Ez a hónap tele van különleges és sokak által misztikusnak tartott számsorokkal: 2020. 02. 02. volt az év első palindromja, vagyis ha visszafelé olvastuk a dátumot, ugyanazt a számsort kaptuk. Ma pedig az univerzum vagy legalábbis a Gergely-naptár egy tükörszámot produkált: 2020. 02. 20-at írunk – szóval bátran állíthatjuk, a mai nap is jó alkalom egy kis világvégére. Ha viszont mégsem jönne be, nem kell aggódnunk, erre az évre is kijut bőven az apokalipszisekből.
Egy 1973-ban létrehozott számítógépes program 2040-re datálja a világvégét, de 2020-ra kritikussá válik a helyzet a Földön, hanyatlásnak indulnak a mezőgazdasági és az élelmiszerrendszerek, melyek végül nem lesznek képesek kiszolgálni az emberiséget, amiben – valljuk be – azért van ráció. Kevésbé egy bolgár jósnő, a vak Baba Vanga jóslataiban, aki szerint idén tényleg becsapódik egy meteor a Földbe, ami Oroszország területét rombolja le leginkább, sőt Putyin és Donald Trump is meghal – igaz, sokaknak azért ez még nem a világvége. 2020-ra jósolja a vég kezdetét Jeane Dixon háziasszony is, aki 1973-ban azt jövendölte, Krisztus második eljövetelére idén fog sor kerülni, és megkezdődik a küzdelem a Sátánnal, egészen 2037-ig. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy idén a Végítélet Órája is közelebb került az éjfélhez 20 másodperccel a klímaváltozás és egy esetleges atomháború veszélye miatt, akkor tényleg elég nagyra nő az emberiség megsemmisülésének kockázata, főleg azért is, mert a képzeletbeli óra 73 éves történetében még soha nem álltunk ilyen közel a végítélethez.
Apokaliptikus kép a Walking Dead című sorozatból
Ha pedig mégsem jönne be az előrejelzés, majd rá lehet mondani, nem a jóslatok voltak tévesek, hanem mi értettük félre, ahogy például az ezredforduló környékén vagy 2012. december 21-én is történt, amikor véget ért a maja időszámítás tizenkettedik négyszáz éves ciklusa, ezért sokan szinte biztosra vették, hogy ezen a napon jön majd el a világvége. Olyannyira sokan, hogy 2012 elején a Reuters megbízásából az Ipsos által 21 országban készített közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 10 százaléka hitte, hogy az ígért apokalipszis bekövetkezik (a kutatás szerint a magyarok 12 százaléka hitt ugyanebben). Ennél is elképesztőbb, hogy a világvége jósolt időpontjában Tikal második számú maja templomát hétezer turista helyrehozhatatlanul megrongálta, és több öngyilkosság és agresszív cselekmény is történt ezen a napon, sőt Michigan államban 33 általános iskolát zártak be a világvége miatt, ami aztán nem jött el. Persze a makacsabbak nem ismerik be tévedésüket, és azt mondják, spirituális szintugrás történt, vagyis az arra méltók a sűrű anyagi létből felemelkedtek egy magasabb szintű tudatvilágba. Ezúton is üdvözöljük őket innen.
Mikor, mikor, mikor?
Az apokaliptikus forgatókönyvek közé tartoznak a globális felmelegedés körüli jóslatok is, vagy Karl Marx jövendölései a kapitalizmus haláláról, Francis Fukuyama víziói a történelem végéről, a fekete lyukak, a kisbolygók, a szupervulkánok, a túlnépesedés, a nukleáris tél, a géntechnológiával módosított vírusok, a rohanó nanotechnológia, és még sorolhatnánk a végítéletig. Royal Martin Rees csillagász 2004-ben 50 százalékos esélyt adott arra, hogy túléljük a 21. századot, és Stephen Hawking is számtalanszor figyelmeztette az emberiséget, hogy az idegenekkel vagy a szuperhumanoidokkal való érintkezés rabszolgaságot vagy kihalást eredményezhet.
