leolvasók kizárólag olyan időpontokban járnak, amikor senki nem tartózkodik otthon, a kismamákat és néhány nyugdíjast kivéve).
- Túlságosan tömbösített, hosszú: ki a fene tud folyamatosan nyolc órát ülni egy széken, és minőségi munkát végezni még a nyolcadikban is? (Jó, tudjuk, nem mindenki van irodai munkakörben, ez a pont csak nekik szól.)
- Ki kell várni egy szerencsés hosszú hétvégét ahhoz, hogy az ember messzebbre utazzon, rokont látogasson és hasonlók.
- Az úgynevezett énidő egyszerűen nem létezik: esténként már ott a gyerek (ha van) és a házastárs (ha van), hétvégén ugyanez. De mikor vagyunk kizárólag önmagunkkal? Ja, igen, abban a ritka egy-két órában, amikor „ellógunk”. Kevés.
- Egyszerűen túl sok: az életünk elmegy azzal, hogy a nagy részében azért dolgozunk, hogy a kisebb részében fenntartsuk magunkat.
- És hát… a hétvégénket vagyunk kénytelenek takarításra használni. Pfff.
Mindezeket azért néhány vállalat már felismerte, és többféle utat találtak a megoldásra. Van, ahol a napi munkaórák számát csökkentették 8-ról 7-re, másutt engedik a kollégáknak, hogy heti egy-két napot otthonról dolgozzanak. Fegyelmezett munkavállaló esetén egyébként a tapasztalatok szerint ez még hatékonyabb is, hiszen nincs az elveszett idő és energia az oda-vissza utazással, valamint jobban dolgozik az, aki időnként meg tudja szakítani a monitoros feladatvégzést mondjuk azzal, hogy berakja a mosást, ebédet főz vagy leviszi a kutyát – vagyis kikapcsolódásképpen teljesen mást csinál, ami után nagyobb kedvvel vág bele ismét a tennivalókba. (Ez egyébként fizikai szinten is egészségesebb.)
Több hazai vállalkozás pedig azzal próbálkozik, hogy náluk napi 10 órát dolgoznak az emberek, viszont csak heti négy napon – így ma már léteznek olyan borsodi és szabolcsi munkások, akiknek minden hétvégéjük hosszú. A cégük pedig megspórol egynapi rezsit.
A rugalmasságot egyébként ma már sok minden indokolná, legalábbis bizonyos típusú munkakörökben. Hiszen a 8 órás munkarend olyan időkben alakult ki, amikor még nem volt internet, mobiltelefon, hogy a robotikáról, automatizációról ne is beszéljünk. Amikor még valóban elengedhetetlen volt egy íróasztal és egy szék ahhoz, hogy az ember ellássa a feladatát.
Ti mennyit, hogyan dolgoztok, és szerintetek hogy lehetne jobb?
