Ahogy arról mi is írtunk, a rezsidémon a kollégiumokat is elérte: van, ahol több kollégiumot vontak össze, így a három-négy fős szobák helyett akár hat-nyolc diák lakik egy térben, máshol pedig arra kérik a kollégistákat, hogy ha tehetik, ne ott zuhanyozzanak, mert nincs pénz elég meleg vízre. Az elszállt rezsiárak miatt több diákszállást be is zártak, a nyitva maradt intézmények pedig takaréklángon működnek. Az egyetemek egy része online oktatásra ált át a költségek csökkentése miatt.
A maradék nyitva tartó intézmény úgy küzd a rezsiválság ellen, ahogy tud: ennek viszont gyakran a diákok isszák meg a levét. Néhány hete bejárta az internetet az a felvétel, amin kolis diákok az emeletes ágyról lelógatott hajszárítóval, nagykabátban ücsörögve próbálják felfűteni a szobájukat.
Bár a kormányrendelet szerint a köznevelési intézményekben a léghőmérsékletnek el kell érnie legalább 18 fokot, sok fenntartó kínosan ügyel arra, hogy ezt a hőmérsékletet még véletlenül se haladják meg. Több diák arról számolt be, hogy elég változó a szobák szigetelésének a minősége, így könnyen lehet, hogy egy helyiségben megvan az előírt hőmérséklet, még egy másikban néhány fokkal kevesebbet mutat a hőmérő. A tanulók elektromos fűtőtestekkel tudnának valamennyit melegíteni a szobán, de ez a legtöbb koliban a balesetveszély miatt nem megengedett.
A kommentszekcióból kiderült: nem ez az egyetlen kollégium, ahol hasonló problémák vannak, sőt, léteznek olyan helyek, ahol a fűtés mellett az elektromosság biztosítása is gondot okoz. Ezt átmeneti áramszünetekkel igyekeznek orvosolni: van, ahol éjfél és hajnali öt között egyszerűen lekapcsolják a villanyt.
Emellett persze a brutális élelmiszerárak is megviselik a kolisokat – ahogy arról írtunk, az alapvető élelmiszerek drágulása még a dolgozó felnőtteket is újratervezésre készteti, azokról a fiatalokról nem is beszélve, akik ösztöndíjból, diákmunkából vagy a családjuk által biztosított támogatásból gazdálkodnak. Négy kollégistát kérdeztünk arról, hogy mi most a helyzet és milyen túlélő trükkjeik vannak.
Vivi középiskolás, egy vidéki városban tanul és lakik. Lakhatás szempontjából elég szerencsés, mert egy újonnan felújított épületben van elszállásolva, ami korábban munkásszállóként szolgált.
„A régi koli penészes, büdös és dohos volt, hol volt melegvíz, hol nem. A fűtés nagyon rossz volt: szinte mindig hideg volt. A mostani kolival jól jártam, 20-25 fok van, bár sok helyen hibás a szigetelés, így van olyan szoba, ahol kevesebb” – meséli.
A lánynak az étel okoz nagyobb gondot: „A kaja brutális, a menza egy hónapra harminc ezer forint, ebben reggeli, ebéd és vacsora van, viszont ezek borzalmasak szoktak lenni. Az ebéd még egészen elviselhető, de mivel 7-8 óránk van, ezért mire odajutunk, már nem friss. Ha magadnak veszel kenyeret, vajat, felvágottat és zöldséget, az pluszköltség.
A heti kajám kijön tízezer forintból, ami a mostani árak mellett nem sok, viszont ennél több pénzt nem tudnak adni a szüleim, így előfordul, hogy éhes maradok.
A legjobb és bevált módszerem, a lejárat előtt leárazott termékeket veszem meg. Esetleg instant levest csinálok, vagy főzök tésztát és tejfölt teszek rá”.
Vacsora a kollégiumban. A képet látható mennyiség egy banánnal kiegészülve egy diák fejadagja.
Forrás: nlc
Bár a rászoruló kollégisták lakhatását és ellátását az állam biztosítja, Vivi szerint az elkerülhetetlen plusz költségek így is jelentős terhet rónak a családokra.
„Nem egy diák iratkozott már ki a koliból, mert nem tudták fizetni” – összegezte.
Dia egy budapesti egyetem hallgatója, vidéki lévén pedig egyértelmű volt, hogy kollégiumba fog költözni az felsőoktatási tanulmányai idejére.
„Idézőjelesen fűteni november közepén kezdtek, mindez értendő úgy, hogy nem jéghideg, hanem langyos a radiátor. A szobahőmérsékletet még nem lépte túl egyszer sem. A kollégium szabályzata tiltja a hőfejlesztő berendezések használatát, így védekezni faliszőnyegek hadával és síeléshez való aláöltözetekkel tudunk” – mesélte, hozzátéve, hogy ők még szerencsések, mert egy kisebb szobában laknak, amit könnyű belehelni.