Persze, amióta világ a világ, a világvége-narratívák mindig is izgatták az emberek fantáziáját, csakhogy a világvége közgondolkodásban jelen lévő képe nem teljesen azonos a zsidó/keresztény hit szerinti értelmezéssel. „A zsidó-keresztény kultúrkörben a világot Isten teremtette hét nap alatt, meghatározott egy kezdetet, és ilyen formán arról is intézkedett, hogy az meddig állhat fenn. Az idő itt lineáris, tehát van egy kezdete és vége, Isten pedig a történelmen keresztül tud beavatkozni a teremtésbe” – világosít fel Nagy Zsófia vallástörténész, aki szerint Isten egyébként eléggé kompromisszumkész, hiszen már Noénál is el akarta törölni a bűnös emberiséget a Föld színéről, mégis egyezségre jutott második ősatyánkkal, aki által végül újrateremtődött a világ. „Ma, a klímaváltozás korában megint aktuálisak a világvége-teóriák, de míg ez ma inkább egy természeti következmény, a keresztényeknél az apokalipszis vallási esemény, és nem végleges véget jelent, hiszen Krisztus második eljövetele egy új, paradicsomi világ kezdetét is jelöli azok számára, akik tisztességes keresztény életet éltek.” Hogy mikor jön el ez a vég, a vallástörténész szerint nehezen megjósolható, és bár a Bibliából különböző feltételezéseket lehet kiolvasni erről, a mikort csak és kizárólag az Isten tudja, viszont a végítéletet megelőző időszakban folyamatos romlás, elemi csapások, betegségek, hamis próféták ténykedései lesznek jellemzők. Talán épp a pontos dátum hiánya okozta bizonytalanság miatt lehet belelátni bármilyen történelmi eseménybe a közelgő végítélet előjeleit, az apokalipszis lehetőségét olyan jelentős eseményekhez kötni, mint például a pestis, az éhínségek vagy a különböző háborúk. „Ebből a bizonytalanságból táplálkozott például a Hetednapi adventisták elmélete is – teszi hozzá Nagy Zsófia. – Egy bizonyos William Miller a dánieli 2300 éves próféciára alapozva 1843-ra jövendölte például Krisztus eljövetelét, majd mikor nem jött be a számítása, úgy módosította jövendölését, hogy ettől a dátumtól kezdődik az emberek megítélése. De meg kellett volna halnunk Jehova tanúi szerint is, akik 1914-re datálták a világvégét.”
Szökőár törli el a föld színéről New York-ot a Deep Impact című filmben
Mi a helyzet más kultúrák jóslataival? „A hindu pralayától (nem szó szerinti világvége, inkább feloldódás) a mi életünkben nem kell tartanunk, ugyanis jelenleg a Kali-juga világkorszak hajnalát éljük, amely a szánkhja filozófia szerint Krisna halálával kezdődött i.e. 3102. február 17-én, és 428 898. február 18-án fog véget érni, amikor is Visnu tízedik inkarnációja, Kalki elpusztítja majd az alsó lokákat, vagyis tartományokat” – nyugtat meg minket Loki Hades, aki ugyan DJ, ám szabadidejében önálló kutatási szinten szociál-pszichoanalitikával foglalkozik, és hihetetlen tudás birtokában van a végítélet-teóriákat illetően, ezért az általa elmondottakat sajnos eléggé kilúgozva tudjuk csak idézni az nlc. olvasóinak. Loki Hades hozzáteszi, hogy a hinduknál egyébként sem beszélhetünk szó szerint vett világvégéről, a hindu mitológia, a hindu vallás sokkal inkább körforgásról beszél, szavaik sem a végső pusztulásra utalnak.
Van okunk viszont rettegni, ha az aztékok világképét tekintjük mérvadónak, ugyanis az időszámításunkban jelenleg az utolsó korszakot éljük, amely 2027-ben jár majd le. Loki Hades azt is elmondja, mire készülhetünk: „Az aztékoknál ez az ötödik nagy világciklus, amelynek végén földrengések pusztítják majd el az emberiséget. Az előző világkorszak végén özönvíz pusztított, ami szinte minden más mitológiának megfeleltethető. A legérdekesebb a második világkorszak vége, amikor is az emberek majmokká változtak. Náluk a korszakok végén csak az embereket érinti a világvége, és minden világvége után újra benépesül a Föld” – mondja a világvége-szakértő, aki szerint vannak olyan elképzelések, melyek simán elfogadhatók, és amelyekben Stephen Hawking is szentül hitt, ám mielőtt még kitérünk ezekre, érdemes feltennünk a kérdést: mégis miért jó nekünk, ha folyamatosan egy potenciális világvégétől parázunk?
