A lányom már 18 éves, de ha nem lenne felnőtt, akkor is támogatnám abban, hogy tüntetni menjen azokért a tanárokért, akiknek sokat köszönhet eddigi élete során. Ha nem lett volna Edit néni és Ági néni alsó tagozatban, ha nem lenne most Robi, Zénó vagy épp Ádám a tanára gimnáziumban, ha nem az az angol- vagy rajztanár veszi szárnyai alá a gyereket, aki felismerte a tehetségét, akkor nem olyan ember lenne, amilyen ma, aki előtt tele lehetőségekkel áll még az élet. Szerencsénk van, mert csodálatos pedagógusokkal találkoztunk az eddigi iskolai útja során, olyan vérbeli, igazi tanárokkal, akiknek tényleg ez a hivatása, és teljes odaadással terelgetik a gyerekeket akár már 20-30 éve úgy, hogy már pályájuk kezdetén is borzasztó kevés volt a fizetésük.
Ha a Kövér László által emlegetett tisztességes pedagógus kategóriát akarnánk definiálni, akkor a gyerekem tanárainak többsége mintapéldány lehetne, a fizetésük azonban az éhenhaláshoz elég maximum. Kövér László pontosan így nyilatkozott a pedagógusok béréről:
„Jelenlegi bérük ahhoz a munkához és felelősséghez képest, ami terheli és kötelezi őket, nem méltányos”, azonban „a tisztességes pedagógusok nem a fizetésüktől teszik függővé teljesítményüket.”
Javasolnám a politikusoknak, hogy induljanak el ezen az úton, és ne a fizetésüktől tegyék függővé a teljesítményüket, hanem tisztességesen szolgálják a népet. Mert amúgy halkan megjegyzem, hogy a politikusok elvileg azért vannak, hogy szolgálatot teljesítsenek, nem pedig azért, hogy másokat nyomorba döntsenek. A pedagógusok esetében döntés helyett nyomorban tartásról van szó. A kevés fizetés mellé most már érzelmi zsarolás is jár a tanároknak, hiszen a fenti idézetben lefordítva az hangzott el, hogy aki tüntet meg polgári engedetlenséget követ el és nem tanít, mert tiltakozik, az nem tisztességes tanár. Szeretném megnyugtatni a világ pedagógusait, hogy ez egyszerű érzelmi manipuláció és köszönőviszonyban sincs a valósággal.
A tanárokért és a saját jövőjükért tüntetnek a Kürt Alapítványi Gimnázium diákjai, összesen 107-en vannak az élőláncban ebből a gimnáziumból (Kép: nlc)
A valóság ugyanis az, hogy nem lehet kenyeret venni hivatástudatból. A gázszolgáltatót, ami épp hétszeres árat számláz már ebben a hónapban, pont nem fogja érdekelni a tanárok hivatástudata, és hiába írnának levelet, hogy dehát ők „tisztességes” tanárok, nem érdekli őket az olyan földi hívság, mint a pénz, jó eséllyel simán elzárná a szolgáltató ettől még a fűtést az otthonukban. A hivatástudat nagyon szép dolog, és boldog ember, aki rátalált a saját hivatására, amiben azt érzi, hogy akár még ingyen is csinálná, annyira hajtja előre a küldetése, de ebben az esetben hobbinak neveznénk, nem munkának. Amúgy ez teljesen rendben is lenne, ha minden tanár mellett állna egy milliomos mecénás, aki törődik a pénzügyekkel, de sajnos nem így van. A pedagógusnak ugyanúgy ott van a családja, a gyerekei, akiknek enni kell adni, neki is jönnek kíméletlenül a számlák, van anyukája és macskája, akikről gondoskodni szeretne, és nem mellesleg van élete, amit nyugodtan, biztonságban élne, ha nem löknék a politikusok folyamatosan a létbizonytalanság szélére.
Hogyan várhatjuk el egy tanártól, pedagógustól azt, hogy veszélybe sodorja a saját és szerettei megélhetését? Kövér László hajlandó lenne erre hivatástudatból? És mi megtennénk ugyanezt?
Dolgoznánk szégyenletesen kevés pénzért, amiből a rezsit is alig lehet kifizetni – ha egyáltalán –, és örömmel húznánk az igát egy életen át csak azért, mert ez a hivatásunk? Megette a fene a tisztességet és küldetéstudatot, ha nem tudunk belőle lakhatást és ételt biztosítani a családunknak, és ha nem bírunk miatta kivergődni a Maslow-piramis legaljáról. Óriásit téved Kövér László, amikor azt mondja, hogy a gyerekeink rovására követik el a polgári engedetlenséget és tagadják meg a munkát a tanárok. Pont az ellenkezője igaz.
Aki most tüntet és sztrájkol a méltányos tanári fizetésekért, az a gyerekeink érdekében teszi.
Mert ha nincs fizetés, akkor nincs tanár, ha pedig nincs tanár, akkor nincs jövő. Ahhoz, hogy ne veszítsük el az iskolákból az értékes, hivatástudattal működő, igazi pedagógusokat, akik arra születtek, hogy a gyerekeinket terelgessék a felnőtt élet felé, az kell, hogy ne haljanak éhen a fizetésükből. A hanyatló nyugaton erre már rájöttek, az oktatásra költenek, nem stadionokra, mert tudják, hogy akkor működik jól egy ország, ha a fiatalokból érkezik értelmes, tanult utánpótlás. Reméljük, egyszer a mi kis országunk is felzárkózik a világhoz, és nem a sötét középkorba akarja visszataszítani a gyerekeinket, hanem normális oktatást és rendesen megfizetett tanárokat biztosít a saját jövőnk érdekében.
