A Közel-Keleten több tízezer fiatal nő ölt katonai egyenruhát minden nap, hogy a szabadságáért harcoljon a terroristák és politikai rezsimek ellen. A kurdisztáni katonák körülbelül 30-40 százaléka nő, noha pontos számukat nehéz megbecsülni – csak Szíriában körülbelül 20-25 ezren lehetnek. Ők voltak azok, akik 2012-ben fegyvert ragadtak, és felvették a harcot az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet harcosaival szemben, ma pedig ők azok, akik a leghevesebben tiltakoznak a múlt csütörtökön hazánkba látogató Recep Tayyip Erdogan szíriai hadműveletei ellen. Nem véletlen, hogy a török elnök terroristaként tekint rájuk, akiket semlegesíteni kell.
Nők a fegyver mögött
A kurd nők már korábban is szabadabban éltek, mint a közel-keleti régióban élő társaik, és már a 2011-es szír polgárháború előtt is lehetőségük volt arra, hogy fegyvert ragadjanak, ám külön csapatokba nem szerveződtek. A Női Védelmi Egységek (YPJ) 2012-ben vált ki a Népvédelmi Egységekből (YPG), de céljaik ugyanazok maradtak: harcolni a szabadságért, és legyőzni az Iszlám Államot.
A kurdisztáni YPJ harcosai nemcsak katonaként, de nőként is harcoltak a ISIS embertelenségei ellen. A terroristák a nőket megalázták és elnyomták, ha pedig megpróbáltak szembeszállni a rendszerrel, azonnali halál vált rájuk. Az ISIS annyira lenézte őket, hogy úgy tartották, ha egy nő végez velük, akkor az nem része a dzsihádnak, tehát nem jutnak a mennybe. Éppen ezért rettegtek a terroristák a női harcosoktól, akik minden veszély ellenére állták a sarat a frontvonalon, és oroszlánrészt vállaltak többek közt az észak-szíriai Kobane visszafoglalásában is. Az Egyesült Államok is szövetségesként tekintett rájuk, épp ezért volt meglepő, hogy néhány héttel ezelőtt az amerikai csapatok kivonultak a térségből, utat adva a törököknek a katonai akcióra.
Üzenjük Budapestnek!
A török elnök látogatása előtt a YPJ felhívást intézett a magyarokhoz, és arra kérte őket, hogy ne engedjék be Erdogant az országba. A török elnök végül múlt csütörtökön Budapestre jött, megbénítva ezzel a fél főváros forgalmát. Erdogan látogatása és a rozsavai katonai beavatkozás ellen százak tüntettek az utcákon.
Erdogan azért sem szimpatizál a YPJ női harcosaival, mert a Törökországban bebörtönzött Abdullah Öcalan, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) vezetőjének hű követői. Az Öcalant ábrázoló plakátokkal Kurdisztán iraki és szíriai területein is gyakran találkozni. A PKK szellemi vezetője még a börtönből is segíti a nők emancipációját. Szerinte a kurdok földje nem lehet szabad, ha a nők nem szabadok. A YPJ katonája nyilvánvalóvá tették, hogy nem féltek az Iszlám Államtól, így Törökországtól sem fognak, és fel fogják venni a harcot. Sajnos ennek következményeképp a törökök katonai akciójának már több női harcos is áldozatául esett.
Kurd utópia Rozsavában
A kurd nők és harcosok ugyanakkor nemcsak a front főszereplői, hanem a kormányzásban és a közéletben is egyre több szerephez jutnak. Egyrészt a YPJ harcosait gyakorta mutatják a nemzetközi sajtóban a szíriai török megszállás legfőbb áldozataiként, másrészt az Iszlám Állam leverése után, a törökországi PKK-hoz szorosan kötődő, baloldali Demokratikus Egyesülés Pártjának (PYD) köszönhetően a kurd nők részt vehetnek Rozsava kormányzásában. Egyes adatok szerint a regionális kormány 30 százaléka női tagokból áll.