Az apokalipszis kényelme
A Minnesota Egyetem idegtudósa, Shmuel Lissek az úgynevezett félelemrendszer vizsgálója, és úgy véli, a végítélet napjának koncepciója egy veleszületett és ősi elfogultságot idéz elő a legtöbb emlősnél. „Az elsődleges válasz bármilyen riasztásra a félelem, így vagyunk felépítve” – mondja. Az evolúciós történelem során az élőlények mindig is a biztonságra törekedtek, ennek következményeként az agy amigdala része a félelem stresszreakcióját aktiválja veszélyhelyzetben, mielőtt a magasabb kérgi területeknek lehetősége lenne felmérni a helyzetet, és észszerűbben reagálni. De miért is élvezné bárki ezt a félelemérzetet? Lissek azt gyanítja, hogy az apokalipszis-hívők szerint a vég érvényt ad a folyamatos rettegésnek, a fatalizmus, vagyis az abban való hit, hogy a dolgok determináltak, végtére is megnyugtató, hiszen úgysincs semmilyen befolyásunk a dolgok alakulására, és akármilyen erősen is próbálkozunk, az úgysem számít. Ha valamiféle nagyobb kozmikus rend részének tekintjük az apokalipszist, az megszünteti az egyéni felelősségvállalást, ami megkönnyebbülést okoz. Egy pontos végítélet dátum ismerete pedig még vonzóbb: „Az apokaliptikus hitek kiszámíthatóvá teszik az egzisztenciális fenyegetéseket, a halandóságunk félelmét” – mondja Lissek, aki azt találta, hogy amikor egy kellemetlen vagy fájdalmas tapasztalat, például egy áramütés kiszámítható, akkor az egyén ellazul, a bizonytalanság okozta szorongás eltűnik. Azok, akik bunkert barkácsolnak és konzerveket gyűjtenek egy végítélet esetére, Lissek szerint célorientált magatartást mutatnak, amely egyébként bevált terápia a problémák idején.
Jelenet az Út c. filmből, Cormac McCarthy nagysikerű regényéből
A félelem univerzális aspektusain és a túlélésre adott reakciónkon túl bizonyos személyiségi vonások is hajlamossá tehetnek minket arra, hogy azt higgyük, itt a világ vége. Karen Dougles, a Kent University szociálpszichológusa az összeesküvés-elméleteket tanulmányozza, és azt gyanítja, hogy bizonyos személyiségjegyek jellemzőek az apokalipszis-hívők között. Az egyik ilyen szerinte a tehetetlenség érzete, amely gyakran a hatalmak iránti bizalmatlansághoz kapcsolódik. És persze olyanok is akadnak, akik szerint a világvége jó dolog, mert gondoljunk csak bele, egy esetleges zombiapokalipszis idején legalább nem kell suliba vagy munkába menni, a mindennapok szorongásai pedig elsikkadnak a végítéletre való felkészülésben. Nem beszélve arról, hogy hajlamosak vagyunk romantizálni a véget, vagyis szentül meg vagyunk arról győződve, hogy mi majd túléljük, megküzdünk és visszatérünk a természetbe. Az apokaliptikus látomások segítenek megérteni a gyakran látszólag teljesen értelmetlen világunkat: egy esetleges vég helyreállítja a bonyodalmakat, egy új kezdet reményével tölti meg szívünket. Sőt egy kilátásba helyezett világvége segíthet jobb emberré válni: bár a történelem során a világvégére váró emberek nemegyszer hatalmas élelmiszerkészleteket halmoztak fel, gyakran fosztogatással és tömeghisztériával egybekötve, a kutatók szerint 1000-ben, Krisztus születésének 1000. évfordulóján az általános világvége-várást leginkább a várakozás és az összetartozás jellemezte, az emberek igyekeztek minél több jót tenni, például templomokat építettek, hogy elkerüljék az elkárhozást.