Az egyetemista olyan szakra jár, aminek során sokat rajzolnak, így különösen problémás a fűtés hiánya: „Rajzolni így külön vicces, de hozzá lehet szokni a kesztyűhöz.
Mikor már nagyon fázunk, akkor felmászunk párszor a legfelső emeletre, a lépcsőzés hamar felmelegít. Gondnok szerint igenis van fűtés, gyakorlatilag pedig látjuk, mi megy. Szülők nem örülnek, de nem tudnak mit tenni.
Hála égnek, nem emelték a kollégium díját – még -, szóval emiatt egy szavunk sem lehet”.
Az élelmiszerárak növekedése a lányt is nehezen érinti: mivel sűrűn jár haza, igyekszik az étkezést nagyobb részt a szülők által adott kajacsomagból megoldani, de ez persze nem mindig jön össze. Ilyenkor ő is az akciókat és a kuponos ajánlatokat figyeli, illetve igyekszik magára főzni, mert az olcsóbb, mint kész ételt venni.
És hogy hogyan éli meg a helyzetet? Dia ezt két szóval jellemzi:
„Tiszta éhezők viadala. Gimnáziumi éveimet is egy kisvárosi kollégiumban töltöttem, ahova vissza-visszajárok, s lám, van fűtés, cukor a polcon. Itt a fővárosban meg azon vacillálok, mikor mossam ki a thermo pulcsit, hogy ne fagyjak a székemhez” – mondja.
Bandi szintén idén ősszel költözött fel Budapestre, de felújítás miatt a kollégium épülete helyett egy eredetileg hasonló célt szolgáló magánintézményben helyzeték el őket.
„Fűtés ügyileg az égvilágon semmit nem észlelek, igény szerint 20 és 23 fok között van az időjárás a szobámban, de tudom hogy nem mindenki ilyen szerencsés, sok szobában vannak problémák a fűtéssel, de tudtommal ott se nagyon van 20 fok alatt az idő” – mondja.
Az élelmiszerek ára azonban neki is problémát okoz: aggasztónak találja a helyzetet és Diához hasonlóan ő is igyekszik az otthonról hozott ételekből gazdálkodni.
„A reggelim és vacsorám szinte mindig melegszendvics vagy virsli.
A kenyér és sajt árak nagyon magasak, gyakorlatilag 1kg kenyér és 250g sajtot 2000 forint körül van, ami nagyjából 5-6 étkezésre elegendő.
Reggeli kávémat tejjel szoktam inni, 4-5 naponta új tejet kell vennem, a legolcsóbb tejet szoktam választani de annak is nagyon magas az ára” – összegzi.
Laci egy vidéki egyetem tanulója, mivel fővárosi, ezért eddig kollégiumban lakott.
„Október 17-től a teljes oktatás online.ba ment át, mert elméletileg a plusz rezsire félretett pénz addigra fogyott el” – meséli. A kampuszukon működő három épület közül azt, amiben a magyar diákok laktak, teljesen kiürítették. A másik kettő megmaradt a külföldi hallgatóknak és azoknak, akik duális képzésben vesznek részt, tehát az egyetemi tanulmányaik keretében dolgoznak a városban.
Már több kollégiumból ki kellett költözni a diákoknak.
Forrás: Getty Images
Lacinak haza kellett költöznie, de azt mesélték a bent maradt diákok, hogy az elején nagyon rosszak voltak a körülmények: nem volt rendes fűtés és a meleg víz is hamar elfogyott. A hideg miatt sokan lebetegedtek és annyi panasz érkezett a kollégium vezetéséhez, hogy végül visszaállították a rendes ellátást.
A fiatal azonban nem örül a távoktatásnak, jobban szeretett a koliban lakni.
„Édesanyám valamelyest örült a hazaköltözésemnek, mivel így jobban tudunk spórolni, viszont a barátaim annyira nem lelkesek, mert elég messze lakunk egymástól és nehéz találkozni.
Én személy szerint azért sem örülök az online oktatásnak, mert kollégiumban sokkal könnyedebben tanultam és tudtam segítséget kérni”
– mondja.
Laci is a bőrén érzi a gazdasági helyzet változását, mivel otthon egyre spórolósabban élnek. A fűtést egységesen 21 fokra állították be, kevesebb édességet és nassolni valót vesznek, mint korábban és az ételeket is úgy készítik, hogy az a lehető leggazdaságosabb legyen.
„Otthon és az ismerősök, barátok körében is nagyon feszült a hangulat a kiadások és a bizonytalan jövő miatt” – összegzi.