A YPG harcosai ellenőrzésük alatt tartanak egy útszakaszt a szíriai Tal Abyadban (Fotó: Ahmet Sik / Getty Images)
Szíria északkeleti részéről, Rozsavából Bassár el-Aszad 2012-ben vonta ki a csapatait a kurd fennhatóságú területről, ami az Iszlám Állam legyőzése után teljes mértékben a népcsoport ellenőrzése alá került, akik de facto autonóm területet hozhattak létre. A régió biztonságát a Népi Védelmi Erők (YPG) és a YPJ biztosítja, így gyakran látni az utcákon fegyvert viselő női katonákat.
A nők helyzete a Közel-Keleten
Az elmúlt években a nők helyzete valamelyest javult a Közel-Keleten. A szaúdi nők például volán mögé ülhetnek, foglalhatnak szállodai szobát, lehetnek pilóták, az irániak pedig 39 év után újra járhatnak focimeccsre. A nők jogain azonban még jócskán van mit javítani a régióban. „Az arab tavasz idején volt egy olyan elvárás, hogy a nők helyzete javuljon, a legtöbb statisztika és felmérés szerint ez nem valósult meg. Másrészről azt látni, hogy a mai globalizált generációban már mások a játékszabályok, mint 15-20 éve voltak. A most kialakult káoszt a nők ki tudják használni különböző NGO-k és más szervezetek alakítására, illetve kampányok lefolytatására, és vannak országok, ahol ez valamennyire működik. Javult az oktatáshoz és a kultúrához való hozzáférés, ugyanakkor a strukturális változásra még várni kell” – mondja Szalai Máté, aki Rozsava kapcsán is megjegyzi, hogy bár vannak progresszív intézkedések (női szervezetek, kvóták), de a legfontosabb vezetők még mindig férfiak.
Rozsavában egyfajta feminista, ökoszocialista demokráciát próbálnak megvalósítani, több-kevesebb sikerrel. A nők több szerephez jutnak ebben a régióban, mint bárhol máshol a Közel-Keleten. A nemzetközi sajtóban rengeteg hangzatos hír, történet hallható Rozsavával kapcsolatban, de Szalai Máté szerint ezeket érdemes némi fenntartással kezelni. A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója néhány hónapja járt a de facto autonóm területen: „Az kétségtelen, hogy sokkal progresszívabb rendszer működik ott, mint bárhol máshol Szíriában. A nők részvételére vannak kvóták, létrehozták az úgynevezett nők házát, ahova a nők fordulhatnak bármilyen problémájukkal: családon belüli erőszaktól kezdve minden más panaszig. Másrészről a konzervatívabb arab közösségnek a kurdok nem engedték, hogy megéljék a társadalmi értékeiket” – magyarázza a kutató. Szalai szerint jól mutatja az egész helyzet ellentmondásosságát az, hogy míg a régi szíriai oktatási rendszerben a kurdoknak nem lehetett saját nyelvű tankönyvük, most lehet, amit a Rozsavában élő kisebbségek lefordíthatnak a saját nyelvükre, de a tartalmukba nem szólhatnak bele. „Innentől kezdve a kurdok a progresszív értékkészletet próbálják rákényszeríteni az arab közösségre, amit ők nyilván nem szeretnének. Ezenfelül fontos látni, hogy ez is csak egy autoriter rendszer maradt, amit egy párt és a hozzá köthető milícia irányít” – vélekedik a kutató.