Zombik vagy gépek?
A filmkészítők egyik kedvenc víziója manapság a zombiapokalipszis, amire ha úgy tekintünk, mint az emberek általános érzelmi állapotának allegóriájára, akkor számomra egy teljesen elfogadható világvége-lehetőség rajzolódik ki a Z Világháború vagy a 28 nappal később című filmek által lefestett forgatókönyvek alapján. „A modern zombifigura a legjobb esetekben valamilyen globális válság szimbóluma szokott lenni – támasztja alá nézeteimet a pedagógus Zsolt, aki nem mellesleg horrorfilm-rajongó. – Már 1968-ban is az volt, amikor a zombifilmek atyja, George A. Romero először mutatta be az ismeretlen eredetű lényeket, majd évtizedenként újrafogalmazta a jelentőségüket. A ’68-as Az élőhalottak éjszakája még az USA-beli polgárjogi mozgalmakra és a hidegháborús paranoiára is reflektált. A bevásárlóközpontban játszódó ’78-as Holtak hajnala már a fogyasztói társadalom nem is burkolt, szatirikus kritikája lett. A ’85-ös Holtak napja pedig egy disztopikus, zárt katonai társadalom jövőképét vetíti elő. Több zombifilmben megjelenik az élőholttá válás eredete is: a legtöbbször valamilyen vírus vagy ellenőrizetlen kísérletezgetés eredménye a zombi, ami a technológiai szorongás, a nukleáris paranoia, a géntechnológia, szóval a korszak aktuális félelmeinek lecsapódása is lehet. Ha Romero még élne, és folytatná az Élőhalottak-sorozatát, bizonyára a klímaválságra reflektálna valahogyan – véli Zsolt, aki szerint a zombifilmek közhelyszerű, pesszimista tanulsága az, hogy mi az elnyomott ösztöneinkkel vagyunk saját magunk ellenségei. – Ehhez gyakran még zombik sem kellenek. De ha megjelenik a külső fenyegetettség, mi sem vagyunk náluk jobbak, sőt egymást fogjuk »felzabálni« a kicsinyes érdekeink mentén, mert még egy zombiapokalipszis küszöbén is képtelenek vagyunk a kompromisszumra vagy akár egy közös minimumra.”
28 nappal később (2002)
Reális végkép lehet Loki Hades szerint a gépek lázadása is – állítólag Stephen Hawking is ezt tartotta a legvalószínűbbnek. „Az ember gépeket teremt, amik majd túlnőnek rajta. Az AI (artificial intelligence) fejlődése a kvantumszámítógépek megjelenésével hatalmas forradalmat él majd meg. Az ember ugyan továbbra is kikapcsolhatja a számítógépet, de pont ez lesz a gond, ugyanis a számítógép egy idő után »tudni« fogja ezt, így az emberre úgy tekinthet majd, mint potenciális uralkodójára, vagy épp elnyomójára, és mivel minden gondolkodó, vagy egészséges ösztönnel rendelkező életforma, legyen az természetes vagy mesterséges, a csúcsra tör, így aztán a számítógép számára az ember nem lesz más, mint potenciális ellenség. A Terminátor filmek és a Halálosztó 2029 könyvsorozat szerint a Skynet, egy mesterséges intelligenciával rendelkező számítógépes rendszer öntudatra ébred, és atomcsapást mér Oroszországra, majd az orosz ellencsapás megsemmisíti az USA lakosságának nagy részét. A gépek átveszik az uralmat, a Skynet végrehajtói, a terminátorok vadásznak az emberiség túlélőire, a lázadókra. A Sarah Connor által jósolt időpontban, 1997. augusztus 29-én elmaradt az Ítélet napja, ahogy 2004. július 24-én is. 2029 azonban még előttünk áll, és ha akkor nem is valósul meg, ennek a »világvégének« azért van némi valóságalapja” – jegyzi meg a világvége-szakértő.
Addig pedig – már amennyiben a mai napon mégsem pusztulunk ki – lesz még alkalmunk rettegni, például jövőre, valamint 2026-ban is, mikor egy világgyilkos aszteroida ütközik majd a Földdel.