Ennek fényében nehéz eldönteni, hogy Rozsavának mint kurd autonóm területnek van-e létjogosultsága Szíriában. „Jogilag nincs létjogosultsága, mert a terület Szíriához tartozik, és semmilyen belső vagy nemzetközi legitimációja nincs. Egy polgárháborúban ugyanakkor nagyon nehéz betartatni bármilyen jogszabályt. Politikailag és morálisan Rozsavának van létjogosultsága. A kurdok mindig el voltak nyomva, azt mondták, hogy a polgárháborúból ki akarnak maradni, és csak arra akarnak koncentrálni, hogy legyen meg az autonómiájuk, és túléljenek. Ez egy teljesen jogos gondolat volt” – mutat rá a helyzet bonyolultságára Szalai. Szerinte még két problémás pont van a terület kapcsán. Az egyik, hogy a kurd belpolitikában is voltak harcok. A Rozsavát irányító, a PKK-hoz köthető kurd vezetők leszámoltak ellenzékükkel, és kizárólagos képviselői a kurdoknak. A másik, hogy az Iszlám Állam elleni harcban a kurd többségű területek túlterjeszkedtek, például Deir al-Zór tartományba, ahol már nincs többségük a kurdoknak. A milíciák mégis maradtak, nem akarják feladni a területet az olaj miatt.
Mit takar Erdogan biztonsági zónája?
Erdogan elnök októberben azzal az indokkal támadta meg a kurdok által ellenőrzött területeket, hogy a déli török határ túloldalán, 30 kilométeres szakaszon oldja meg a szír menekültek betelepítését. Sokak szerint Erdogan valódi célja az, hogy megváltoztassa a terület demográfiai viszonyait, és kiszorítsa a kurdokat a határ mentéről. „Amit a törökök akartak, azt nagyrészt sikerült elérniük. Nem teljesen, mert voltak olyan vad elképzelések, hogy az egész határon, 30 kilométer mélyen be tudnak majd törni Szíriába, de ez csak körülbelül 10 kilométeren sikerült. Más területeken török-orosz ellenőrzés van” – magyarázza Szalai, aki szerint a török megszállás nagyon hasonlít arra, amiről korábban az amerikaiakkal tárgyaltak, vagyis hogy közös határellenőrzést vállalnak. Ennek megvalósítása azonban nagyon lassú volt. Az amerikaiak csak az időt húzták az egésszel, szándék nem volt arra, hogy megoldják a helyzetet.
Meg lehet oldani a kurdok helyzetét?
A kurd férfiak és nők egy évszázada harcolnak a függetlenségükért, de saját államuk sosem volt. Körülbelül 35-40 millió kurd él Kurdisztánban, ebből a többség Törökországban, de a Szíriában, Irakban és Iránban élő kisebbség száma is néhány milliósra tehető. Törökországban és Iránban a kurdok szerveződéseire terrorcsoportokként tekintenek, így esélyük sincs arra, hogy bármiféle függetlenedésről álmodjanak. Rozsava is csak egy de facto autonóm terület, amit sem Szíria, sem a törökök nem ismernek el, mivel egyik félnek sem érdeke, hogy a kurdok megerősödjenek. „Azt fontos látnunk, hogy Északkelet-Szíria nagyon összetett etnikailag és vallásilag, van itt mindenféle népcsoport. Amelyik megszilárdítja a hatalmát, az elnyomja a kisebbeket. Most a törökök nyomják el a kurdokat, korábban ők nyomták el az arabokat, és így tovább. Mivel nagyon sokan vannak, szinte bármilyen hatalmi struktúra jön létre, az mindig elnyomó lesz” – véli Szalai, aki szerint a kurdok helyzetére is létezik megoldás.
A női alakulatok (YPG) tagjai katonai tiszteletadással búcsúznak bajtársaiktól egy rozsavai temetésen (Fotó: John Moore / Getty Images)
„Nem akarnak feltétlenül saját államot, inkább az a fontos, hogy meg tudják élni a maguk identitását. Ha olyan politikai rendszer jönne létre Szíriában, Törökországban, Irakban és Iránban, ahol ezt a kurdok meg tudják élni, akkor is lehetnének feszültségek, de nem lenne nagy probléma” – zárja le gondolatait Szalai, hozzátéve: erre a fajta megoldásra ma nagyon kevés esély mutatkozik.
